Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-14

1071 Az Országgyűlés 14. ülése, 1968. július 12-én, pénteken 1072 a munka termelékenysége, milyenek lesznek a külkereskedelmi ártendenciák, és mindezek révén miképpen fognak alakulni az iparban a termelési feltételek. Az ipar egészére nézve úgy tűnik, nincs túlságosan nagy eltérés a vállalatoknál realizálódó és a pénzügyi szabályozók kialakításánál feltételezett nyereség között. Viszont iparági, vállalati és termékmélységben az eltérések jelentősek. A kormány ezt előre látta, és ezért még 1967-ben úgy határozott, korrigálni kell a rögzített és maximált termelői árakat, valamint a termelői árakra ható tényezőket, ha a vizsgálatok kiderítenék, hogy a termelési költség és a világpiaci ár lényegesen eltér attól, mint amivel az árrendezésnél számoltunk. Ezért sor kerülhet, bár nem túl'széles körben, a termelői árak, illetve az árakra ható vállalati jellegű szabályozók módosítására. Ezeket a módosításokat úgy kívánjuk végrehajtani, hogy ne gyengítse a vállalatoknak az irányítási rendszer stabilitásába vetett bizalmát. Tisztelt Országgyűlés! Az új ipari árrendszer működésével kapcsolatos első félévi tapasztalatok általában megfelelnek a várakozásnak. Az import- és exportáruk árának szabaddá tétele megszüntette az ipar elkülönítését a nemzetközi piacoktól. Termelő vállalataink piackutatást végeznek és kalkulálnak. Több területről érkezett jelzés, hogy az átmenetileg alacsonyabb világpiaci árakat a vállalatok eredményesen használták ki, illetve hogy jövedelmezőségüket az export devizaárak növelésével érik el. Persze sok még a megoldatlan kérdés, de & folyamat erről az oldalról nézve is kedvezőnek ígérhető. Az ipari kooperációban a legtöbb termék termelői ára szabad, az árat a vállalatok árukapcsolatokban alakítják, vagyis bizonyos kivételektől eltekintve az ipari félkésztermékek és a beruházási javak árai a kereslet-kínálat viszonyától függően alakulnak. Az árak e területen tehát már jelzik az egyensúlyzavarokat is. Ezzelkapcsolatban problémák ez idő szerint a beruházási javak piacán észlelhetők, amit a vitában többször is említett piaci feszültség okoz. Egyes munkaeszközök iránti kereslet, különösen azonban az építési megbízások olyan színvonalon alakultak ki, ami meghaladja lehetőségeinket. Az ipari termelés anyagellátása viszont általában kedvező. Ez mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy az új gazdaságirányítási rendszerre anyagkészletek gyűjtésével is felkészültünk. A pénzügyminiszteri expozéban már volt szó arról, hogy az ipari termelés a vártnál kedvezőbben fejlődik. Az ipar 1968-ban 3 százalékkal magasabb szinten indította a termelést, mint amivel a népgazdasági terv számolt. Az 1968 első félévi termelési dinamika is erőteljesebb a vártnál. Ez az anyagellátásban bizonyos gondokat okoz, bár ezek a gondok kisebbek, mint várni lehetett volna. Kisebbek először azért, mert 1967ben — és ebben az évben is — az anyagtermelő iparok, különösen a vegyipar, a vaskohászat és az építőanyag-ipar termelése kedvezően alakult. De a vártnál kisebbek a gondok azért is, mert a gyáriparban és az építőiparban jelentősen javult a fajlagos anyagfelhasználás. De anyagellátási gondjaink azért vannak. Átalakulóban van az ipari termelés anyagszerkezete. Az átlagosnál jóval nagyobb mértékben növekszik az igény a gépipar részéről a minőségi acélféleségek, a textilipar részéről a szintetikus anyagok, az ipar részéről általában a műanyagok, az építőipar részéről a vasszerkezetek iránt. Továbbá általános a hajlam a korszerű csomagolási és kiszerelési eljárások alkalmazására, ami anyagigényekkel jár. Ezek rendkívül pozitív változások. Végső soron javítják a termékek minőségét, a " gépek műszaki paramétereit. Mindennek nyomán fokozatosan bővülni fog a fogyasztási cikkek választéka, javulni fog azok minősége, a világpiacon termékeink versenyképessége. De azért azt is meg kell mondani, hogy ilyen fordulatot túl gyorsan anyagutánpótlási nehézségek nélkül nem tudunk végrehajtani. A külföldről behozott anyagok zömét a KGST piac szolgáltatja. A KGST országokkal kereskedelmi megállapodásaink vannak. Ezeket nem mindig lehet menet közben változtatni. Marad tehát a tőkés anyagimport. Ezt az importot viszont csak olyan mértékig tehetjük szabaddá, amilyen mértékig azt a tőkés világpiacra irányuló export finanszírozni képes. Ezért tettük a vállalatok számára lehetővé devizahitelek igénybevételét. Vagyis minden korlátozás nélkül biztosítjuk a tőkés valutát is, ha az ipar ésszerű feltételek mellett tőkés exporttöbbletet vállal. Máris sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és minél nagyobb lesz a megértés, hogy csak azzal gazdálkodhatunk, amink van, annál gyorsabban és sikeresebben oldhatjuk meg az ipar minőségi átváltását is. A jelenleginél is gyorsabban juthatnánk előre, ha a vállalatok egy része nem igényelne indokolatlanul anyagokat. Szeretnék utalni a feketefém piacra. Jelenleg azzal a különös helyzettel van dolgunk, hogy a vállalatok 42 százalékkal több vaskohászati terméket igényelnek, mint amennyit tavaly felhasználtak. Nincs olyan népgazdaság, amely egyik évről a másikra képes lenne 42 százalékkal növelni a bedolgozott feketefém mennyiséget. Ez magyarázza, hogy már 1968 első negyedében a feketefém-készlet 70 000 tonnával növekedett, vagyis a termelt mennyiségnek egy részét készletnövelésre tudták csak felhasználni. Az anyagpiacra így nehezedő nyomás a nemzetközi fizetési mérleget is érinti, így az import engedélyezését ellenőriznünk kell. Ügy vélem, helytelen lenne, ha ezt a folyamatot tételes anyagutalványozással kívánnánk keretek közé szorítani, mert erről már a múltban is kiderült, hogy több bajjal, mint előnnyel jár. Arra azonban szükség van, hogy a rendelkezésünkre álló szabályozókat hatékonyabbá tegyük. Tisztelt Országgyűlés! Az új ármechanizmusnak az áruforgalomra gyakorolt hatása kibontakozóban van a fogyasztási cikkek piacán is. Űj kezdeményezésekkel találkozunk a kereskedelem részéről. Fejlődésben van a mezőgazdasági üzemek és a kiskereskedelem kapcsolata. Ez mind mennyiségileg, mind minőségben és választékban javítja az élelmiszer-ellátást. Viszonylag lassan, de fejlődik a kiskereskedelem