Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-12
899 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 900 hetővé a minden igényt kielégítő megoldás alkalmazását. Nemegyszer megesik ezért, hogy a bírálat tárgyává tett ügyben nem helytelen jogalkalmazásról, hanem olyan esetről van szó, amely a jogszabályalkotás területén tehet bizonyos megfontolásokat indokolttá. Tisztelt Országgyűlés! Tudatában vagyunk annak, hogy a Legfelsőbb Bíróság feladatai az elkövetkező időszakban tovább növekednek, s ez nagyobb mértékben a polgári jog területét és kisebb részben a büntetőjog területét érinti. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése számos új jogszabály hatálybalépésével járt együtt és ezek egy része a bírói jogalkalmazás területét is érinti. Űj munkajogi, termelőszövetkezeti jogi, foldjogi jogszabályok léptek hatályba, az alapul fekvő viszonyok változása következtében módosult a polgári törvénykönyv több szabálya, s új rendelkezések léptek az újításokról szóló jogszabály helyébe is. Ezeknek és a többi jogszabálynak a gyakorlati érvényesülése gazdasági, társadalmi fejlődésünk új szakaszának egyik feltétele. Ezzel kapcsolatban a gyors és helyes elvi irányítás , kötelezettsége hárul a Legfelsőbb Bíróságra. A munkát a Legfelsőbb Bíróság már elkezdte. Átvizsgálta a munkajogi, a termelőszövetkezeti jogi és a termelési szerződésekre vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos kollégiumi állásfoglalásait abból a szempontból, hogy azok közül az új jogszabályok folytán melyek váltak meghaladottakká, illetőleg melyek tarthatók fenn továbbra is. Ugyanígy át fogja majd vizsgálni valamenynyi eddig hozott kollégiumi állásfoglalását és a hatályban maradókat a Bírósági Határozatokban közzéteszi, új rendszerű számozással, ami a könnyebb eligazodást lesz hivatva segíteni és úgy vélem, komoly segítséget nyújt nemcsak a bíróságok, hanem más jogalkalmazók számára is. Felkészültünk arra is, hogy az új jogszabályok alkalmazása során a gyakorlatban felmerülő újszerű problémák helyes megoldását és az ítélkezési gyakorlat egységét a szükséghez igazodó gyorsasággal biztosítsuk. Az új jogszabályoknak a funkciójuk betöltését előmozdító alkalmazása ugyanis nemcsak a bennük foglalt rendelkezések alapos megismerését és megismertetését teszi szükségessé, hanem számos területen egészen új szemlélet kialakítását is igényli. A Legfelsőbb Bíróságnak tovább kell fejlesztenie az ítélkezési gyakorlatot elemző tevékenységét, különös gondot kell fordítania a társadalmi és a gazdasági összefüggések feltárására, a fejlődő társadalmi viszonyok mélyreható elemzésére s általában fokoznia kell az elvi irányítás hatékonyságát az országos ítélkezési munka társadalmi hatékonyságának növelése érdekében. Természetesen egy pillanatra sem lankadhat az állampolgárok szocialista jogtudatát erősítő, jogi kulturáltságát fokozó, a jogi normák önkéntes és tudatos megtartására ösztönző nevelőmunka sem. Ez a Legfelsőbb Bíróság és általában a bíróságok számára azt teszi kötelezővé, hogy az ítélkezés területén a nevelőhatás kifejtésére kínálkozó alkalmakat ne hagyják kihasználatlanul. Ez bizonyára igen hasznos hozzájárulás annak a folyamatnak a meggyorsításához, amely végül is a jogi normáknak az állampolgárok tömegei által kényszer nélkül — az erkölcsi tekintélyüknél fogva — követett társadalmi együttélési szabályokká finomodásához vezet. Tisztelt Országgyűlés! Kérem beszámolóm elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb B'róság elnökének beszámolójához eddig 12 képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Mielőtt a vitát megkezdenénk, javasolom, tartsunk 20 perc szünetet, (Szünet: 12.01—12.18 — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Elsőnek Nánási László képviselőtársunknak adok szót. NÁNÁSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a beszámolójához kívánok hozzászólni. Megállapításom szerint mindkét beszámoló méltó volt ahhoz a felelősségteljes munkához, amit népköztársaságunkban a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság végez. Kellő áttekintést adott az Országgyűlésnek ez a két beszámoló. A beszámolókban elhangzottakkal nem is vitázni kívánok, csupán néhány, a beszámolókhoz kapcsolódó gondolatot kívánok felvetni. Legfelsőbb Bíróságunk elvi irányító, ítélkező és nevelőmunkát végez. E hármas feladat szorosan kapcsolódik egymáshoz. Legfelsőbb Bíróságunk elvi irányító és ítélkező tevékenysége egyben nevelőmunka is: törvényeink tiszteletére neveli hazánk állampolgárait. Sajnos, ilyen tevékenységre szükség is van, mert még mindig jelentős az olyan állampolgárok száma, akik nem tartják kellő tiszteletben törvényeinket. A törvényeink ellen vétők száma évről évre csökken ugyan, de a bűnözésre hajlamos egyének megváltozását nem bízhatjuk egyedül az idő múlására. Állandó nevelőmunkával a bűnös cselekedetek megelőzésére kell törekednünk. Mindjárt hozzáteszem: ez nem egyedül bíróságaink, ügyészségeink és rendőrségünk feladata, hanem az egész társadalomé. Megelőzni a bűncselekményeket — igaz — nehezebb és bonyolultabb dolog, mint elkövetőiket felelősségre vonni és elítélni, de jóval hasznosabb is, és ezért a megelőzésre fordított erőfeszítéseinket tovább kell fokoznunk. Nem véletlenül mondtam az „erőfeszítést", mert törvényeink tiszteletben tartásáért, a bűncselekmények megelőzéséért mind állami, mind társadalmi téren már eddig is történtek különböző kezdeményezések, jelentős erőfeszítések. Csupán Szolnok megyében a büntető eljárásról szóló törvényerejű rendelet 13. §-ában 'rt kötelességének megfelelően a rendőrség 1967ben közel 200 esetben hívta fel az érintett szervek figyelmét a bűncselekmény elkövetését le-