Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

911 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 912 cselekményt a múlt évben a földművesszövetkezetek kárára követték el. Itt az okozott kár megközelítette az egymillió forintot. Elképesztő felelőtlenségre, az éberség hiányára utal, hogy azt a csaknem egymillió forintot sikkasztó könyvügynököt, aki társadalmi tulajdon elleni bűntett miatt már négy évet töltött börtönben, hosszú éveken keresztül olyan 1 munkakörben alkalmazták, ahol ilyen nagyarányú visszaélést tudott elkövetni. Tisztelt Országgyűlés ! Elismerem — és ez joggal vetődhet fel —, hogy ezek a kérdések sokkal bonyolultabb és összetettebb problémákat jelentenek, semhogy a számszerű összehasonlítás alapvető vitaalapul szolgálna. Mégis úgy érzem, az illetékes szerveknek le kell vonniuk ezekből a tényekből a szükséges következtetéseket. Ma már az egyszerű dolgozók is megértik, hogy a szocializmus építésének eddigi 20 esztendeje a társadalmi fejlődés, a társadalmi tulajdonhoz való megfelelő viszony, a szocialista tudat kialakítása szempontjából nem hosszú idő. De megítélésem szerint a bűncselekmények csökkenő tendenciája a beszámolókban foglaltaknál erőteljesebb lehetne, ha a gazdasági élet minden területén az eddiginél következetesebben érvényt szereznénk a kormány ide vonatkozó rendelkezéseinek. Ugyanakkor, amikor mindenki egyetért a kormánynak a szocialista humanizmus által diktált azon elvével, hogy a megtévedt embereket lehetőség szerint vissza kell vezetni a becsületes élet útjára, mert ezt társadalmi ügynek tekintik, értetlenül állunk olyan és sajnos nem egyedülálló jelenséggel szemben, hogy a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt már korábban elítélt személyeket olyan munkakörben alkalmaznak, ahol az erkölcsileg ingatag ember olyan bűncselekmény elkövetésére kap lehetőséget. Ezzel már nem lehet egyetérteni, ez bűn a társadalom ellen, de nem szolgálja az érintett egyén érdekét sem. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül ezen esetek káros hangulatkeltő hatása sem. Űgy gondoljuk, ma már a vezetőktől ilyen esetekben megkövetelhető a körültekintő eljárás és aki ezt elmulasztja, annak a felelősségre vonása is szükséges. Fontos a társadalmi tulajdon fokozott védelme szempontjából a felügyeleti és az ellenőrzési rendszeresség biztosítása, mert az elkövetett bűncselekményeknek mintegy 40 százalékát az ellenőrzés és a felügyelet hiánya segítette elő vagy könnyítette meg. Különösen most, hogy az új gazdasági mechanizmussal csökkent a központi, közvetlen részletekbe menő ellenőrzés, szükséges, hogy felhívjuk illetékes szerveink, vállalataink és termelőszövetkezeteink vezetőinek figyelmét belső ellenőrzésük hatékonyságának fokozására. Mindent egybevetve, állami és társadalmi szinten fokozni kell az erőfeszítéseket a társadalmi tulajdon védelme és~erősítése terén. Határozottabban kellene fellépni társadalmi szinten a társadalmi tulajdon ellen vétők, különösen a súlyos bűncselekményt elkövetők erkölcsi elmarasztalása terén. De határozottabban és következetesebben kellene felelősségre vonni különösen a súlyos bűncselekményeket elkövetőket az igazságszolgáltatás útján is. Nem vitás, hogy a nevelés és a visszatartás szempontjából hasznos lenne, ha bíróságaink következetesebben vennék figyelembe a társadalmi tulajdon rovására elkövetett bűncselekményből eredő kár nagyságát. Általában észlelhető a dolgozók között olyan hangulati elem, hogy a népgazdasági érdekeket nagyobb mértékben érintő, százvagy több százezres, esetleg milliós nagyságrendű kárt okozó bűncselekményekért kiszabott büntetés nem áll arányban a cselekmény súlyosságával, és különösen nem mindig áll arányban a kisebb bűncselekményekért kiszabott büntetésekkel. Félreértés elkerülése végett, nem ezt sokallják, hanem a súlyos károkat okozó cselekmények büntetését keveslik. Az ilyen ügyek megítélésében az is szerepet játszik, hogy a nagyarányú visszaélések, bűncselekmények az esetek többségében viszonylag magas jövedelmű, de legalábbis az átlag fölötti jövedelmű személyekhez fűződnek. Ez véleményem szerint súlyosbító körülmény, mivel legtöbb esetben az ilyen bűncselekmény az eléggé el nem ítélhető harácsolási vágyból ered. A legfőbb ügyész beszámolója foglalkozott a kisajátítások kérdésével is. A helyi szervek helytelenül járnak el s ennek következtében, mivel jóval a valóságos érték alatt állapítják meg a kisajátított ingatlanok értékét. Emiatt egyrészt indokolatlanul növekszik a polgári perek száma, másrészt az ilyen döntések politikailag is káros hatással vannak. Sajnos ilyen apolitikus és a jogpolitikai elveket sértő döntések nálunk is előfordulnak, és erre éppen helyi ügyészi szerveink jelzése alapján figyeltek fel az illetékesek. A kisajátítások témája felveti a községrendezési, községfejlesztési, illetve városfejlesztési kérdéseket, s ennek alapján a telekspekuláció kérdését is. Sajnos e területen még nincs minden rendben, s ez a rendezetlenség különösen a Pest környéki gyorsan fejlődő községekben okoz zavarokat. Előfordul, hogy egyes községekben, mint például Érden 30, sőt ennél több telek is van egy-egy személy tulajdonában. Nyilvánvaló, hogy e személyek spekulációs célzattal tartanak ennyi telket birtokukban. De előfordul másutt is, hogy egyes személyek különböző kedvezményes állami áron vásárolt telkeiket később jó pénzért eladják, s újat vásárolnak. Véleményem szerint e kérdést jogszabályilag kellene rendezni és korlátozni kellene az egyes személyek tulajdonában levő telkek számát családtagjaik számától függően úgy, hogy mindenkinek családtagonként számolva legfeljebb egy-egy telke lehessen, s az ezt meghaladó telkét legyen köteles záros határidőn belül az államnak felajánlani vagy eladni. Az állam által parcellázott, illetőleg értékesített telkek vonatkozásában pedig 10 éves elidegenítési tilalmat kellene általánosan bevezetni, amely alól csak egyes kivételes esetekben lehetne feloldást adni. Tisztelt Országgyűlés ! Felszólalásomban néhány gondolatot vetettem fel, amelyre véleményem szerint egyrészt igazságügyi szerveinknek, másrészt vállalatainknak és intézményeink-