Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

883 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 884 szükségessé tette a vízügyi igazgatóságok bírságolási gyakorlatának megvizsgálását. Ennek során megállapítottuk, hogy a vizet szennyező üzem az eljárás késedelmes lefolytatása miatt gyakran csak a vízmintavétel után négy—hat hónappal szerzett tudomást arról, hogy a bírságolási határértéket meghaladó szennyeződést állapítottak meg. Ily módon a közbeeső idő alatt az üzem akkor sem tett intézkedést a szennyezés megszüntetésére vagy csökkentésére, ha egyébként technikailag módja lett volna. A bírság megállapítására gyakran a minta vételétől számított másfél—két év múlva került sor, ezért a bírság hatása nem érvényesült megfelelően. A vizsgálat alapján több jogszabály módosítását, illetőleg kiegészítését kezdeményeztük. Ezek közül a progresszív bírság bevezetéséről szóló jogszabály-módosítás már megjelent, míg több jogszabály módosítására a közeljövőben kerül sor. A munkavédelemre vonatkozó jogszabályok végrehajtását az elmúlt évben a vegyipar és a textilipar területén, továbbá az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben vizsgálták meg az ügyészségek. A munkavédelmi tevékenység lényeges fejlődést mutat, ami jelentős mértékben összefügg az illetékes állami és szakszervezeti szervek javuló irányító és ellenőrző tevékenységével, valamint a munkavédelmi felügyelők fokozott aktivitásával. Az eredmények ellenére a munkavédelmi helyzet e területeken mégsem minden tekintetben kielégítő. Az üzemi baleset megelőzés terén még ma is az a fő hiányosság, hogy a vállalatok és az állami gazdaságok a nyilvánvalóan balesetveszélyes körülményeket nem szüntetik meg. Gyakran elmarad az üzemi baleset bekövetkezéséért vétkes személyek fegyelmi és kártérítési felelősségének megállapítása. A vállalatok az üzemi balesetek többségében akkor is a dolgozót tették felelőssé a balesetért, ha vétkesség nem terhelte. Több vállalat nyilvántartásából kitűnt, hogy a nem üzemi eredetű, úgynevezett otthoni balesetek száma körülbelül háromszorosa az üzemi balesetek számának, s az otthoni balesetek között olyanok is vannak, amelyek jellegüknél fogva kizárólag üzemi környezetben fordulhatnak elő. Ennek az az oka, hogy a vállalati kollektíva anyagilag érdekelt az üzemi balesetek számának csökkentésében, ezért helyenként a dolgozók a kisebb üzemi balesetet még jogos anyagi igényeik feláldozása árán is otthoni balesetként tüntetik fel, nehogy a vállalat részéről valamilyen hátrány érje őket. Ezzel a problémával a vállalat belső életét jól ismerő vállalati szakszervezeti bizottságoknak kellene az eddiginél sokkal behatóbban foglalkozniuk. A termelőszövetkezetekben a szervezeti és gazdasági megszilárdulás eredményeihez képest a balesetelhárítás és az egészségvédelem meglehetősen elmaradott állapotban van. A részletekbe bocsátkozásnál többet mond az, hogy a vizsgált termelőszövetkezetek egyharmadában volt csak meg az általános és a szakmai óvórendszabály. Korántsem elszigetelt a mezőkövesdi Búzakalász Termelőszövetkezet esete, ahol csak attól kezdve fordítottak gondot a munkavédelmi jogszabályok megtartására, amikor 22 személy vegyszermérgezést szenvedett és emiatt büntetőjogi felelősségre vonást kellett alkalmazni. A termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetére a felügyeleti és ellenőrző szerveknek már csak azért is lényegesen nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk, mert az egyre fokozódó gépesítés és a vegyszerek széles körű alkalmazása miatt a termelőszövetkezeti üzemi balesetek száma 1967-ben — egy év alatt — 23 százalékkal emelkedett. Az üzemi balesetek folytán keletkezett polgári perek tapasztalatai azt mutatják, hogy az elszenvedett károk megtérítésére vonatkozó, és a dolgozók érdekeit messzemenően szem előtt tartó jogszabályok ellenére helyenként igen szűken értelmezik a jogszabály rendelkezéseit, és a dolgozót ridegen el akarják ütni jogos igényének érvényesítésétől. Ez történt például az egyik szénbányászati tröszt vájárával, aki egy bányatűz alkalmával hősiesen helytállva veszélyes munkahelyen derékig vízben állva, több műszakon át dolgozott. Emiatt olyan súlyos idegállapotba került, hogy föld alatti bányamunkára alkalmatlanná vált, és csak jóval kisebb keresetet biztosító felszíni munkán dolgozhatott. Az ebből származó keresetveszteség megfizetését követelte kártalanításként, de elutasították. Máshol viszont olyan balesetek miatt is a munkáltatóra kívánják a felelősséget hárítani, ahol ez nem áll fenn, mert a baleset oka kívül esett a vállalat működési körén és elháríthatatlan volt, vagy kizárólag a sérült dolgozó okozta. Előfordult például, hogy egy termelőszövetkezet anyagbeszerzője, miután egy József-napi köszöntés keretében átmulatta az éjszakát, reggel részegen jelent meg munkahelyén. A termelőszövetkezet illetékesei jobbnak találták, ha hazamegy és kialussza magát, ezért hazaküldték, de kellő óvatosságból eldugták a motorkerékpárját, nehogy vezetés közben baj történjék vele. Az anyagbeszerző nem volt annyira ittas, hogy ne tudta volna felkutatni a motorkerékpárt, viszont elég mámoros volt ahhoz, hogy hazafelé száguldva a síkos úton felbukjék és hónapokra betegállományba kerüljön. Ezt üzemi balesetnek állították be, és a termelőszövetkezetet 5700 forint kártérítés megfizetésére kötelezték. Mindkét ügyben eredményes törvényességi óvást emeltünk. A törvényesség helyzetében bekövetkezett pozitív fejlődés egyik jele, hogy míg 1958-ban 33 500 panaszt nyújtottak be az ügyészi szervekhez, ez a szám 1967-re fokozatosan 12 500-ra csökkent. A panaszkategóriák közül legmagasabb a munkaügyi, a lakásügyi és a mezőgazdasági panaszok száma. A munkaügyekben a panaszosok legtöbbször a felmondási tilalmak és korlátozások figyelmen kívül hagyását, a fegyelmi határozat megalapozatlanságát, a nyereségrészesedés csökkentését stb. tartják sérelmesnek. A lakásügyekben legtöbbször azt kifogásolták az állampolgárok, hogy a lakásügyi hatóság a jogcím nélkül visszamaradt személyeket számos esetben jogerős bírói ítélet ellenére hosszú idő óta nem költözteti ki stb. A mezőgazdasági jellegű ügyekben az elmúlt évben a termelőszövetkezeti tagok vagy a kívülállók a háztáji föld mértékét, a földjáradék nem fizetését, a