Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-2
?9 "Áz Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 80 kai, küszködéseikkel. Meg kell nyilvánulnia a társadalom segítőkészségének, támogatásának. Ezek a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek „gyenge" kategóriába való sorolása a természet mind ez ideig meg nem fékezett, pusztító erőinek következményeként jön létre. Kérem a kormányt, hogy e körülményeket messzemenően vegye figyelembe akkor, amikor a gyenge termelőszövetkezetek állami támogatásának jövőbeni rendszerét dolgozza ki. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az elkövetkezendő időben nagy és igen sokrétű, bonyolult feladatot kell megoldanunk. A tettek és a jól megfontolt cselekedetek időszaka következik. Munkánk akkor lesz eredményes, hatékonyabb, ha igényeljük a közösség segítségét, tapasztalatát. Pártunk és kormányunk nagy hozzáértéssel, biztos kézzel vezeti országunk népét a szocializmus teljes felépítése felé. A kormány beszámolóját és jövőbeni programját a hozzászólásomban elmondott kiegészítéssel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Riss Jenő képviselőtársunkat illeti a szó. RISS JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy nagy vállalaton, az IKARUSon keresztül adhassak szemelvényeket az új gazdasági mechanizmusra való felkészülésről és a felkészülés néhány problémájáról. A fejlett iparral rendelkező országokban a járműipar fejlesztése döntő jelentőségű, mert a járműipar fejlesztésének komplex jellege egy sor kapcsolódó iparág fejlődésére is kihat. Hazánkban a járműipar a harmadik ötéves tervben ugrásszerű fejlődésen megy keresztül, amit az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár által előállított autóbuszok és azok termelési értékének növekedése jól jellemez. 1965-ben 2694 autóbuszt állítottak elő, amelyből 1694-et exportáltak. 1970-ben az előállított autóbuszok száma 7000 lesz, és az exportált autóbuszok száma 5700 darab. Termelési érték vonatkozásában az 1965-ös szint egymilliárd 800 millió forint volt, s ez a szám 1970-re hatmilliárd forintra fog emelkedni. Az ismertetett adatokból világosan kitűnik, hogy mennyire nem közömbös népgazdaságunk szempontjából az autóbuszgyártás és ezért érdemes, sőt szükséges néhány szóval vázolni, hogy az IKARUS-gyár jelenleg hol tart és miként készül fel az új gazdaságirányítási rendszer irányelveinek gyakorlati végrehajtására. Az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés — főleg műszaki és munkaszervezési vonatkozásban — már több éve folyik a gyárban. Az első nagyobb jelentőségű intézkedés az volt, amikor az IKARUS a továbbfejlődés érdekében nem várt központi pénzügyi keretjuttatásra, hanem visszatérítendő bankhitelt vett fel. hogy a gyártásban mutatkozó legszűkebb keresztmetszeteket fel lehessen oldani és meg lehessen valósítani a szalagszerű ütemes termelést. A bankhitel felvételére vonatkozó döntés és a gyakorlati munka megvalósítása meghozta a várt eredményeket. Az érintett területeken 314 fő létszámmegtakarítást lehetett elérni szervezettebb és jobb minőségű munka mellett. Az alkalmazott technológia szerinti kocsitest-átbocsátóképességet több mint háromszorosára emelte az új rendszer, 2550-ről 8000 kocsitestre. Az autóbuszgyártás átfutási ideje a jelzett területeken 24 napról 12 napra csökkent. Az 1964-ben hozott vállalati határozat nagyban elősegítette tehát azt, hogy a nemzetközi tárgyalásokon az illetékes gazdasági vezetők a jelenlegi autóbusz-export közel háromszorosára vállalhattak szállítási kötelezettséget. A másik intézkedés a gyártmányfejlesztés, területére esik. A gyár kifejlesztette a Budapesti Nemzetközi Vásáron is nagy elismerést kiváltott, technológiailag egyszerűen gyártható, egységes elemekből felépülő autóbusz típussort, amely a gyár megítélése szerint az 1970-es szinten is megfelel a világpiac által támasztott igényeknek. Az új típuscsalád az eddigi megoldásokkal szemben jelentős előnyöket biztosít. A legfontosabbak ezek közül: rugalmasan alkalmazkodik a piac változó igényeihez, mivel viszonylag csekély többletráfordítással a vevő által kért kivitel előállítható; az egységes kivitel jelentősen csökkenti a felszerszámozás és a készülékezés költségeit; kisebb fofgóeszközlekötést igényel. A harmadik jelentős intézkedés a vidéki ipar telepítésével kapcsolatos. Az IKARUS felismerte azt, hogy a hozzácsatolt székesfehérvári gyáregység csak akkor tud gazdaságosan és jól termelni, ha megkapja a megfelelő önállóságot és döntési jogot a központból biztosított szakmai segítség mellett. Az eredmény az, hogy viszonylag rövid idő — négy év — alatt a termelés színvonala és gazdaságossága megközelítette a budapesti színvonalat. A székesfehérvári fejlődésre az alábbi számadatok jellemzők: 1963-ban a termelési érték 258 millió forint volt, 1966-ra 519 millió forintra emelkedett, tehát közel 100 százalékos emelkedés volt. A létszám ez alatt az időszak alatt 1649 főről 1782 főre, tehát nyolc százalékkal növekedett csak. Az ismertetett három példa azt bizonyítja, hogy a helyesen meghatározott vállalati gazdaságpolitika meghozza a várt eredményt még akkor is, ha az intézkedés végrehajtása során sok esetben súrolta a végrehajtás a jelenlegi gazdasági mechanizmus jogszabályai által korlátozott lehetőségeket. A kockázatvállalás elmulasztása azonban az autóbuszprogram határidőre történő végrehajtását tehette volna kétségessé. Az IKARUS-ban jelenleg folyó munka központjában a piaci követelmények kielégítése áll. E cél érdekében vizsgálja felül és dolgozza ki a vállalat gazdálkodásának komplex rendszerét, amelynek lényegét abban lehet összefoglalni, hogy a mennyiségi szemléletről fokozatosan át kell térni a minőségi szemléletre. Ezen az úton kívánja a gyakorlatban megvalósítani az irányelveknek azt a tézisét, amely szerint összhangba kell hozni a vállalati érdekeket és érdekeltséget a népgazdasági érdekekkel, illetve érdekeltséggel. Tisztelt Országgyűlés! A gyár fejlesztése azonban nemcsak ipari feladatot képez. A budapesti telephely megháromszorozódó termelési feladatainak ellátásához 2500 fő dolgozó felvéte-
