Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

935 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 936 gok az elmúlt évben 1118 magánvádas ügyben dolgoztak, ebből tárgyaláson befejeztek 483, tárgyaláson kívül pedig 635 ügyet. ítélet született tehát 291 személy ügyében. A tárgyaláson kívül befejezett ügyek a személyek meghallgatása folytán — magánvádas ügyeknél — kibéküléssel, vagy más hasonló okból lettek megszüntetve, illetve lezárva. Ugyancsak a jelen Országgyűlés előtt tárgyalt szabálysértési törvény elveiben egyes esetekben jóval túlhaladja az említett kategóriákat, mert ezeknél — megítélésem szerint — sokkal súlyosabb társadalmi veszélyességű cselekmények elbírálását is lehetővé teszi szabálysértési úton. Tisztelt Országgyűlés! Jogszabályi rendelkezés alapján az ország egész területén megalakultak, s hol eredményesebben, hol gyengébben működnek a társadalmi bíróságok. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy amelyik üzemben, vállalatnál e szervek a megfelelő segítséget megkapják, ott jól működnek. Viszont vizsgálat tárgyát kellene képezze, hogy a fentiek ellenére mégis az ügyek elenyésző kis százaléka kerül elbírálásra hozzájuk. Felvetődik a kérdés: mi az oka, hogy e szervek munkájának megszilárdulása hullámzó és így a bűnüldöző szervek sem használhatják ki megfelelően e kollektívákban rejlő erőt. Tapasztalatom szerint egyes esetekben a helytelen szemlélet és a mögötte meghúzódó tartózkodás az, ami gátolja ezt a munkát. Előfordul még — ha szórványosan is —, hogy egyesek vitatják e fontos szervek,- a társadalmi bíróságok létjogosultságát. Az ilyen megnyilvánulások hatására a szakszervezetek, de az igazságszolgáltató szervek sem eléggé magabiztosak és így nem tudnak megfelelő segítséget nyújtani az ilyen irányú fejlődéshez. Azt is el kell mondanom, hogy az alaptörvény ezzel kapcsolatosan is esetleg módosításra szorulna és közelebb kellene hozni a társadalmi bíróságokat az újonnan életbeléptetett Munka Törvénykönyvéhez, illetve magához az élethez. Tehát meg kell szilárdítani és magabiztosabbá kell tenni e szerveket, hogy a jövőben zavartalanul tudjanak működni. Ennek érdekében ki kell alakítanunk a jogpolitikai elvek gyakorlati ér vényre jutására vonatkozóan az egységet, hogy az a párt általános politikájának alapján nyugodjék, mert kedvező változás csakis ennek nyomán várható a jövőben. Tisztelt Országgyűlés! Helyenként még mindig előfordult, és ma is előfordul, hogy egy-egy bűncselekmény, vagy bűncselekményt elkövető személy társadalmi veszélyességének megítélésében és az egyedi jogsértés elbírálásában más véleményen voltak a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek. Az előfordult viták hasznosak voltak, mert ezt a munkát előbbre vitték. A jogpolitikai elvek ugyanis kötelezővé teszik e szerveknek, hogy teljes szigort alkalmazzanak a törvényeinkkel konokul szembehelyezkedő visszaeső, súlyos bűncselekményt elkövetőkkel szemben. Ez a fontos elv nem mindig jutott megfelelően érvényre, amit befolyásoltak időközönként a késedelmes bírói döntések is. Ugyanakkor károsan hat a gyakorlatban az is, ha a bűnüldöző szervek nem azonos elvek és jogszemlélet alapján hozzák meg döntéseiket, mert az állampolgárok ezen szervek tevékenységében a párt politikájának az adott területen való ilyen irányú megvalósulását látják. Igazságérzetünk és a joghoz való alkalmazkodás területén érzett felelősségünk alapján szinte naponta felülbírálják tevékenységüket, mert tudják, hogy mérhetetlen károkat okozhat — és már okozott eddig is — egy-egy megalapozatlan eljárás ugyanúgy, mint egy enyhe bírói ítélet. Az a véleményem, hogy e tekintetben is még következetesebben érvényt kell szerezni a jogpolitikai elvek betartásának és a súlyos bűncselekményt elkövetőkkel szemben egységes jogszemlélet alapján a törvény teljes szigorával kell eljárni. Az ügyészségek a jövőben a törvényesség betartásával még következetesebben lépjenek fel az esetenként előforduló enyhe eljárásokkal, illetve ítéletekkel szemben. A sajtó és a hírközlő szervek egy-egy ügy nyilvánosságra hozásával eddig is sokat segítettek és a jövőben is sokat segíthetnek a közvélemény pozitív irányban való befolyásolásában. Ezért a témával kapcsolatosan javasolom, hogy az országos, de a helyi lapok is, továbbá a rádió és televízió adásai a megtörtént esetekkel leginkább csak a bírói ítéletek után, és ha célszerű a tárgyalások alatt is foglalkozzanak konkrétan. Amennyiben mégis szükséges, hogy nyomozati szakban is tájékoztatást adjanak az ilyen ügyekről, az a véleményem, hogy akkor azt nagyon körültekintően tegyék, nehogy a későbbiek folyamán a bírósági tárgyalás után korrigálni kelljen. Fontos, hogy annak során ne szenzációt keressenek — mert ilyet is lehetett tapasztalni —, hanem a fiatalok és általában az állampolgárok nevelése legyen a cél. Egyáltalán ne meríthessenek buzdítást ezekből a cikkekből azok a személyek, akik egyébként is hajlamosak bűncselekmények elkövetésére. Tisztelt Országgyűlés! Jelentőséggel bír a bűnüldöző szervek munkájában a cselekmény elkövetését elősegítő és lehetővé tevő okoknak a felderítése is. Ugyanis a büntető eljárás 13. §-a kötelezően írja elő a szerveknek, hogy azokat az okokat és körülményeket is tegyék vizsgálat tárgyává, amelyek elősegítették a bűncselekmények elkövetését. Nem lennénk tárgyilagosak, ha nem mondanánk meg azt, hogy az utóbbi években emelkedett az ilyen esetekben eszközölt szignalizációk száma. A gazdasági és más szervek ezekre általában pozitívan reagáltak, ami nagyban szolgálta a bűnmegelőzést. A büntető eljárásnak, de a jogpolitikai elveknek is egyik garanciális szabálya, hogy a büntető ügyekben az eljárás bármely szakában védő járhat el. Az utóbbi időben ebben a tekintetben jelentős a fejlődés. Ténylegesen már a nyomozás során gyakorolhatja a védő a törvényben meghatározott jogát a terhelt érdekében. Szinte I általánosnak mondható, hogy a jelentősebb