Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-14
1067 Az Országgyűlés 14. ülése, 1968. július 12-én, pénteken 1068 (Elnök: KÁLLAI GYULA — 10.00 óra) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirendünk szerint folytatjuk az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Szólásra következik Borbély Jánosné elvtársnő. BORBÉLY JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam az elmúlt év gazdálkodásáról szóló jelentést, az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium tájékoztatóját, amely ismerteti a népgazdaság 1968. évi eddigi fejlődését, az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés tapasztalatait. A beszámoló, az elhangzott vita és saját tapasztalataim alapján megnyugtatónak tartom, hogy a költségvetés végrehajtásában a reform intézkedéseinek egyes elemei, módszerei már kedvezően éreztették hatásukat. Kedvező feltételeket teremtett ehhez az a körülmény, hogy a kormány az 1967. évi állami költségvetés elfogadása során az ésszerű takarékosságra, valamint a tartalékképzés szükségességére hívta fel az irányító és gazdálkodó szervek figyelmét. Ezzel egy olyan káros folyamatnak vetett végett, amely többségében nem szolgálta az intézmények zavartalan működését. A tartalékképzéssel pedig növelte a gazdálkodás biztonságát és folyamatosságát. Pozitívan hatott az is, hogy az országgyűlés a költségvetésről szóló törvényben felhatalmazást adott arra, hogy a feladatok gazdaságosabb megoldása folytán keletkező év végi pénzmaradványokat a gazdálkodó szervektől nem veszik el, azt ők a következő évben felhasználhatják. Ezzel elérhetővé vált, hogy a fejlesztési alap, a felújítás megfelelően legyen felhasználva. Ez az utóbbi intézkedés különösen a tanácsok vonatkozásában jelentős, mert egyidőben növekszik a hatáskör és a kockázatvállalás is. Nagy jelentőségű volt, hogy az 1968. évi költségvetési törvényt előkészítő munka megvalósította azt a fontos célt is, hogy a tárgyévet megelőzően az országgyűlés elé kerülhetett a költségvetés és azzal egyidejűleg a népgazdasági terv is. Ez a körülmény az előbb említettek mellett az észszerű megoldások keresését segítette a folyó gazdálkodásban is, és — ami nagyon lényeges — ösztönzést adott a belső erőforrások feltárására, a feladatok ésszerű rangsorolására és minél nagyobb megtakarítások elérésére. Saját megyénk tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy tudatosabbá és ennek következtében eredményesebbé vált a tanácsok gazdaságirányító tevékenysége. Kifejeződött ez elsősorban a pénzügyi lehetőségek, illetve szükségleteik összehangolására irányuló törekvésekben. Tanácsaink és intézményeink a központilag elrendelt új feladatok kivételével az év közben jelentkező szükségletek fedezetét döntő részben saját megtakarításaikból, fedezetátcsoportosítások útján biztosították. Csökkent a költségvetési szervek és intézmények korábbi években észlelt év végi költekezése. Tanácsaink és intézményeink az 1967. évben alapvető feladataikat a rendelkezésre álló kereteken belül általában teljesíteni tudták, és a költségvetési előirányzatok felhasználása döntő részben rendeltetésszerű volt. Szilárdult a gazdálkodási fegyelem, és a gazdálkodás bonyolításában előfordult fegyelemsértések az előző évekhez mérten csökkentek. A bevételi források feltárására és a tervezett költségvetési bevételek beszedésére irányuló tevékenység is jónak mondható. A tanácsi irányítás alatt álló vállalataink termelése, teljesítménye és áruforgalma megyei szinten az előző évivel szemben 11,2 százalékkal emelkedett, ami 168,7 millió forintos növekedést fejez ki. Ez az « eredmény a tanácsi költségvetési kapcsolatokon túl, az állami költségvetés javára több mint négymilliós többletbevétel befizetését tette lehetővé. A vállalati gazdálkodás eredményessége elsősorban — és ez igen lényeges — önköltségcsökkentéssel és a gazdálkodás minőségi mutatóinak javulásával indokolható. Tanácsaink és intézményeink tervezett saját működési bevételi előirányzataikat is túlteljesítették, és jelentős túlteljesítés mutatható ki a készpénzben beszedett illetékekből. A költségvetési kiadások teljesítésének ágazati arányai általában az előző évi és tervezett arányokkal azonosan alakultak. Némi emelkedés — két százalék — a kommunális feladatok javára mutatkozik. A felhalmozási célokra fordított kiadásaink — tanácsi beruházások, községfejlesztési alap — a vállalatok támogatására felhasznált előirányzatok, valamint a költségvetési szervek kiadásai együttesen meghaladták megyénkben az egymilliárd forintot. Ezeken belül 80 százalékos arányt képviselnek a költségvetési szervek feladatainak ellátásával kapcsolatos kiadások. Tisztelt Országgyűlés! Erre nemcsak azért fordítunk nagy figyelmet, mert nagyságrendjük megkívánja, hanem azért is, mert ezekben az előirányzatokban fejeződnek ki a legszínesebb tanácsi feladatok, amelyek a lakosság szükségleteinek kielégítését egyre növekvő mennyiségi és minőségi szinten hivatottak biztosítani. A lakosságot legközvetlenebbül érintő szociális, egészségügyi, kulturális és kommunális feladataink vannak ezek mögött az előirányzatok mögött. Az e területeken már elért ellátási színvonal megtartására tanácsaink féltékenyen vigyáznak, és minden erejükkel arra törekszenek, hogy azt a lehetőségek szerint tovább javítsák. Az új feltételek különösen a tanácsok szempontjából nemcsak gazdaságpolitikai súlyuk alapján értékelhetők nagy jelentőségűeknek, hanem azért is, mert a tanácsok önállóságának és hatáskörének növekedésével lényegesen demokratikusabb, a széles tömegek véleményére, értékelésére jobban támaszkodó feltételek teremtődtek meg a költségvetési gazdálkodásban is. A helyi igények fokozottabb kielégítésére nyílik így lehetőség. Ezek között az igények között is a szociális és egészségügyi feladatokkal kapcsolatosak foglalják el az egyik legelőkelőbb helyet. Ezt bizonyították az 1968. évi költségvetést és most az 1967. évi beszámolót tárgyaló tanácsüléseken,.
