Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

77 Az Országgyűlés 2. ülése, nológiai színvonal tartása, sőt fokozása érdekében. Az üzemek erő- és munkagépei, gazdasági felszerelései, terményei, vetőmagvak, műtrágyák átlagos üzemnagyság vonatkozásában több tízmilliós értéket képviselnek. Azonban jórészük tárolása — megfelelő és elegendő számú tárolótér hiánya miatt — szakszerűtlenül yvagy egyáltalán nincs megoldva. Ez viszont jelentős mértékben rontja kihasználhatóságuk, értékesülésük hatásfokát. Ebből következően óvatosabban és bizonyos fenntartásokkal szabad vizsgálnunk a mezőgazdasági üzemek eszközellátottsági mutatóit is, sokszor erre vezethető visz.sza a várt hatékonyság elmaradása. Meg kell mondanunk őszintén, hogy raktárgazdálkodásunk fejlődése nem tartott lépést sem az eszközjellegű beruházásokkal, sem pedig az intenzívebb termelés által megkívánt forgóeszköz-ellátottsággal. . , Visszatérve a kenyérgabonára: abból a népgazdasági célkitűzésből kiindulva, hogy. évről évre termeljük meg hazai kenyérgabonaszükségletünket, következik a feladatunk, hogy a megtermelt kenyérgabona szakszerű és biztonságos tárolásáról gondoskodjunk. Ezért javaslom a kormánynak, vizsgálja felül a mezőgazdasági termeléssel összefüggő raktárhálózat fejlesztésének gyorsabb, a felmerülő szükségletekkel jobban arányban álló lehetőségét, s tegyen intézkedéseket, amelyek segítsék' elő a fennálló problémák mielőbbi megoldását. Tisztelt . Országgyűlés ! Kedves Elvtársak ! Az előzőekben kifejtett gondolatok vezetnek el egy másik kérdéscsoporthoz: az építés jellegű beruházásokhoz és általában az építkezésekhez. Hogy közismert kifejezéssel éljek: „néni olcsó mulatság manapság építkezni" sem mezőgazdasági üzemnek, sem az átlag jövedelmű magánépíttetőnek. Én itt most az építkezés drágaságának nem azt a szubjektív oldalát kívánom feszegetni, amely valóban összefügghet — idézőjelben mondom — azzal a „munkaintenzitással", amely az állványerdők mögött esetenként lázasan folyik a „rezsitervek teljesítéséért", meghagyom ezt a részt kiaknázatlanul élclapjaink karikaturistáinak. Szólok inkább az építkezések anyagi oldaláról. össztársadalmi szinten építkezési igényeink messze meghaladják egyrészt a kivitelező kapacitásbeli, másrészt pedig az építőanyagbeli fedezetünket. Ebből eredően sorozatos nehézségek, anyagellátási zavarok hátráltatják az építkezések időben történő befejezését, s mint vezető lapunk írta minap egy cikkében: a régi mechanizmus terhes örökségeként viseljük azt, hogy „a befejezetlen építkezések állománya évről évre nagyobb értékű, mint az év folyamán rendeltetésüknek átadott építkezéseké". Bizakodással hallgattuk a kormány beszámolójában azt, hogy az építőanyagipar 15 százalékkal növelte termelését a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Ezt az utat tartom helyesnek járni: az építőanyagipar ragadjon meg minden lehetőséget termelésének fokozására, használjon ki minden erőforrást az irányában megnyilvánuló konjunkturális viszonyok kiaknázá1967. július 12-én, szerdán 78 sara. Arra azonban ügyeljünk, hogy privilégiumos helyzetében ne éljen vissza a kereslettel. Amint már említettem, mind üzemi, vállalati, mind magánépíttetői oldalról erős. anyagi megterheléssel jár az építkezés. Éppen ezért fenntartással fogadom azt a tervezetet, amely az építőanyagok árának emelését célozza. Gondoljuk csak meg, elvtársak: mit jelent akkor megtenni ezt, amikor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek még ki sem lábaltak jóformán a pár év előtt kényszerűségből nyakukba vett „szerfás'' építkezések áldatlan, a technológiai fejlesztést gátló állapotából; amikor a szegényes örökségként eddig használt, de rna már egyre romosabb, szétszórt, tanyai szükségférőhelyek válnak használhatatlanná; amikor a nagy értékű állóés forgóeszközök tömege hál a szabad ég alatt, s a jelenlegi építkezési költségek mellett — anyagi lehetőségeik megfeszítésével is — alig tudnak lépést tartani az alapvető építési beruházások létesítési szükségleteivel. Vagy gondoljunk csak azokra a magánépíttetőkre, akik forintjaik hosszú évek óta tartó rakosgatásával, sok-sok élvezetről való lemondással akarnak eljutni családi otthonuk megteremtéséhez. Az elmúlt években fellendült lakásépítési kedv szép eredményeket hozott. A nehézségek ellenére gomba módra nőttek fel a családiés társasházak, új lakótelepek változtatták meg egy-egy település arculatát. Az új lakásba költöző családok szinte újjászülettek, kisimultak a gondoktól ráncos arcok, jobb lett a családon belül a megértés. Az új lakás, az új otthon légköre elkísérte az embereket a munkahelyre, jobb kedvvel, nagyobb ambícióval végezték munkájukat is. Azt mondom, ne véssünk újabb ráncokat, ne tegyünk újabb terheket a vállakra, igyekezzünk megtalálni annak lehetőségét, hogy az építőipari anyagok árváltozása — ha már erre az új mechanizmus szempontjából nyomós indokból szükség van — ne jelentsen az eddigieknél nagyobb terhet az építkezőknek. Kérem a kormányt, vizsgálja felül azokat az indítékokat, amelyek az építőanyagipari áremelés mértékének döntési alapjául szolgálnak, és keressen megoldást az új mechanizmus rendszerének ke^ rétében történő építkezések ütemének gyorsítására. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az elmúlt három esztendő alatt hatalmas területeken nagy anyagi károkat okozott a belvíz. Isme- > rek olyan termelőszövetkezeti közös gazdaságot, amelynél az egymást követő vízkárok több mint húszmillió forint terméskiesést okoztak. Mindennapos harcban és küszködésben őrlődik erejük legfőbb termelőeszközük — a termőföldnek — vízborította területrészei visszafoglalásáért, újbóli művelésbe vételéért. Munkájukban, erőfeszítéseikben az ottélni akarás, a természet leigázhatóságának reménye tükröződik. Újból és újból éltetik a határt, • hasítják a barázdát, és elvetik az életet adó magot. S bizony, sokszor az átlagosnál többszörös költségráfordítással tudják csak előteremteni termékeiket, s csak nagyon-nagyon szerényen élnek. Ezt meg kell mondani, elvtársak. '-. E fórumról is együtt kell érezni gondjaik-