Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-14

1069 Az Országgyűlés 14. ülése, 1968. július 12-én, pénteken 1070 valamint az állandó bizottságok és a tanácstagi területi csoportok ülésein elhangzott élénk viták is. Megyénkben az egészségügyi ellátás színvonalát csökkenti, hogy az országoshoz képest még mindik kevés a gyógyintézeti ágy, annak ellenére, hogy az utóbbi években jelentős fejlődést értünk el. A társadalombiztosítás örvendetes szélesedésével az ágylétszám növekedése mellett sem csökkent, sőt mindinkább nő kórházainkban az ágykihasználás százaléka. Megyénkben máris érzékelhető a reformintézkedések előnyös hatásaként a fiatalok viszszaáramlása a termelőszövetkezetekbe. Megélénkült a megye iparosítása is. Mind több alkalom nyílik a nők foglalkoztatására, és örömmel mondhatjuk, hogy a nők ezt a lehetőséget ki is használják. A születések számának emelkedése is tartós tendenciát mutat. Ezek mind-mind újabb indokolt beruházási igényeket vetnek fel, amelyek kielégítésére a helyi erőforrások nem bizonyulnak elegendőnek, emiatt továbbra is igényelnünk kell a központi szervek segítségét. A beszámolóból látható kedvező tendenciák már az eddigi tapasztalatok szerint is tovább erősödtek. A tervezés időszakában még nem képezhető koz'kázati tartalékokra a vártnál magasabb összegű pénzmaradványok keletkeztek, így az 1968. évi költségvetés biztonsága megalapozott. Ha a pénzmaradványok összetételét vizsgáljuk, ez önmagában is arra mutat, hogy a gazdálkodó szervek már az elmúlt évben is össze tudták hangolni a népgazdasági és helyi érdekeket, jelentős többletbevételek elérése mellett a már elért ellátási színvonalat tartani tudták, és a felhasználásban mértéktartóak voltak. így megtakarításokat értek el, amelyek az összesített tanácsi költségvetésnek 6,2 százalékát teszik ki.' Ennek legjelentősebb hányada többletbevételből és kiadási megtakarításokból származott, és a feladat-elmaradásokkal összefüggő maradványok csak jelentéktelen összeget képviseltek. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom célja az volt, hogy nagy vonalakban értékelhessem — az idő rövidségére való tekintettel —, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta országosan jelentkező egészséges fejlődés a mi megyénkre is jellemző. Ezért örömmel szavazok az 1967. évi költségvetési gazdálkodásról szóló beszámolóra, azt elfogadom, és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. CsikósNagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke. DR. CSIKÓS-NAGY BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a pénzügyminiszteri expozénak ahhoz a részéhez szóljak hozzá, amely az új gazdaságirányítási rendszer első tapasztalataival foglalkozott. Én is úgy vélem, hogy fél év tapasztalatai nem elegendők egyértelmű és minden részletre kiterjedő következtetések levonására. De azért úgy gondolom, 46* az élet alapjaiban már igazolta ezt a nagyszabású párt- és kormányelhatározást. Nem is arra gondolok, hogy népgazdaságunk állami irányítását különösebb zökkenők nélkül sikerült új alapokra helyezni, ez legfeljebb csak általános társadalmi megnyugvást kelthetett. De gondolok a kibontakozó társadalmi kezdeményezésre, amelynek első eredményei már mutatkoznak. Ésszerűbben, kevesebb bürokratikus megkötéssel halad a népgazdaság fejlődési folyamata. Erősödnek a termelés és fogyasztás kölcsönhatásai és 'mindez fokozatosan a jobb gazdasági hatékonyság útján megy végbe. Szeretném mindehhez hozzáfűzni, hogy a vállalati önállóság további növelésére — legalábbis az állami irányítás néhány területén — megítélésem szerint hamarabb kerülhet sor, mint ahogy azt még tavaly elképzeltük. Gondolok itt. elsősorban az árszabályozásra és a termékforgalmazás rendjére. Nem mintha a nagyobb vállalati önállóság megoldott volna minden problémát, sőt felvetett új problémákat. Közülük a legfontosabbakra szeretnék is majd kitérni. De ezek részben függetlenek az alkalmazott gazdasági mechanizmustól, részben leküzdésük is könnyebb, ha a vállalati gazdálkodás még meglévő kötöttségeit tovább szűkítjük. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásombar az áralakulás és áruforgalom néhány időszerű kérdését szeretném érinteni. A képviselő elvtársak előtt ismeretes, hogy a mezőgazdaságban kétütemű intézkedéssel 17 százalékkal emeltük a felvásárlási árszínvonalat. Az első intézkedésre 1966 elején, a másodikra — a sertésnél — múlt év őszén, általában pedig ez év elején került sor, de az új árakat már a múlt év derekán meghirdettük úgy, hogy a termelőszövetkezetek az új árak figyelembevételével készülhettek fel az 1967—1968-as gazdasági évre. A jelek azt mutatják, hogy az új árak kedvezően hatnak a mezőgazdaság belterjes fejlesztésére, az agrártermékek árainak túlnyomó része, megítélésem szerint, az 1968—1969-es gazdasági évben is alkalmazható. Az iparban az új termelői árrendszert 1968ban vezettük be. Újszerű problémát kellett megoldanunk, némileg ugyanazt, mint a mezőgazdaságban 1957-ben, amikor megszüntettük a termékbeadási kötelezettséget. Most az iparban a tervutasításra történő termelés szűnt meg, tehát itt is az anyagi érdekeltség rendszerében kellett a társadalmi és a vállalati érdeket egyeztetni. Ehhez egyebek mellett nemcsak az ipari termelői árakat kellett megváltoztatni, de az áralakulás egész mechanizmusát is új alapokra kellett fektetnünk. Egy ilyen nagyszabású reform természetesen nem történhetett minden zökkenő nélkül. Iparunk fejlett ipar, egyidejűleg közel kétmillió termékféleséget állít elő. Havonta 15 000 termékféleség cserélődik ki. E termékek között rendkívül bonyolult technológiai és költségösszefüggések állnak fenn. Nem volt könnyű dolog azok részére, akik e munkában részt vettek tavaly előtt és tavaly,. előre megbecsülni, milyen lesz 1968-ban ipari termelésünk szerkezete, miképpen fog változni