Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1009 . Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1010 Illetékesek arra hivatkoznak, hogy az igénylések nem lettek beadva. Véleményem szerint az új mechanizmusban nem az igénylések beadására, hanem inkább az illetékeseknek az igények helyes felmérésére kellett volna törekedniük, még inkább gondoskodni a gyártás folyamatosságáról. Befejezésül a termelőszövetkezetek segéd- és melléküzemi tevékenységéről kívánok néhány gondolatot elmondani. A termelőszövetkezetek a megjelenő rendelkezések alapján biztatást kaptak arra, hogy bővítsék segéd- és melléküzemi tevékenységüket a lakossági szolgáltatások bővítése és a termelési kapacitások lekötése érdekében. A jogszabály értelmében termelőszövetkezeteink ipari jellegű tevékenységet is végezhetnek. A segéd- és melléküzemi tevékenység bővítésének előkészítésében és a bővítés kezdeti időszakában a termelőszövetkezetek részéről sok olyan kezdeményezés is napvilágot látott, ami nem volt összeegyeztethető a szocialista elvekkel és célokkal. Azokra a dolgokra gondolok, amelyekről cikkek jelentek meg különböző sajtótermékekben, melyek elítélték az e területen fellépő toborzók működését, a munkaerő exportjának bizonyos érvényesülését, és tisztességtelen jövedelemszerzésnek nyilvánították az ezekben a vállalkozásokban alkalmazott bérezési formákat. A káros irányzatok megszűntek vagy megszűnőben vannak az említett tevékenység továbbfejlesztésénél. Egyre több azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek a jogszabály értelmében az igények és a lehetőségek helyes felmérésével bővítik segéd- és melléküzemi tevékenységüket, de — mint ahogyan túlzások voltak a kezdeti időben az egyik oldalon —, úgy bizonyos ellenállás jelentkezett a másik oldalon, a felügyeleti és engedélyező szervek részéről is a működési lehetőségek megadásánál. Véleményem szerint ez az ellentmondás abból származik, hogy nem teljesen értjük egymást. Vannak, akik az új lehetőségekben a szocialista elvektől idegen célokat keresnek, viszont ugyancsak vannak, akik félnek a termelőszövetkezetek új, ilyen iparszerű működésének megvalósításától, míg mások — a többség — a kibontakozás helyes útját keresi. Saját termelőszövetkezetünk életéből tudok erre példát hozni. A termelőszövetkezet hosszas utánjárás után egy évvel ezelőtt engedélyt kapott egy kenyérsütő üzem létesítésére. Termelőszövetkezetünk viszont csak cserekenyér előállításával foglalkozhat, ugyanis a kereskedelmi kenyér termelését a megyei tanács ipari osztálya elutasította azzal az indoklással, hogy a sütőiparral párhuzamos termelő kapacitás jönne létre. A kereskedelmi kenyérsütés engedélyének elutasítása a sütőipari vállalat monopolhelyzetéből következett. Pedig e területen is jó egy kis konkurrencia annak érdekében, hogy a fogyasztó minél jobb kenyérhez jusson. A jég ebben a vonatkozásban megtört, ezen a területen az engedély kiadására új eljárás van folyamatban. Ugyancsak a termelőszövetkezetünk területén történt, miszerint létesítettünk egy kisebb kapacitású téglagyárat. Az egyik vizsgálat alkalmával, ahol a termelőszövetkezet 43 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ segéd- és melléküzemi tevékenységét vizsgálták, a vizsgálat azt szándékozott megállapítani, hogy a téglagyári működés ráfizetéses lesz, majd amikor ezt bizonyítani nem lehetett, azt kifogásolták, hogy a termelőszövetkezetnek nincs téglára szállítási szerződése, és így fennáll az a veszély, hogy a termelőszövetkezet a termelt téglát nem tudja értékesíteni. (Derültség.) Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim előtt nem kell bizonyítani, hogy ilyen veszély nem áll fenn. Véleményem szerint termelőszövetkezeteink első és legfontosabb alapvető feladata a mezőgazdasági termelés magas fokon való megvalósítása a növénytermelés és állattenyésztés területén egyaránt. Mindennek ellenére felügyeleti szerveinknek nagyobb biztatást kell adniuk a segéd- és melléküzemi tevékenység fokozására. A segéd- és melléküzemi tevékenységet olyan helyes párosításban kell kialakítani, hogy azzal mind a növekvő igények kielégítését, mind a termelőszövetkezeti tagok időszaki foglalkoztatását is szolgáljuk. Tisztelt Országgyűlés! , E néhány gondolatban kívántam tapasztalataimat elmondani, de a jelentkező nehézségek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy az új mechanizmus megvalósításában már az év eddigi időszakában is nagyobbak az eredményeink, mint az általam említett jelentkező hibák. Az előterjesztett 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Kemenczés Sándorné képviselőtársunk következik szólásra. KEMENCZÉS SÁNDORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Fél esztendő telt el az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta, amelyet gondos munka előzött meg országszerte, s természetesen az én választókerületemben is. Nincs szándékomban s ma még korai is lenne e nagy jelentőségű reform mindössze féléves működésének tapasztalatairól mélyebb számvetést készíteni, levonni a tanulságokat, összegezni az eddig elért eredményeket vagy hibákat. De fontosnak tartom elmondani azokat a véleményeket, tapasztalatokat, amelyeket számos vezetőtől és munkástól hallottam választókerületemben és munkahelyemen, a Pamutfonóipari Vállalatnál megtartott csoportos beszélgetések során. Ezeket a nagyon kötetlen, őszinte hangú beszélgetéseket a Hazafias Népfront bizottsággal és a Nőtanáccsal közösen bonyolítottuk le. Az első és általános vélemény: a gazdasági vezetők elegendő időt kaptak ahhoz, hogy kidolgozzák a reformra való zökkenőmentes áttérést, s elegendő időt kaptak ahhoz is, hogy megszokják, megszeressék az önálló vezetés gondolatát, hogy megértsék az azzal járó nagyobb felelősség erkölcsi, anyagi súlyát, s változtatni tudjanak a közel két évtizede megszokott, aprólékos tervutasításokon alapuló vezetési stílusukon. A dolgozók tapasztalatai, a termelés növekedési tendenciája, a minőség javulása, a dolgo-