Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-14

1075 «. Az Országgyűlés 14. ülése, 1968. július 12-én, pénteken 1076 ges formáját a vitákon elhangzott kiegészítő javaslatok figyelembevételével kapta meg. S mert ezek az igen fontos törvények már tervezetük formájában ismertté váltak, és mert az érintett dolgozók egészséges javaslatai, meglátásai is benne találhatók a törvények végleges szövegében, úgy fogadtuk őket, mint saját alkotásunkat, mi,nt az elkövetkezendő életünk irányjelzőjét, utunk meghatározóját. Az új törvények közül mint mezőgazdaságban dolgozó, pontosabban mint termelőszövetkezeti tag a termelőszövetkezeti törvény bevezetéséről, annak tapasztalatairól szeretnék néhány szót szólni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével a magyar parasztság új élete vette kezdetét, s az új termelőszövetkezeti törvény életbe lépéséig is sok olyan ügyünk került átmeneti vagy végleges rendezésre, amelyek az átszervezés előtt a parasztembereknek csak vágyaiban éltek. Az átszervezés óta eltelt évek alatt lépésről lépésre születtek rendeletek, amelyek a dolgozó termelőszövetkezeti tagságok egyre biztosabb életének rendezésére voltak hivatva. Ezekben a rendeletekben látott napvilágot pártunk és kormányunk által az átszervezés idején meghirdetett program. Ezek az intézkedések egyre jobban megszilárdították bennünk a mozgalomba vetett hitet és könnyebb volt a kétkedőket is ügyünk mellé állítani. ' Felsorolni is sok lenne a tett lépéseket, s csak néhányat szeretnék közülük megemlíteni. Ilyenek voltak a nyugdíjjal, a társadalombiztosítással kapcsolatos intézkedések, a családi pótlék többszöri emelése, a szülőnőknek, illetve a kisgyermekes anyáknak járó kedvezmények, vagy a gazdálkodásunkat érintő termelői felvásárlási árak rendezése. Az új termelőszövetkezeti törvény mindezeket az időközben tett intézkedéseket, rendeleteket összefoglalja, kibővíti, módosítja és ezzel jelen és jövő életünk főbb kontúrjait határozza meg. Az új törvény bevezetésének egyik lényeges momentuma az új termelőszövetkezeti alapszabályok elkészítése volt. A jó előkészítés dacára igen sok, széles körű vita folyt az alapszabály egy-egy pontjának meghatározása körül. A törvény látszólag egyszerűen határozza meg a tennivalókat, de a kivitelezéskor a problémák sokasága vetődött fel. Az alapszabályokban rögzíteni kellett a kötelező munkanapok számát, a háztáji föld nagyságát, ami látszatra egyszerű, azonban a végrehajtás során kiderült, hogy igen széles körű tanácskozásokat kellett folytatni, hogy minden adott körülményt figy£lembe vegyenek. Ha egy termelőszövetkezet előírja a maximális kötelezettséget a teljesítendő munkanapok tekintetében, tud-e minden esetben elegendő munkát biztosítani? Ugyanis a törvényt az emberek megértették, s még azokban a szövetkezetekben is, ahol eddig se volt panasz a munkában való részvétel, fokozódott a munkakedv, s egyre többen akarnak nap mint nap a közös munkában részt venni, sőt nemcsak maguk számára, de családtagjaik számára is munkát biztosítani. Nyilvánvalóan látják a termelőszövetkezeti tagok, hogy aki a maximálisan meghatározott 250 tízórás munkanapot teljesíti, az a fizetett szabadság tekintetében, a betegbiztosítás tekintetében, s nem utolsósorban a háztáji föld nagyságának tekintetében is maximális juttatást élvez. Az alapszabályok elkészítésének idején szinte minden termelőszövetkezeti tagság és vezetőség igen alapos vizsgálatot volt kénytelen folytatni, hogy a helyi adottságok, a jövő lehetőségek mind figyelembe legyenek véve annak érdekében, hogy a törvény szellemében, annak keretein belül állítsák össze belső törvényüket. A mi megyénkben, Fejér megyében ez a munka befejeződött, ma már minden szövetkezet új alapszabály szerint dolgozik.. Tisztelt Országgyűlés! A termelőszövetkezeti parasztság érdekében tett intézkedések sokasága mind azt bizonyítja, hogy pártunk és kormányunk elismeri eredményeinket, segíti azok továbbfejlődését, amit a magam és választópolgáraim nevében szeretnék most megköszönni, s egyben kérni, hogy a következő esztendőkben a termelőszövetkezeti társadalombiztosítás az ipari dolgozókéhoz hasonló szinten rendeződjék. Tudom azt, hogy különböző fórumokon már többször szó esett az általam felvetett kérésről. Annak is tudatában vagyok, hogy népgazdaságunk teherbírása véges. Hogy mégis miért vetem fel e kérdésemet, annak oka az, hogy több termelőszövetkezeti vezetővel konzultáltam és azt az általános véleményt tolmácsolhatom, hogy a szövetkezeti gazdaságok zöme hajlandó lenne azokat a kötelezettségeket magára vállalni, amelyeket az ipari üzemek vagy állami gazdaságok magukra vállalnak, annál is inkább, mert fizetési rendszerünk is egyre inkább hasonló lesz. S ha e kérésünk is megvalósul, még egy lépéssel közelebb kerülünk kitűzött céljainkhoz. Az lenne a kérésem, hogy a jövő évi tervek elkészítése során az illetékesek mérlegeljék felvetésemet és ha lehetséges, vezessük be a termelőszövetkezetekben az ipari biztosítottakéhoz hasonló, illetve azonos biztosítást. Tisztelt Országgyűlés! Néhány szót szeretnék szólni a gazdaságirányítási rendszerünk bevezetésével kapcsolatos megyei, de egy kicsit szélesebb körű tapasztalatokról, ugyancsak termelőszövetkezeti vonatkozásban. Eddigi tapasztalataink szerint az eltelt fél év eredményei azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságok zöme megértette a reform lényegét, és zökkenőmentesen folytatja termelési tevékenységét. A felvásárló és ellátó vállalatokkal kapcsolataink kiépültek, helyenként rendeződtek, és közösen keressük a további lehetőségeket. Bár a rendkívül száraz időjárás nem kényeztetett el bennünket, a hangulat mégsem elkeseredett, a gabonatermés eredményei pedig — az időjárást is figyelembe véve — jónak mondhatók. A termelőszövetkezetek többségében a termelés szerkezete lényegesen nem változott, inkább csak az igényeknek megfelelően kiegészült. Ahol foglalkoztatási gondok vannak, az ipari vagy feldolgozó üzemekkel közösen próbálják a felmerült nehézségeket megoldani, a legtöbb