Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

901 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 902 hetővé tevő, vagy elősegítő okok kiküszöbölésére. A megyei ügyészség további 40 esetben adott hasonló jelzést. Szolnok megyében — más megyékhez hasonlóan — a bűnüldöző szervek a jogpropaganda eszközeit is felhasználták a nevelésre, törvényeink tiszteletben tartására. Tavaly mintegy 30 000 hallgató előtt tartottak jogpropaganda-előadásokat, és hangzottak el olyan felszólalások, amelyek a bűncselekmények megelőzésével foglalkoztak. Esetenként ezeket az előadásokat összekapcsolták nevelő jellegű filmek vetítésével is. A Szolnok megyei ügyészség ilyen előadásain mintegy 1500 hallgató vett részt. A fiatalkorúak bűnözésének megelőzése érdekében Szolnok megyében az ügyészség a szülők számára 14 esetben tartott előadást. A különböző szerveknél tartott általános felügyeleti vizsgálatainál is felhívta a figyelmet olyan szabálytalanságokra, amelyek esetleg lehetőséget adhatnak bűncselekmény elkövetésére. Megyei lapunkban is több ilyen témájú cikk jelent meg. Megyei bíróságunk ítéleteivel nem csupán büntetni, hanem nevelni is igyekezett. Megítélésem szerint jól látta el feladatát, amit az is bizonyít, hogy 1966-ban öt, 1967-ben pedig csupán két ügyben helyezte hatályon kívül Legfelsőbb Bíróságunk a Szolnok megyei bíróság ítéletét. Tisztelt Országgyűlés! Egy másik gondolat, amiről még szólni kívánok, szintén kapcsolódik a már általam elmondottakhoz, az állampolgárok neveléséhez, a bűncselekmények megelőzéséhez. Büntető törvényeink megfelelő alkalmazására gondolok. Különösebb hibáról ezen a téren sem beszélhetünk. Bíróságaink helyesen alkalmaznák törvényeinket. Selejt munkájukban igen ritkán akad. És a büntető törvények helyes alkalmazása egyik leghatásosabb nevelőeszköz. Hogy mégis szólok erről, a büntető törvényeink alkalmazásáról, azt azért teszem, mivel a becsületes emberek sajnos elég sűrűn olvashatnak, hallhatnak emberi élet elleni bűncselekményekről, kegyetlen gyilkosságokról. A bestiális gyilkosságok hírei mindig megdöbbenést keltenek a tisztességes emberek között. Általános az a vélemény, hogy büntető törvényeink szigorú alkalmazása elsősorban az ilyen egyének ellen indokolt és szükséges. A mi országunkban is vannak még olyan egyének, akik nem csupán törvényeinket nem tisztelik, de még embertársaik életét is semmibe veszik. Az ilyen elemek száma nem nagy ugyan, de rendkívül nagy a veszélyességük a tisztességes emberekre, a társadalomra. Ezeket visszatartani, elriasztani csak a legszigorúbb büntetések alkalmazásával lehet. Mindig humánus gondolkodású ember voltam, s örömmel fogadtam, amikor büntető törvénykönyvünkbe olyan szakaszok kerültek, amelyek a halálbüntetés kiszabását egészen szűk körre korlátozták. Nem változtam meg, tisztelt képviselőtársaim, ma is humánus gondolkodásúnak, emberszerető embernek érzem és vallom magam, de... De sok millió magyar állampolgárhoz hasonlóan úgy vagyok humanista, hogy elsősorban a becsületes embereket szeretem. A becsületes emberek millióinak az érdekében és védelmében, ha szükséges, indokolt a 38 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ büntető törvényeink legszigorúbb alkalmazása is. Ha egy-két elvetemült rablógyilkosra bíróságaink kiszabják a halálbüntetést, az — szerintem — nem ellentétes a humanizmus gondolatával, hanem éppen azt szolgálja. Még egy kérdést vetek fel, amely szintén kapcsolódik a nevelés és a megelőzés problémájához. A megtévedt, vagy bizonyos körülmények folytán büntető törvényeinkkel összeütközésbe került egyénekről egypár mondatot. A biblia szerint Krisztus azt hirdette, hogy kedvesebb a juhásznak az eltévedt, de visszatért bárány, mint azok a juhok, amelyek soha nem hagyják el a nyájat. Hát én ezzel soha nem értettem egyet. (Derültség.) Igenis, bocsássunk meg a megtévedt, vagy a körülmények folytán törvényellenes cselekményt elkövetett, büntetést kiálló embertársainknak. Neveljük, támogassuk ezeket és tegyünk meg mindent, hogy visszatérhessenek a becsületes, dolgozó emberek társadalmába. De a fő gondot arra fordítsuk, hogy minél kevesebb legyen szocialista hazánkban az „eltévedt bárány". Büntető Törvénykönyvünk meghatározása szerint hazánkban a büntetés célja az általános megelőzés, a bűncselekmény elkövetőjének megjavítása és visszatartása újabb bűnös cselekedetektől. Legfelsőbb Bíróságunk ezt állandóan szem előtt tartva látja el felelősségteljes munkáját. A tények azt bizonyítják, hogy Legfelsőbb Bíróságunk iránymutató, elvi állásfoglalását bíróságaink ítélkezéseik során megfelelően alkalmazzák. A szocialista együttélés szabályainak megtartása, a társadalmunkban uralkodó erkölcsi elveknek megfelelő magatartásra nevelés a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének és elvi irányító munkájának egyik legfőbb célkitűzése — állapította meg beszámolójában a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Megállapítását csak helyeselhetjük. Amikor a törvénytiszteletre nevelésről esik szó, szerintem elsősorban ifjúságunkra kell gondolnunk. Nem mintha a mai magyar fiatalok erre különösebb okot szolgáltattak volna. De mi, idősebbek is voltunk fiatalok és tapasztalatból tudjuk, hogy fiatal korában hamarabb követ el bárki meggondolatlanságot, nemegyszer olyat is, amely jogosan von maga után büntetést. Ettől kell óvni, védeni fiatalságunkat, jövőnket. Nevelni szép szóval, lankadatlan türelemmel, de ha elkerülhetetlen, büntető törvényeink szigorú alkalmazásával is. Ez vezet el oda, amit minden becsületes állampolgár kíván, hogy egyre kevesebb legyen hazánkban a bűncselekmények száma. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon ma nemcsak joga, de lehetősége is van minden állampolgárnak arra, hogy tisztességes módon, becsületes munkával gondoskodjon magáról és családjáról. Jók, s a dolgozó embereket szolgálják törvényeink is. Őrködnünk, vigyáznunk kell tehát azok tiszteletben tartásán. Tevékenységével ezt cselekszi Legfőbb Ügyészségünk és Legfelsőbb Bíróságunk is, s mint beszámolójukból is hallottuk, munkájuk együtt fejlődött és fejlődik társadalmunk egészének életével. A két beszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.)