Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

897 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 898 kel kapcsolatos vitás kérdésekben, a részletproblémák helyes megoldását pedig számos konkrét ügyben hozott határozat útján igyekeztünk elősegíteni. Arra törekedtünk, hogy ítélkezésünk a dolgozók élete, testi épsége és egészsége védelmében a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésére, a munkavédelmi szabályok szigorúbb megtartására s általában a balesetelhárítás terén fokozott gondosság kifejtésére ösztönözze a munkáltatókat. De általánosságban és az egyes döntések során nem tévesztettük szem elől azt a fontos érdeket sem, hogy magukat a dolgozókat is nevelni kell a biztonsági előírásokhoz való alkalmazkodásra, a munkavédelem szabályainak betartására. Tisztelt Országgyűlés! Az egyéni érdek és a társadalmi érdek ütközése és a jogvédelem során összhang teremtése különösen előtérbe kerül a kisajátítási, kártalanítási perekben. A beszámolási időszakban e jogvitákat már az új kisajátítási jogszabályok alkalmazásával kellett a bíróságoknak eldönteniük. E jogszabályokkal kapcsolatban még ma is nemegyszer hallani kritikai hangokat: az állampolgárok azt sérelmezik, hogy nem kapják meg az ingatlan teljes értékét, a kisajátító szocialista szervezetek pedig azt, hogy magasak a megállapított kártalanítási összegek. Tárgyilagos szemlélet mellett azonban azt kell megállapítani, hogy az új kártalanítási jogszabályok igen jelentős előrehaladást képviselnek a reális kártalanítás lehetővé tétele terén. Ezt pedig — figyelemmel a korábbi helyzetre — igen jelentős pozitívumként kell elkönyvelni. A hazánkban nagy lendülettel folyó építőmunkával természetszerűleg együtt járt az egyéb ingatlanszerzési módokon felül a kisajátítások bizonyos fokú szaporodása, ez pedig a- kártalanítási perek számának megnövekedését vonta maga után. Az 1967. évben 5065 kisajátítási-kártalanítási per indult, ami az összes polgári perek 2,9 százaléka. Ezeknek a pereknek az a jellemzője, hogy általában a telkekért járó kártalanítást kevesellték, s szinte alig fordult elő, hogy a pert indító tulajdonos a kisajátított épületért megállapított kártalanítási összeget kifogásolta volna. Ez mindenesetre felhívja a figyelmet arra, hogy melyik területen van esetleg szükség a jogszabályi korrekció megfontolására. Természetesen, mint ahogy ez új jogszabályok hatálybalépésekor rendszerint történni szokott, az új kisajátítási jogszabályok is komoly jogalkalmazási problémákat vetettek fel. Mind az államigazgatási szervek, mind pedig á bíróságok gyakorlatában bizonyos vonatkozásokban némi „megszaladás", illetőleg a jogszabály alkotói szándék meg nem értése volt észlelhető. Ezek a kezdeti nehézségek azonban a jogalkalmazás fejlődésrendjén fokozatosan eltűnnek. E folyamat meggyorsítását, s ezzel az ítélkezési gyakorlat egyre szilárdabbá és kiegyensúlyozottabbá válását eredményesen segítik elő azok a kollégiumi állásfoglalások, amelyek a kisajátítási, kártalanítási perekben felmerült több vitás kérdésben adtak átfogó jellegű elvi irányítást. Ezek közül mind elvi, mind gyakorlati jelentőségénél fogva említést érdemel állásfoglalás, amely leszögezi, hogy a kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi értéknek is jelentősége van, s ezért annak vizsgálata nem mellőzhető. Figyelmeztet azonban arra, hogy 1— 2 elszigetelt adásvételből nem lehet valóságos és irányadónak tekinthető forgalmi értéket megállapítani. Hasonlóképpen a mesterségesen fel-, duzzasztott, a konjunkturális módon jelentkező,, esetleg spekulációs célzattal felhajtott árak sem vehetők figyelembe a kártalanítási összeg megállapításánál. Ezen túlmenően kollégiumi állásfoglalásaink irányítást adtak a közművesítettség fogalmával, az épületek és a gyümölcsfák értékelésével, a részkisajátításokkal kapcsolatos kérdésekben. Tisztelt Országgyűlés! Nemegyszer a legnehezebb próbatétel elé állítja a bíróságokat a lakásbérleti jogviszonyból eredő perekben a törvénynek megfelelő igazságos döntés hozatala. Ezek a perek az állampolgárok életviszonyait a legközvetlenebbül érintik, fontos tehát, hogy elbírálásuknál minden számba jöhető érdek gondos mérlegelésre kerüljön. Ezen a területen a szocialista együttélés szabályainak megtartása, a társadalmunkban uralkodó erkölcsi elveknek megfelelő magatartásra nevelés volt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének és elvi irányító munkájának egyik legfőbb célkitűzése. A tényleges lakáshelyzet és az ezzel szorosan összefüggő lakásgazdálkodási, lakáspolitikai elgondolások szem előtt tartása különösen fontos kívánalom azokban a perekben, amelyeket a személyi tulajdonban álló házak, illetőleg öröklakások tulajdonosai beköltözködésük végett a cserelakás felajánlása mellett történt felmondásuk érvényességének megállapítása iránt indítanak. A Legfelsőbb Bíróság e téren fokozatosan olyan gyakorlatot igyekezett kialakítani, amely a jogszabályban előírt feltételek megléte esetén lehetővé teszi a tulajdonosoknak saját házukba (öröklakásukba) való beköltözését. Szükségesnek tartotta azonban annak elmélyült vizsgálását, hogy az említett feltételek a konkrét esetben valóban fennforognak-e, a felajánlott cserelakást a felek összes körülményei mellett valóban megfelelőnek lehet-e tekinteni. Tisztelt Országgyűlés ! Beszámolóm nem ölelhette fel a Legfelsőbb Bíróság munkáját a maga teljességében, minden részletében. Ügy gondolom azonban, hogy egy-két markánsabb vonás < kiemelése is alkalmas volt a Legfelsőbb Bíróság által végzett felelősségteljes, de megtisztelő munka érzékeltetésére. Természetesen ez a munka sem volt mentes eseti hibáktól. Ezeket felismerve, törvényes eszközeinkkel kijavítottuk. Állandó törekvésünk volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság tevékenységét mind a tudományos megalapozottság, mind pedig a gyakorlat és az élet szükségleteihez való igazodás szempontjából egyre magasabb színvonalra emeljük. Jóleső érzéssel tölt el bennünket — s ez egyben buzdítás is számunkra —, hogy a közvélemény élénk figyelemmel kíséri a munkánkat. Szórványosan ugyan, de akadtak a sajtóban kritikai hangok is. Ezeket szívesen fogadjuk, s igyekszünk a munkánkban hasznosítani. Meg kell azonban említenem, hogy bár jogalkotásunk igen nagy lépést tett elő^e, a hatályos jogszabályok keretei nem mindig teszik le-