Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-2
85 Az Országgyűlés 2. ülése, A vállalati dolgozók többsége őszinte híve az új irányítási rendszernek, ök voltak azok, akik saját bőrükön érezték a régi gyakorlat hiányosságait, és ők azok is, akik világosan látják a gazdasági irányítási rendszer alapvető - megváltoztatásának szükségességét, Mégis náluk is adva van egy szubjektív tényező, amellyel számolnunk kell. Ez pedig nem más, mint az új elvek következetes megvalósításával szembeni várakozás. Számos átszervezést megértek már, amelyek sok személyes jellegű zavart okoztak, ugyanakkor gazdasági életünk számára nem hoztak semmi újat. Ezért nem egy vállalat továbbra is azon fáradozik, hogy elrejtse tartalékait, védelmi pozícióba vonul vissza mindaddig, amíg meg nem győződik arról, hogy az új játékszabályok lefelé és felfelé is egyformán érvényesek. Hibák persze adódnak ezután is, hiszen az új mechanizmust is emberek fogják megvalósítani. Nagy az objektív akadályok száma is, Bizonyos, hogy ezek a tárgyi problémák, amelyek főleg aránytalanságokban, a népgazdaság szükségletei és forrásai között fennálló viszony feszítettségében, külkereskedelmi nehézségekben mutatkoznak, nagyon megnehezítik az új irányítási rendszer gyorsan általánossá válását. Ezeknek a problémáknak a megoldása a népgazdaság konszolidálása viszont elképzelhetetlen a régi módszerekkel. A reális út az, ha a változásokat alulról, a vállalatokból kiindulva kezdjük meg, és a vállalatokat olyan gazdasági helyzetbe hozzuk, hogy lehetőségük és személyes érdekük legyen tartalékaik feltárása. Mindenekelőtt pedig létérdekükké váljék a műszaki fejlesztés, a piac követelményeihez való alkalmazkodás. Ésszerűen használják fel a rendelkezésre álló munkaerőt, saját érdekükben takarékoskodjanak a nyers- és egyéb anyagokkal, energiával stb. Az eredményt azonban csak az biztosítja, ha a vállalati egészséges törekvések kialakítása és a vállalatok tartalékainak fokozatos feltárása mellett távlati jellegű, nagy horderejű kérdéseinket ! is megoldjuk. Minden irányítási rendszernek megvan a maga logikája. A logika megsértése, félmegoldás vagy kompromisszum nemcsak a rendszer hatékonyságát csökkenti, hanem veszélyes torzulásokat és károkat is előidézhet. Az új rendszerben — amint említettem — fontos szerepük lesz a piaci viszonyoknak. A piaci feltételek között azonban létrejöhet olyan negatívum, amely a bruttó jövedelem hajszolása érdekében a gazdasági érdekeket más, kulturális, szociális, sőt nemzeti érdekek rovására akarja előnyben részesíteni. Élesebben nyilvánulhatnak meg bizonyos csoportok, vállalatok, helyi szervek önös érdekei is. Itt kell megemlíteni, amiről már szó volt, hogy az^ alapanyagra vonatkozó gazdálkodási rendszer szabaddá tétele megváltoztatja a kereslet és a kínálat alakulását. Az eddigi jelekből is látható, hogy néhány építőanyag-féleség és hengereltáru vonalán a fizetőképes kereslet nagyobb lesz, mint az elkövetkező évben vagy években az az anyagi bázis, amelyről ezeket az igényeket képesek lennénk kielégíteni. A helyzet ilyen alakulása esetében feltehető, hogy a szóban forgó fontos anyagokat az i ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 1967. július 12-én, szerdán 86 előállító vállalatok a felárak miatt esetleg nem minden alkalommal oda adják, ahol azok népgazdasági érdekből elsősorban szükségesek. Ez a lehetőség megkívánja, hogy az átmeneti időszakban, amíg az egyensúlyi helyzet a kereslet és a kínálat között be nem áll, a legfontosabb anyagféleségek gazdálkodását valamilyen módon szabályozzuk. Én mégis úgy gondolom, hogy ez a veszély összehasonlíthatatlanul kisebb rossz, mint az érdektelenség, a passzivitás és az emberi kapcsolatok nem megfelelő alakulása, mint amilyen a múltban nemegyszer volt a beruházó, a tervező és a kivitelező rossz kapcsolata. Régi gazdaságirányítási rendszerünk lehetővé tette a problémák elkendőzését, nem engedte meg, hogy különbséget tegyünk jó és rossz vállalatok között. Űj gazdaságirányítási rendszerünk az erős gazdasági nyomás hatására már fel fogja tárni a problémákat, szigorúan megkülönbözteti a haladót az elmaradottól, a tehetségest a tehetségtelentől, a szorgalmast a lustától. Ez különösen kezdetben szokatlan és kellemetlen lesz. Sokan ettől a nyíltságtól félnek is, pedig csupán meg kell szokni az új játékszabályokat és tudomásul kell venni, hogy a szocializmus számára is hasznosabb, ha a gazdasági élet mozog, dinamizmust mutat, mintha stagnálás árán békés és biztonságos. A piaci viszonyok túlkapásai viszont könnyen megszüntethetők, mii vei láthatókká és feltárhatókká válnak. Az új gazdaságirányítási rendszeren belül kialakuló új feltételek szükségszerűen rányomják bélyegüket egész életünkre, mégpedig túlnyomó részt pozitív formában, amikor aktivitást és a változásokhoz való alkalmazkodást kívánnak meg tőlünk. Rákényszerítenek bennünket, hogy sajátítsuk el az új technikát, az új gyártási eljárásokat. Ha termelésünkben meg akarjuk honosítani a tudományos-műszaki vívmányokat, meg kell gyorsítani a gyártmányfejlesztés ütemét, gyorsabban kell kicserélni termelőberendezéseinket és gyorsabban kell alkalmaznunk az új technikát. Rekonstruálnunk és korszerűsítenünk kell feldolgozó iparunkat. Ezeknek az igényeknek a megvalósítása nem nélkülözheti a tervezőintézetek közreműködését. Ezért nem közömbös, hogyan készülnek fel a tervezőintézetek az új gazdasági mechanizmusban való részvételre. A reform szellemében a tervezői verseny megvalósulása szempontjából döntő kérdés, hogy az összes tervezői kapacitással milyen mértékben gazdálkodik az állam, mert csak ennek ismeretében lehet vizsgálni, hogy hol és milyen területen lehet tervezői versennyel számolni. Eddigi ismereteinkből máris megállapíthatjuk, hogy a beruházások gazdaságiműszaki előkészítésében adódó verseny lehetősége korlátozott és korántsem meríti ki a klaszszikus értelemben vett verseny fogalmát, mert a jövőben is a központi keretről történő beruházásoknál a kijelölési rendszer marad meg. Ebből következően a biztosított terhelés néhány nagyobb tervező vállalatnál állandó jelleggel megmarad és a tulajdonképpeni verseny a kisebb tervezőintézeteknél jelentkezik. Ennek a versenynek azonban könnyen jelentkezhet az ellenhatása is, többek között az, hogy az önálló