Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-12
915 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 916 hogy egy szakbíró jár el egyszerű becsületsértési ügyben és ugyancsak egy szakbíró tárgyal sok bizonyítási eljárást igénylő, gazdasági összefüggéseiben bonyolult, sokrétű szaktudást követelő, esetleg több százezer forintos sikkasztási ügyet, • holott az ilyen ügy igénybe venné két, sőt több bíró szaktudását, idejét és energiáját is. Jelenleg is segítik egymást a szakemberek, de ez a segítségnyújtás a tényanyag alapos, részletes ismeretében hatékonyabb, megnyugtatóbb volna. Bírók véleménye szerint — sajnos — nem kerül minden bűnügy a bíróság elé. Különösen a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményeknél fordul elő gyakran, hogy akiknek hivatali, vagy erkölcsi kötelessége lenne, nem teszik meg a feljelentést, hanem elsimítják az ügyeket, vagy hallgatólagosan hozzájárulnak az eltussoláshoz, és így akár anyagi érdekből, akár egyéb okokból bűntársakká válnak. Igen helyes tehát a Legfelsőbb Bíróság 29. számú elvi döntése is a bűnszövetségek helyes értelmezéséről és a fokozott szigor alkalmazásáról a bűnszövetségben elkövetett bűncselekményeknél. Tisztelt Országgyűlés! Szocialista társadalmunkban természetesen a nagyobb szigorúságot is elsősorban a nevelés és a bűn megelőzése szempontjából tartjuk fontosnak. Mint gyakorló nevelő, megyőződéssel vallom, hogy nem lehet elég korán elkezdeni a bűnmegelőzés érdekében elengedhetetlen nevelési tevékenységet. Ez elsősorban a szülők kötelessége. De tudjuk, hogy ma a kiskorú gyermekek nevelését elsősorban végző anyák is nagyrészt dolgozók. Helyettük sok hasznos és nélkülözhetetlen nevelési intézményünk jelentős gyermekvédelmi feladatokat old meg, és jó működésük döntő jelentőségű a bűnmegelőzés szempontjából is. Ezek mellett a gyámhatóságok, ifjúságvédelmi felügyelők, pedagógusok, rendőrség, bíróság jól megszervezett összefogása igen nagy jelentőségű a veszélyeztetett körülmények között élő kiskorúak felderítésében, erkölcsi züllésük meggátlásában, életkörülményeik megváltoztatásában. Választókerületemben ez a széles társadalmi összefogás elsősorban a felderítésben eredményes. A továbbiakban azonban még sok a tennivaló. A gyámhatóság által hivatalosan felkért úgynevezett pártfogók sok esetben nem vállalják ezt a szerepet, a munkaadóknak is többet kellene törődniük a gyermekeikéi elhanyagoló szülők meggyőzésével és nevelésével. Az állami gondozottak helyzetével kapcsolatosan megyénkben is körülbelül az mondható el, amit olvashattunk a Népszabadság március 17-i számában. Kevés a férőhely, és együtt nevelődnek a bűncselekményekre hajlamos és már az erkölcsi züllés felé tartó gyermekek olyanokkal, akik esetleg csak a szülők szociális helyzete miatt kerültek állami gondozásba. Ezek elkülönítésére, differenciált nevelésére feltétlenül szükség van. Véleményem szerint a bűnmegelőzés érdekében szükség lenne olyan speciális nevelő intézetekre, amelyekben az állam olyan gyermekek nevelésének gondját venné magára, akik még nem nevezhetők bűnözőknek, de magatartásuk fékezhetetlen, közösséget züllesztő. Ezeknek nevelése a félnapos iskolaközösségekben, annak erejével nem oldható meg, legalábbis komoly eredménnyel nem kecsegtet, és ahogy példák is voltak már rá, bizonyos körülmények között könnyen bűnözőkké válhatnak. Több szülőnek vannak ilyen gondjai és ezek szívesen járulnának hozzá anyagiakkal is az intézeti neveléshez, gyermekeik jövője érdekében. Komoly probléma azoknak a fiataloknak a sorsa is, akik gyenge tanulmányi eredményeik miatt az általános iskola elvégzése után sem tovább nem tanulhattak, sem munkára nem alkalmazták őket. Mivel általában sok a szabadidejük, sokat csellengenek az utcán, megszokják, szinte természetesnek érzik a munkátlanságot. Ezekből a fiatalokból is könnyen válhatnak bűnözők. Az állam gondolt rájuk és az úgynevezett továbbképző iskolák volnának hivatva foglalkoztatásukra és nevelésükre. A mezőgazdasági jellegű továbbképző iskolák még elég jól betöltik hivatásukat, sajnos, választókerületem tapasztalatai szerint az ipari jellegűek kevésbé. Mostoha körülmények közt működnek, kísérleti tantervvel, tankönyv nélkül, heti két napon, öszszesen hat órában. A kiadható bizonyítvány semmire a világon nem képesít, munkában való elhelyezkedésüknél nem juttat előnyhöz. Ilyen formán a fiatalok nem nagyon látják értelmét, hogy komolyan vegyék az iskolai foglalkozást, bár az egyik igazgató véleménye szerint szívesen töltik el az iskolában azt a néhány órát, mert így valahová mégis tartoznak. Most még nem nagy a számuk, de az illetékesek szerint előreláthatólag ez a szám növekedni fog a következő években. Éppen ezért nagyon indokolt ezeknél a fiataloknál a velük való fokozottabb törődés. Javaslom tehát, hogy az illetékes minisztériumok vegyék fontolóra ennek az iskolatípusnak — amelyre a továbbiakban is szükség van — korszerűsített tartalommal és formával való megtöltését. A tanulók kapjanak olyan bizonyítványt, amely az iskolában eltöltött tanulmányi idő igazolásán kívül valamire képesít is. Javaslom továbbá, hogy a KISZ Központi Bizottsága vegye országosan pártfogásába az általam említett fiatalok nevelésének ügyét, főleg a városokban. így bizonyára elejét vehetjük annak, hogy akárcsak kis részük is, a bűnözés útjára sodródjék. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm a türelmüket, (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem. (Szünet: 13.31—15.00 Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter kért szót. DR. KOROM MIHÁLY: Tisztelt Képviselő Elvtársak ! A Legfelsőbb Bíróság elnöke és a leg-, főbb ügyész elvtársak előterjesztett jelentései reálisan mutatják be a szocialista törvényesség helyzetét, a bűnüldöző, igazságszolgáltató szervek tevékenységét. A beszámoló jelentésekben elmondottakkal én is egyetértek. Engedjék meg 7
