Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

909 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 910 vetési módjuk általában egyszerű. Ezzel szemben az elmúlt évben több mint egyharmadát tették ki azok a bíróságok által elítélt személyek, akik visszaeső, illetve veszélyes bűnözőként szerepelnek nyilvántartásunkban. Ez a körülmény természetesen azt is jelenti, hogy az ilyen bűnözők elkövetési módszerei bonyolultabbak, az ellenük folytatott harc nehezebb, árnyaltabb és kvalifikáltabb rendőri munkát követel. Szólni szeretnék még az egyes ügyek érdemi elbírálásánál mutatkozó eltérések okairól esetenként. Az elmúlt évben a büntetőeljárások számának csökkentéséhez — a közbiztonság kedvezőbb alakulása mellett — az a tény is hozzájárult, hogy szerveink a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfelelően kevesebb ügyet adtak át bírósági eljárásra. így például a büntetőeljárás rendelkezéseinek megfelelően 7000 esetben mellőztük a nyomozás elrendelését, mert úgy ítéltük meg, hogy az elkövetett cselekmény a társadalomra csak csekély mértékben volt veszélyes. Ezekben az esetekben az elkövető személy kioktatásban, figyelmeztetésben részesült. A nyomozást több mint 10 000 ügyben úgy zártuk le, hogy az illetőt figyelmeztetésben részesítettük, illetve ügyét a társadalmi bírósághoz vagy a fegyelmi hatósághoz adtuk át megfelelő eljárás lefolytatása végett. E számok is mutatják, hogy a rendőri szerveink tevékenységük során széles körben differenciálnak, ez találkozik a dolgozók igazságérzetével és egyetértésével is. A rendőrségnek e kiegyensúlyozottnak tekinthető gyakorlata — annál is inkább, mert sok ezer ilyen ügyről van szó — azzal jár, hogy egyes esetekben a rendőri nyomozást felülbíráló ügyészi szervek tőlünk eltérő álláspontot foglalnak el. Ügy véljük, hogy az ilyen természetű ügyekben is sokoldalú mérlegelésre van szükség és lehetőség, ezért különösen a határesetekben előfordulhatnak eltérő minősítések is. Itt a továbbiakban még szorosabb együttműködésre van szükség a rendőri és az ügyészi szervek részéről. Tisztelt Elvtársak! Felszólalásomban arra törekedtem, hogy érzékeltessem a teljesség igénye nélkül munkánk sokrétűségét és bonyolultságát, és a személyi állományunkkal szemben az élet által támasztott magas igényeket, amely követelményeknek igyekeztünk eleget tenni. Eredményeinket csak úgy tudtuk elérni, hogy munkánkhoz a pártszervezetektől, állami szerveinktől, a dolgozóktól minden segítséget megkaptunk. A sok irányú munka végrehajtása során egész személyi állományunk szakmai és politikai ismeretei fejlődtek, tapasztalatai gazdagodtak, hivatástudatuk, politikai szilárdguk nőtt. Meggyőződésem, hogy a Belügyminisztérium állománya az elmúlt évi erőfeszítésekhez hasonlóan a feladatok növekedése, illetve bonyolultabbá válása esetén is képes és alkalmas is feladatai ellátására és meg fog felelni azoknak a követelményeknek, amelyek elé kormányzatunk, illetve dolgozó népünk állította. A két beszámolóval egyetértek. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kovács Istvánné képviselőtársunk. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés ! A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója alapjában véve pozitív képet ad az ország törvényességi helyzetéről és megállapítja, hogy országunkban a törvényesség szilárd és biztosított. A Pest megyei tapasztalatok csak alátámasztják a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének az Országgyűlés elé terjesztett megállapításait. Megyénk törvényességi helyzetének szilárdságát és javuló tendenciáját mutatja az a tény is, hogy megyénk bűnügyi helyzete, nehézségeink ellenére is az országosnál jobb képet mutat. Gondolom, mindenki pozitív, örvendetes jelenségnek tartja a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények számának és összegének csökkenő tendenciáját. Ez egyben az emberi és ezen keresztül a társadalmi morál erősödését is jelenti. Különösen örvendetes számunkra, hogy megyénkben a társadalmi tulajdon elleni bűntettek a múlt évben az előző évhez képest mind számban, mind a kár összegét tekintve csökkentek. E tényben nagymértékben közrejátszik az is, hogy az utóbbi néhány évben termelőszövetkezeteink, s azok vezetői minden vonatkozásban, de különösen a belső irányítás, szervezés, a bizonylati és gazdálkodási, számviteli fegyelem betartása terén rendkívül nagy fejlődésen mentek keresztül. Ennek ellenére sem mondhatjuk el, hogy e téren minden rendben van. A legfőbb ügyész beszámolójából is kitűnik, hogy a csökkenés ellenére az elmúlt évben országosan 130 millió forint volt a bűncselekménnyel okozott kár. Megyénkben is 1967-ben 11,5 millió forint volt a bűncselekményekkel a társadalmi tulajdonban okozott kár összege. Legnagyobb a kár a földművesszövetkezeteknél: 3,2 millió forint. Ha egy pillanatra a beszámolóban közölt számoknál időzünk és csupán egy, az országnak változatlanul nagy gondot okozó lakáskérdéssel vetjük egybe az okozott károkat, megállapíthatjuk, hogy a bűncselekmények által a népgazdaságnak okozott 130 millió forintos kár, 120 000 forintos előállítási költségen számolva, 1083 kétszobás komfortos lakás árának felel meg. Ha ugyanezt az összehasonlítást alkalmazzuk megyénk esetében, úgy Pest megyében 1967-ben 95 kétszobás, komfortos lakás árának megfelelő kár érte bűncselekmények következtében a társadalmi tulajdont. Ez sok és elgondolkoztató. Megítélésem szerint a beszámolóban közölt adatok közül külön figyelmet érdemel a földművesszövetkezeteknél keletkezett 3,2 milliós kár, ami a 130 milliónak 2,5 százaléka. Bár ilyen adatokat nem ismerek, de gondolom, hogy a földművesszövetkezetek súlya és vagyona a népgazdaság egészéhez viszonyítva meg sem közelíti ezt az arányt. Ha ugyanezt vizsgáljuk megyénk vonatkozásában, sajnos az országos „szintet" messze túlhaladtuk, mivel az arány itt körülbelül kilenc százalék. Megyénkben a legnagyobb kárt okozó bűn-