Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-12
895 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 896 elsősorban a főbüntetés terén érvényesül egyre teljesebben. A Legfelsőbb Bíróság azonban ismételten rámutatott arra, hogy a differenciáltságnak az úgynevezett mellékbüntetések alkalmazásánál is érvényesülnie kell. A különböző mellékbüntetések szerepe a büntetési célok megvalósítása szempontjából igen fontos. Éppen ezért ezen a téren a korábbi, meglehetősen sablonos gyakorlatot kiküszöbölni kívánjuk. Kiemelhető e körből fontossága miatt a közügyektől való eltiltás, ami az állampolgári jogok gyakorlásából kirekeszti az elítéltet. A Legfelsőbb Bíróság e "mellékbüntetés alkalmazásánál még messzemenőbb differenciáltságot kíván meg annak érdekében, hogy e jogok gyakorlásából csak azokat zárják ki, akik erre valóban méltatlanokká váltak. Tisztelt Országgyűlés! Mint általában az életviszonyokban, úgy a családok életkörülményeiben is a családjogi törvény meghozatala óta eltelt idő alatt olyan változások mentek végbe, amelyek a törvény egyes rendelkezéseinek jogértelmezés útján való továbbfejlesztését tették szükségessé. A Legfelsőbb Bíróság e törekvés szellemében elvi iránymutatást adott a jogalkalmazásnak az ilyen vagy olyan okból véglegesen megromlott házasságok felbontására irányuló perek, a házastársi tartás iránti perek, a nagykorú gyermek és szülő tartását érintő perek eldöntésénél követendő szempontokra. Fejlődő életünk követelményeinek megfelelően új értelmezést kívánunk adni a kiskorú és felnőtt gyermekek tartásával kapcsolatos törvényi rendelkezéseknek is. Ügy véljük, hogy e vonatkozásban mind nagyobb teret kell engedni annak, hogy a felek — gazdasági viszonyaiknak figyelembevételével, de a kiskorú gyermek vagy gyermekek tartását nem veszélyeztető módon — maguk egyezséggel rendezhessék a tartás kérdéseit. A családi kötelékek és a közösségi gondolat erősítése vezette a Legfelsőbb Bíróságot a házassági vagyonjogi igények rendezéséről szóló irányelv meghozatalánál. Szakítani kellett a házastársak vagyoni különállásából kiinduló jogalkalmazási gyakorlattal és az úgynevezett különvagyon sérthetetlenségének az elvével. A vagyonközösség erősödése ugyanis erősítheti magát a házasságot is, és védelmének elvei az életközösség megszűnése esetén lehetővé teszik a házassági vagyonjogi igények igazságosabb rendezését, a vagyontárgyak helyesebb megosztását. Annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásai alapján családjogi ítélkezésünk kielégítőnek tekinthető, úgy vélem, nem időszerűtlen annak felvetése, nem lenne-e indokolt megkezdeni a társadalmi-gazdasági viszonyainkhoz jobban igazodó, új családjogi törvény tervezetének a kidolgozását. Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság munkájában nagy súlyt helyezett a népgazdaság erősítésére. Ennek érdekében szükségesnek látta fokozott követelmények támasztását mind az állampolgárokkal, mind pedig a szocialista szervezetekkel szemben. A beszámolási időszakban egyrészt a jogviszonyok jellegére, másrészt a perek tárgyának magasabb értékére tekintettel kiemelkedő jelentőségűek voltak a termelőszövetkezetek jogvitáit tárgyaló perek. A Legfelsőbb Bíróság mindent megtett annak érdekében, hogy a termelőszövetkezetek jogos érdekei védelemben részesüljenek, ugyanakkor elzárkózott a túlzott vagy alaptalan igények jogsegélyben részesítése elől. Nem voltak ezenkívül figyelmen kívül hagyhatók a termelőszövetkezeti munka jobb megszervezésére,, a gondosabb eljárásra, a lelkiismeretesebb szövetkezeti munkára való neveléshez fűződő érdekek sem. Különösen gondos vizsgálódást igényeltek a termelőszövetkezeti beruházásokkal kapcsolatos perek, miután az öntözőművek, a gazdasági épületek és más létesítmények hibás vagy késedelmes átadása károsan befolyásolja a termelés és elosztás érdekeit. Lényegében ugyanilyen körültekintő vizsgálódást kívántak a termelőszövetkezeteknek gépek, üzemi berendezések, építési anyagok, takarmánytápok és tenyészállatok beszerzésére kötött adásvételi szerződéseiből eredő perek is. A Legfelsőbb Bíróság nagy súlyt helyezett arra, hogy szerződésszegéseiknek jogkövetkezményeit a vállalatok viseljék, ugyanakkor azonban a termelőszövetkezeteknek az ítélettel csak a reális káruk térüljön meg. Egyébként örvendetes az a jelenség, hogy a termelőszövetkezetek most már jobban törődnek a jogvitás ügyeikkel, amiben nyilván része van a termelőszövetkezeti jogvédelem jobb megszervezésének is. Gazdasági és társadalmi fejlődésünknek a beszámolási időszak első szakaszán már egyre fokozódó súllyal kerültek előtérbe a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésével, a gazdaságirányítási rendszer átformálásával kapcsolatos feladatok. Ezek helyes megoldásában pedig igen fontos szerepe van a gazdasági alapra épülő, de arra visszaható jogi felépítménynek. A gazdasági mechanizmusnak társadalmi fejlődésünk szempontjából kiemelkedő jelentőségű tökéletesítése, a fejlődés meggyorsítása érdekében az élet követelményeihez való hozzáigazítása megkívánja azoknak a jogintézményeknek az eredményes funkcionálását, amelyek a kitűzött célok megvalósításánál jó szolgálatot tehetnek. Az új mechanizmusban bővülnek, színesebbé és differenciáltabbá válnak a szerződéses kapcsolatok, amivel szükségképpen együtt jár a szerződések jelentőségének megnövekedése. Nagy érdekek fűződnek tehát a szerződésekben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez, a jó minőség védelméhez, a szerződésszegések megfelelő — a megelőzést jól szolgáló — szankcionálásához, nemkülönben a szerződő feleknek arra való neveléséhez, hogy együttműködjenek egymással a szerződés céljának a megvalósításában. Ezért volt szükség a jótállással, a szavatossággal és a vállalkozási szerződésekkel kapcsolatos elvi döntésekre. Már eddigi tapasztalataink szerint is az elvi döntésekben adott iránymutatások életszerűeknek bizonyultak, eredményesen segítették elő a felmerült jogvitáknak a gazdasági életünk fejlődését szolgáló megoldását. Több kollégiumi állásfoglalással adtunk elvi irányítást az üzemi balesetek miatt indult polgári perekben érvényesített kártérítési igények-