Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

•91a Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 914 nek a jövőben az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójával egyetértek, a magam részéről elfogadón és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Katona Sándor képviselőtársunk következik szólásra. KATONA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívül nagy jelentőségűnek tartom, hogy a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójához az Országgyűlés tagjai véleményt nyilváníthatnak, megjegyzést fűzhetnek és ha indokolt és szükséges, javaslatot is tehetnek. Mindkét beszámolóval általánosságban és részleteiben egyetértek. Egyetlenegy kérdést szeretnék szóvátenni, amely nemcsak Csongrád megyei, hanem országos jelentőségű, megoldásra váró kérdés, ez pedig a bíróságaink mellett.működő telekkönyvi hatóságok a földtulajdon változásával kapcsolatban meglevő restanciájának felszámolása. Felszólalásomat egy-két konkrétummal szeretném támogatni. Az 1961. évi VI. számú földvédelmi törvénytől a végrehajtás során azt reméltük, hogy ezt a nagy jelentőségű politikai és közgazdasági problémát nagyjából megoldja. Sajnos, nem így történt. Például a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói üzemegysége, amely 18 éve, 1950. óta termel, jelenleg is MÁV tulajdon. Ez nem okoz különösebb problémát társadalmunkban, mert úgyis szocialista tulajdon, vagy ha másképpen történnék, akkor is az volna, vannak azonban ennél súlyosabb, bonyolultabb esetek. Az 50-es évek elején a földrendezések során létrehozott állami gazdaságok, termelőszövetkezetek törzstábláiban a jelenlegi telekkönyvi szemlebizonylatok alapján még a régi tulajdonosok neve szerepel, akiket annak idején kártalanítottak, de a részükre kijelölt csereingatlant nem fogadták el. De még bonyolultabb a tanyaingatlanok tulajdonjogi helyzete az Alföldön, ahol tanyás települések vannak. Ezekért azután az elhalálozások után következő tárgyalások, örökösödési illeték- és jogviták keletkeznek jogi személyek, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek között. Nyilvánvaló, hogy a kérdés rendezése igen sürgős feladat. Ezért a kormány illetékes elnökhelyettesének, Fehér elvtársnak, a figyelmét hívnám fel, hogy a Minisztertanács tegyen megfelelő intézkedéseket. Konkrét javaslatot is teszek a megoldásra. A megalakult földhivatalokat és telekkönyvi hatóságokat kell megerősíteni létszámban, pénzügyi és tárgyi feltételekkel, hogy a megoldásra váró nagy jelentőségű kérdés a harmadik ötéves terv végéig, 1970-ig megoldódjék. Ez annyiban is inkább indokolt és szükséges, mert mindannyian tudjuk, hogy az Országgyűlés által az elmúlt év szeptemberében törvényerőre emelt 1967. évi IV. törvény, a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztését szolgáló, vagyis a termelőszövetkezetek földalapképzését elősegítő törvény gyakorlati végrehajtása 1969-ben megkezdődik, és ha meglevő restanciánkat a megjelölt időpontig nem sikerül felszámolni, akkor a helyzet még sokkal bonyolultabb lesz. Azért kívántam felhívni a kormány illetékes elnökhelyettesének figyelmét a szükséges intézkedések megtételére, mert Csongrád megyében is több ezer ilyen rendezést kívánó tétel van és úgy érzem, országos vonatkozásban még sokkal több. A két beszámolóval egyetértek, elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Terényi Józsefné képviselőtársunk. TERÉNYI JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Felszólalásomban két kérdéssel kívánok röviden foglalkozni, a Legfelsőbb Bíróság elvi irányításának hatékonyságával és a bűnmegelőzés néhány problémájával. A Legfelsőbb Bíróság elvi irányításának hatása a bíróságok ítélkező munkáján keresztül társadalmi életünk valamennyi területén lemérhető. Következésképpen nemcsak a szakemberek, hanem országunk valamennyi dolgozója figyelemmel kíséri, vitatja az egyes intézkedéseket, véleményt fűz hozzájuk. Ezek a vélemények hozzászólások formájában elhangzanak a tanácsüléseken, a végrehajtó bizottsági üléseken, de magánbeszélgetésekben is. Többéves társadalmi tevékenységem során így én is tanúja voltam az egészséges türelmetlenségből fakadó megnyilvánulásoknak, egy-egy bírósági, vagy rendőrségi beszámolója megvitatása alkalmából. A dolgozók véleményét tömören összegezve így fogalmazhatnám meg: következetesen szigorú büntetést kívánnak az emberi élet ellen irányuló bűncselekmények elkövetőivel szemben, gyorsabb és hatékonyabb intézkedéseket a garázda jellegű cselekmények elkövetői ellen. Ne nyíljék lehetőség a társadalmi tulajdon megkárosítói előtt újabb manőverezésekre, szűnjék meg az úgynevezett felfelé buktatás. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójában — és ez nagy örömmel állapítható meg — tükröződnek a dolgozók fentebb összefoglalt kívánságai. Szigorúbb lett tehát az ítélkezés az emberéletet és a testi épséget fenyegető bűnözők, a visszaesők és a közlekedési szabályok ellen súlyosan vétkezők ügyeiben az egész ország területén. A március 1-vel bevezetett bíróság elé állítás gyakorlata szintén hatásos eszköznek bizonyult már eddig is, különösen a huligánok megrendszabályozásában. Kedvező változás tapasztalható a családjogi ítélkezésekben is. Sok fájó emlék felelevenítésétől, kellemetlen szituációtól kíméli meg az embereket a helyes elvi irányítás következtében kialakult jelenlegi gyakorlat. Az időszerűség erejével hatnak a különböző érdekek helyes összeegyeztetését elősegítő elvi döntések, kollégiumi állásfoglalások és iránymutató határozatok is. Szakemberek véleménye szerint azonban van még néhány, főleg szervezési okokból származó körülmény, amely még mindig csökkenti a bírósági eljárások hatékonyságát, főleg gyorsaságát. Ilyen például az a jelenlegi gyakorlat,