Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1013 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1014 A benyújtott törvényjavaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket másfél órára felfüggesztem. (Szünet: 13.48—15.15. — Elnök: KÁLLAI GYULA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Apró Antal elvtárs. APRÓ ANTAL: Tisztel Országgyűlés! Az a nagy aktivitás, amelyet az Országgyűlés tagjai az idei költségvetés tárgyalása alkalmával tanúsították, megmutatta, mekkora figyelemmel és hozzáértéssel foglalkoznak az új mechanizmus körülményei között a helyi és országos gazdasági problémákkal. Űgy gondolom, hogy most az 1967. évi zárszámadás megvitatása jó lehetőséget ad az Országgyűlésnek arra, hogy közvetlenül ellenőrizze a múlt évi gazdálkodást és megvizsgálja, miként élt a kormány azzal a felhatalmazással, amelyet az Országgyűléstől kapott. A benyújtott írásos jelentés, és a pénzügyminiszter elvtárs szóbeli beszámolója arra is alkalmat ad, hogy áttekintsük az 1968-as esztendő első félévének eredményeit, problémáit, levonjuk a szükséges tanulságokat, közösen keressük szocialista építőmunkánk további javításának leghasznosabb módszereit. Az elmúlt év zárszámadásából megállapítható, hogy a gazdasági növekedés jelentős volt. A nemzeti jövedelem 3 százalékkal, az ipari termelés 9 százalékkal, az építőipari termelés 11 százalékkal haladta meg az előző évit. Az írásban és szóban adott részletes jelentéssel a magam részéről egyetértek. Hangsúlyozni kívánom, hogy a termelés és a felhasználás számottevő növekedése a múlt évi gazdálkodásban az elért eredmények ellenére nem járt együtt a termelési struktúra kellő mértékű átalakulásával, s az exportképesség kívánatos fokozódásával. A beruházási terv túlteljesítése következtében a kereslet továbbra is meghaladta a kínálatot, s a beruházások volumenének növekedése nem csökkentette, ellenkezőleg, a befejezetlen állomány emelkedését vonta maga után. Ez újra figyelmeztetésül szolgál a következő évek beruházási politikájának kialakításánál. A javuló gazdálkodás eredményeképpen iparvállalataink tavalyi nyeresége jelentősen meghaladta a tervezettet, ami lehetővé tette, hogy a költségvetés nyereségbefizetési bevételei, a vállalatok visszatartható nyeresége, s ebből a dolgozóknak kifizethető nyereségrészesedés mind nagyobb volt az előirányzatnál. Ez a túlteljesítés azért volt értékes, mert lehetőséget adott arra, hogy az új gazdasági mechanizmus előkészítése időszakában olyan tartalékokat képezhessünk, amelyekkel előre tudtuk biztosítani a nyugodt átmenetet mind a vállalati gazdálkodásban, mind a költségvetésben. Az 1967. év jelentős eredményei tehát az ismert problémák ellenére kedvező alapot teremtettek a gazdaságirányítási reform bevezetéséhez. Az említett gazdasági feszültségeket éppen a reform segítségével akarjuk megoldani. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta eltelt fél év azt mutatja, hogy a reform előkészítése jó volt. Az áttérés sem a termelésben, sem a termékek forgalmában, sem pedig a lakosság ellátásában nem okozott fennakadásokat, s népgazdaságunk egyenletesen tovább fejlődik. Hasznosnak bizonyult a reform széles körű, demokratikus előkészítése, amiben a szakemberek ezrein kívül társadalmunk széles dolgozó rétegei is részt vettek. Közreműködésükről köszönettel kell szólnunk akkor is, amikor megállapítjuk, hogy a reform egész társadalmunk ügye lett és jó előkészítésén tízezrek munkálkodtak, s most milliók dolgoznak a sikeréért. Az elmúlt fél év gazdálkodásában már megmutatkoznak az új irányítási rendszer kezdeti eredményei. Világosan látnunk kell azonban, hogy népgazdaságunkat még jelentős mértékben befolyásolja az előző évek gyakorlata. Ez érthető is, hisz ilyen rövid idő alatt sem a népgazdaság egészében, sem egyes vállalatok tevékenységében nem következhetett be alapvető változás. Az elmúlt fél év alatt azt tapasztaltuk, hogy a vállalatok vezetői mind jobban megértik a reform céljait, és a gyakorlatban alkalmazzák is a reform módszereit. Igyekeznek összhangba hozni a vállalati és a népgazdasági érdekeket, kezdenek jobban tervezni, gazdálkodni, alkalmazkodni a piaci szükségletekhez, a vevők igényéhez, figyelemmel vannak a vállalati érdekeltségre, a nyereség növelésére. Amikor a kormány az új gazdasági mechanizmus különböző közgazdasági szabályozóiról intézkedett, természetesen figyelembe vette a vállalatok eltérő adottságait. A nem megfelelő termelési szerkezettel és technológiával dolgozó vállalatok türelmi időt és különböző kedvezményeket kaptak ahhoz, hogy felkészüljenek gazdálkodásuk jobb megszervezésére. E felkészülési időszak azonban — figyelembe véve a népgazdaság lehetőségeit — nem lehet végtelenül hoszszú. Egyetértek a pénzügyminiszter elvtárs beszámolójával abban, hogy fél év tapasztalatai, statisztikai adatai még nem adnak lehetőséget végleges és átfogó következtetésekre, de alapot szolgáltatnak annak kijelentésére, hogy gazdasági életünk számos területén kedvező változások indultak meg. Országunk lakossága tehát bizalommal lehet az új gazdaságirányítási rendszer iránt. Idei népgazdasági tervünk azzal számolt, hogy a népgazdaság ebben az évben az előző két évihez hasonló ütemben fejlődik. Emellett azt is célul tűzte ki, hogy a gazdasági élet egyensúlyának feszültségei mérséklődjenek, a termelés jobban igazodjék a felhasználáshoz, és a külkereskedelmi mérleg a korábbinál kedvezőbben alakuljon. Az év eddig eltelt időszakában a termelés növekedése lényegében elérte, egyes területeken meg is haladta a tervezett ütemet. A szocialista ipar az első fél évben — az élelmiszeripar nélkül számítva — mintegy 6 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A leggyorsabb ütemű fejlődés ez évben is a vegyiparban volt, amely 11 százalékkal termelt többet az 43*