Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

943 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 944 Tisztelt Országgyűlés! Mivel a társadalom, a közösség tartást ad az egyes embernek, jogpolitikánknak nagyon komoly ügye, hogy ezt a tartást ne erőtlenítse. Ez abból is látható, hogy sok megtévedtet első jelek alapján nem bélyegez meg, hanem szabálysértési eljárással akar a lejtőről visszatartani. Csak ahol hiába való minden figyelmeztetés, ott kényszerül jogalkotásunk szankcióra. Itt azután valóban megérezheti az az állampolgár, aki magát a társadalmon kívül helyezte, hogy ha nincs velünk, maga ellen van. De ha valaki megbűnhődött a bűnéért, nyitva van előtte a társadalommal való integráció, teljes értékű tagja lehet a társadalomnak. Olvastunk a komoly figyelmeztetésről, komolyan le kell küzdeni az ellenérzést a szabadultak elhelyezésével kapcsolatban. Szocialista humanizmusunk jellegzetes megnyilatkozása ez! E kérdésben is a társadalomra apellálnak a jelentések, de más vonatkozásban is — gondolok itt a szabálysértési kategóriákra —, hogy legyőzzünk minden társadalmi közömbösséget. Igen jelentősnek látom a szentgotthárdi selyemgyár ifjúsági kollektívájának azt a fáradozását, hogy egy-egy ártalomnak kitett tagját barátilag, felelősen akarja segíteni. Megvizsgálják a körülményeket, amelyek között lakik. Ez nagyon előremutató. Nálunk a munkavédelem már magától értetődő természetes valami. A szocialista gondolkodáshoz hozzátartozik a munkalélektan is, amely nem a munkafolyamat szempontjából vizsgál, vizsgálatának középpontjában az ember van, a maga egészében, lakása, közlekedése, környezete, egészsége, munkatársa, munkaprofilja, tehát az egész ember. De előremutató, jó dologról hallottam tíz nappal ezelőtt az Országos Földművesszövetkezeti Tanács ülésén. A komlói bányászok szakszövetkezetben, szabad levegőn kerttársulásokban dolgoznak és ezzel még a közellátást is segítik. Előremutató ez, hiszen a szabad idő kérdése a jövő társadalmának nagy problémája lesz. Bizonyos, illetve reménykedünk abban, hogy Komlón a kocsmák forgalma így csökkenni fog, de az FMSZ mindenképpen jót cselekedett. Tisztelt Országgyűlés! Nem hagyhatjuk szó nélkül a családi közösség fenntartásáért és szilárdításáért végzett bírósági jó munkát! és igen örülök, hogy Iván Istvánné képviselőtársam is említette ezt. ö a pártbizottság osztályvezetőié, és az ő véleményével összecseng az egyházi embernek a véleménye is, amikor pozitívan értékeli ezt a kérdést. (Derültséq.) Tény az, hogy a vagyonközösség a családi közösséget erősíti és kétségtelen, hogy ez az erősítés társadalmunk alanvető érdeke. A társadalom ezen mikrostruktúráia is az egészhez tartozik.. Szocialista hazánkhoz, társadalmunkhoz jobban kötődik az, aki a családhoz kötődik. A családba, ifiúsági. munkatársi és egyéb kollektívába gyökerezett ember számára a haza konkrétabb. Őrizni kell tehát a családi közösséget. A haiós legendák szerint a matrózokat a szirén, a Dél démona meg-megkísérti. Nem legenda viszont az. hogy az élet delén sokan vesztik el a fejüket és két-három gyermekes családanyák magukra maradnak lelkileg sérült gyermekeikkel. — Persze hímnemű szirének is lehetnek, mert sokszor családapák is magukra maradnak. — De mi van emögött? Individualista szemlélet ! Az individualista nem jutott túl Rousseau Contrat social-ján, mert azt mondja, szükségem van rád — amíg szép vagy, fiatal vagy stb. —, amíg szükségem van rád, addig érdekes vagy. A kollektív, tehát az emberi életformát tudatosan vállaló ember éppen ellenkező oldalról közelíti meg a kérdést : család, gyerek, haza szükségtek van rám, és ezért érzem magam elkötelezettnek. Az individualizmus egy másik veszélyéről is hadd szóljak. A gyermekáldás vállalását több intézkedés segítette: a hosszabb szülési szabadság, a kétévi gyermekgondozási segély, Munka Törvénykönyvünk a terhes anyák fokozott védelméről gondoskodik. Szakszervezeteink folyamatosan vizsgálják a munkakörülményeket. Az állam igen nagy áldozatot hoz a holnap családjáért. Ennek ellenére Magyarországon a természetes szaporodás még igen alacsonyan áll. 1955 és 1965 között az élveszületések száma 37 százalékkal csökkent. Ugyanez alatt az idő alatt az engedélyezett művi abortusok száma 173 százalékkal növekedett. Tudok fiatal orvosról, aki hivatástudattal indult el a szülészorvosi pályára, majd meghasonlottan más szakot választott. Tudását az élet szolgálatába akarta állítani. Bizalommal, nagy-nagy bizalommal kérem — próbáljuk átgondolni: hogy csak egészségügyi és szociális szempont érvényesüljön a művi abortusznál, de ne érvényesülhessen közönyösség, önző szempont, individualizmus! Itt is érvényes: aki nincs velünk, maga ellen van. Milyen sivár a gyermektelenek öregsége! Semmiképp sem szeretnék szeretetlen lenni azokkal szemben, akiknek minden keserűségük az,, hogy nincs gyermekük. De akiknek lehetne, miért ne gondolnának a társadalom holnapjára? A körülöttünk élő testvéri szocialista népek is gondolnak, velük együtt mi is gondoljunk rá. Tisztelt Országgyűlés! Egy-két megjegyzést az ifjúság kérdéséhez. Az ő integritásukhoz az is hozzátartozik, hogy integrálódjanak a társadalomban. A halbstarkok, a hippik, a gammlerek passzív ellenállása nemcsak azt juttatja kifejezésre, hogy nincs közük a társadalomhoz, hanem azt is, hogy ki vannak rekesztve a társadalomból. Nálunk a fiatalság nemzetünk egészéhez tartozik. A keretek mégis mintha több élettel kellene, hogy töltődjenek. Vajon nincs-e néha a hangoskodás mögött az, hogy nem halljuk meg eléggé a hangjukat? Kritikusok? Radikálisak? Kompromisszum nélküliek? Vajon ez a szocializmus építésében, a közéleti tisztaságban nem érvényesülhetne konstruktív módon? A Hazafias Népfront egyik bizottságában felvetettük: jó volna a fiatalokkal elbeszélgetni a haza kérdéséről is, hogy megismerjük véleményüket. Mondják el, hogy hová kell eljutnunk, hogyan gondolják az ő lelkesedésükkel, s azután megmondhatjuk: mit tartunk helyesnek. Indokolt ez, mert mi egy muzeális Magyarországból indultunk el és közbe-közbe bizony muzeális gazdasági módszerekkel, mégis eljutottunk eddig. Indokolt tehát az ő optimizmusuk. Említettem is. tisztelt Országgyűlés, megyei KISZ-titkárunk-