Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

75 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 76 beruházások átcsoportosítására kerülhet sor gazdasági szempontokból. Úgy vélem — jelenlegi ismereteim szerint — az említett beruházásaink az új gazdasági mechanizmus követelményeinek is megfelelnek, piaci feszültséget oldanak fel és jelentősen javítanák fizetési mérlegünket, főként tőkés relációban. s A megye iparának fejlesztésében a magunk erejéből is jelentős részt kívánunk vállalni azzal, hogy megfelelő ipartelepítési feltételeket biztosítunk terület, energia, közművesítés stb. vonatkozásában. Ipari vállalataink saját lehetőségeik' jobb kihasználásával jelentősen akarják fejleszteni tevékenységüket, s ezzel is segítik a megye foglalkoztatottsági problémáinak enyhítését. Befejezésül köszönöm tisztelt képviselőtársaim türelmét, s kérem kormányunkat és az illetékes elvtársakat, hogy felvetett gondjainkat vegyék figyelembe, s az indokaink alapján segítsék megyénk ipari fejlesztését és annak meggyorsítását is. A beszámolóval egyetértek. (Taps.) ELNÖK: Kiss Pál képviselőtársunk a következő felszólaló. KISS PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Először van alkalmunk meghallgatni és megvitatni az áprilisban újjászervezett kormány beszámolóját eddigi tevékenységéről. Megnyugvással és jóleső érzéssel hallgattuk a kormány elnökének jelentését célkitűzéseink sikeres megvalósulásáról. A számszerű eredmények mögött dolgozó munkáskezek alkotó tevékenysége rejlik, megnyilvánulásaként annak a bizalomnak, amelyre a március 19-i választások alkalmával is szavaztak. Dolgozó népünk bizalmát és támogatását élvezzük szocialista építőmunkánk végzésében. Pártunk és kormányunk programja mellé választási útravalóként számos közérdekű tennivalóval és feladattal láttak el bennünket választópolgáraink. Az idő távlatából sem szabad erről megfeledkeznünk, időszerűségük szerint állandóan vissza kell térni rájuk, erőnk és lehetőségeink szerint mind többet kell megvalósítani belőlük. Az emberekben ösztönösen, kimondva vagy kimondatlanul is él az az óhaj, az az igény, hogy szeretik életkörülményeiket hosszabb távlatra biztosítottnak látni. Nos, azt hiszem, pártunk és kormányunk világos célkitűzései és e célkitűzések következetes megvalósítása megadja ezt a biztosítékot. E szocialista társadalmat építő munkában minden becsületes honpolgár megtalálja a maga boldogulásának útját. Ez az út az alkotó munkán keresztül az általános emberi jóléthez vezet. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ezekben a napokban országszerte folyik a kalászos növények betakarítása, gépek zúgásától visszhangzik a határ. Nem is olyan régen még a falvak lakosságának apraja-nagyja lepte el ilyenkor a határt, hogy serény, verejtékes munkával betakarítsa megélhetésének alapját, jövő évi kenyerét. Ünnepélyes, de megfeszített munkával telt napok voltak ezek. Ma elmondhatjuk, hogy — bár a megoldandó feladat nem kisebb — egyre kevesebben vesznek részt e munkában. Az emberek sokaságát gépek hosszú sora váltja fel, a betakarítás gondjai és problémái mind kevesebbek vállára nehezednek. Elmondhatom, hogy gazdaságaink vezetői és dolgozói érzik e felelősséget, a rájuk háruló feladat nagyságát, szakmailag és emberileg igyekeznek is tőlük telhetően mindent megtenni az eredményes munka végzéséért. Terméskilátásaink jók, s bár az idén 48 000 katasztrális holddal több kalászos termését kell betakarítanunk, felkészültségünk foka javult a múlt esztendeihez képest. Megalapozott reményeink lehetnek arra, hogy az idén rövidebb idő alatt, tehát biológiailag és technikailag optimálisabb időben sikerül betakarítani termésünket. Vetéstől betakarításig bizony „sokszor kinn hál a gabona" — ahogyan lakonikus tömörséggel összefoglalták a természet erőinek való kiszolgáltatottságot ősapáink — s megkönnyebbülve, jóleső érzéssel, nagyobb bizakodással nézhetünk a jövő elé, ha már végeztünk a betakarítással. És most még mindig nem hajthatjuk gondtalanul nyugovóra fejünket, sem a mezőgazda — aki ősztől nyárig viselte gondját a vetésnek —, sem azok, akik valamilyen formában is felelősséggel tartoznak az^ ország kenyeréért, a termés további sorsáért. Tisztelt Országgyűlés! Tájékozott köröktől származó értesülések és személyes tapasztalataim szerint is elmondhatom, hogy jelenleg nincs megnyugtatóan megoldva a kenyérgabona-termés biztonságos raktározása, szakszerű tárolása. Ez már nemcsak a termelők, nemcsak a parasztság, de valamennyiünk gondja is. Mindannyian szeretjük, ha mindennapi kenyerünk elegendő mennyiségben és ízletes, jó minőségben kerül asztalunkra. Ehhez egyik lépcsőfok a gabona-tárolás gondjainak a megoldása. A napokban nyilatkozott a sajtó nyilvánossága előtt e problémáról a Gabonatröszt vezérigazgatója, s bár csak a központi készletbe kerülő kenyérgabona tárolási nehézségeiről szólott, emellett meg kell említenem a központi készletbe nem kerülő — -tehát az üzemeknél visszamaradó — szemestermények tárolásának szűk keresztmetszetét. Kedves Elvtársak! Nem mai keletű s nem is csak a kenyérgabona raktározásával kapcsolatban jelentkező tárolási problémával állunk szemben. Jelenleg — időszerűsége és népgazdasági fontossága miatt — a kenyérgabona raktározási gondjai miatt kell aggódnunk, de sorolhatnám szinte vég nélkül a sort a mezőgazdaság üzemi vonatkozásában, amelyek holnap vagy holnapután hasonló — ha nem nagyobb — hangsúllyal merülnek fel. Mezőgazdasági üzemeink egyenként is, de összességükben is nagy értékű beruházási és forgóeszközökkel rendelkeznek. Ezek ma már nélkülözhetetlenek az elért termelési és tech-