Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

983 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 984 A költségvetési intézmények kiadásainak fedezésére 1967-ben 43,6 milliárd forintot irányoztunk elő. A célkitűzés itt az volt, hogy az intézmények feladataikat kevesebb kötöttséggel, gazdaságosabban, takarékosan lássák el. A költségvetési szervek kiadásai 1967 folyamán az előirányzatot 500 millió forinttal meghaladták ugyan, de ezt a többletkiadást a társadalombiztosítási rendszer automatizmusa, a már korábban elhatározott beruházások üzembehelyezése szükségessé tette. A költségvetési intézmények kiadásain belül szociális és egészségügyi célokra 23,1 milliárd forintot, népművelési és egyéb kulturális célokra 10,8 milliárd forintot fordítottunk. Az előirányzatnál néhány százmillió forinttal többet használtunk fel az utak korszerűsítésére, egyes központi igazgatási szerveknél a létszám csökkentése folytán megtakarításokat sikerült elérnünk. A tanácsok költségvetése a végrehajtás során 3 milliárd forinttal, kereken 15 százalékkal bővült. Ennek nagyobb részét a tanácsi beruházási tevékenységhez adott állami támogatás tette lehetővé, emellett több mint 1 milliárd forinttal nőttek a bevételi források is. Előnyösnek mutatkozó, kedvezően fogadott új vonása volt a gazdálkodásnak, hogy a központi és tanácsi szervek év végi pénzmaradványát, amely összesen mintegy 1,8 milliárd forintot tett ki, már nem vontuk el. így lehetővé vált, hogy elkerüljük a felesleges év végi költekezést, mert a gazdálkodó szervek ebből fedezhetik az 1968ra áthúzódó kötelezettségeiket, a biztonságos gazdálkodáshoz tartalékot képezhetnek és javíthatják intézményeik ellátási színvonalát. Tisztelt Országgyűlés! Napjaink sokat vitatott kérdése, hogyan működik a gazdaságirányítás új rendje. A gazdasági reform tapasztalatairól mindent átfogó, végleges következtetést levonni ma még korai lenne. A reform új szemléletmódot formál, amely természetesen csak lassan jut kifejezésre. Az eltelt, viszonylag rövid idő alatt nem állhatott be teljes fordulat a gazdásági hatékonyság terén, és az új mechanizmus végső sikeressége csak hosszabb folyamatok eredményeként mutatkozhat majd meg. Most tehát még csak arra van mód, hogy a rendelkezésre álló adatokból és tényekből a kialakuló tendenciákra következtessünk és azt vessük egybe az új gazdaságirányítási rendszertől várt hatásokkal. Mindenekelőtt röviden szeretnék szólni az állami költségvetés pozíciójáról. A költségvetési gazdálkodásra 1968 első hónapjaiban a reform indulásával együtt járó számos átmeneti körülmény hatott. Minden év első hónapjaira áthúzódik az előző évi gazdálkodás pénzügyi elszámolása, amely ebben az évben a szokásosnál is nagyobb volt és több gondot okozott. Az új közgazdasági szabályozók és konstrukciók csak fokozatosan érvényesülnek és fejtik ki hatásukat az állami jövedelmek képződésére és felhasználására. A költségvetés és az állami vállalatok között az új körülményeknek megfelelő kapcsolat és új elszámolási rendszer alakult ki. A vállalatok különböző címeken összesen az első öt hónapban összesen az éves előirányzat közel 40 százalékát fizették a költségvetésbe. Az év eleji nyereségadó-bevallásnál a vállalatok még kevesebb nyereséget feltételeztek, s az első hónapokan a költségvetést megillető adónál kevesebbet fizettek be a központi pénzalapba. Ez csak időbeli elodázása volt a kötelezettségek teljesítésének, de így a vállalatok átmeneti pénzforrásokhoz jutottak az államháztartás terhére, amely nehezítette a költségvetés folyamatos végrehajtását, s ezért áthidaló bankhitel igénybevételére került sor. E probléma kiküszöbölésére az első negyedévet követően olyan rendszert vezettünk be, amely érdekeltté teszi a vállalatokat abban, hogy az állami költségvetéssel szemben fennálló nyereségadó-kötelezettségük minél nagyobb részét folyamatosan teljesítsék, utólagos elszámolás alapján pedig adópótlékot fizettetünk azokkal, amelyek a realizált nyereség adójának 80 százalékánál kisebb hányadot fizettek be. Arra, hogy a vállalatok pontosan teljesítsék befizetéseiket, annál is inkább szükség van, mert a költségvetés csak akkor tud eleget tenni a beruházások folyamatos finanszírozásának, ha ahhoz a szükséges pénzeszközök időben rendelkezésére állnak. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy a vállalatok az eddigieknél pontosabban mérik fel gazdálkodásuk eredményeit és rendszeresen teljesítik költségvetési befizetéseiket. Számításaink szerint ez év hátralevő részében — mivel egyrészt az árakban foglalt nyereségek egyes iparágakban magasabbak a számítottnál, másrészt, mert a termelés hatékonysága és mennyisége a korábban vártnál jobban nő, a nyereségek előreláthatólag mintegy 1—2 milliárd forinttal meghaladják majd az előirányzott öszszeget. 1968 első felében a költségvetési szervek kiadásai lényegében a terveknek megfelelően alakultak. Május hó végére előirányzataik mintegy 42 százalékát használták fel, ami valamivel magasabb az időarányos hányadnál. Az intézmények irányítási és gazdálkodási rendszerének tökéletesítésére tett intézkedések már éreztetik hatásukat. A gazdálkodási önállóság kibontakoztatásában nagy szerepe van annak, hogy fenntartási előirányzataik felhasználásáról az eddiginél lényegesen szabadabban dönthetnek. Űj rendszert vezettünk be béralap-gazdálkodásunkban, a felújítási eszközök képzését közgazdasági talajra helyeztük. Léltrehoztuk az egyes kulturális célok támogatására szolgáló alapot és járulékbefizetési rendszert. A népművelés területén pedig rendeztünk egy-két hosszabb ideje megoldatlan pénzügyi kérdést. A tanácsi pénzgazdálkodás az év első öt hónapjában kiegyensúlyozott volt. Bevételi forrásaikból ideiglenesen megállapított részesedésük mértéke és az eddig rendelkezésükre bocsátott állami hozzájárulás a tanácsoknak megfelelő fedezetet biztosított feladataik megoldására, ősszel jóváhagyásra a kormány elé terjesztjük azt a javaslatot, amely az ötéves terv hátralevő időszakára szabályozza, hogy a tanácsok az állami költségvetés bevételeiből milyen mértékben részesedjenek és mennyi állami hozzájárulást kapjanak. Ezzel, illetve az 1969. évi állami költségvetés benyújtásával együtt javaslatot teszünk a ta-