Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

885 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 886földbeviteli kötelezettséget, a tagsági viszony fennállásának, vagy fenn nem állásának kérdé* sét vitatták, illetve a földkiadás megtagadását panaszolták. Az új termelőszövetkezeti törvény végrehajtásának eddigi menetében a kedvező tapasztalatok mellett néhány negatív jelenség is észlelhető. Ezek egyikeként megemlítem, hogy türelmetlenség mutatkozik helyenként a ma már dolgozni nem tudó öreg tsz-tagokkal szemben, mint ahogyan tegnap Tóth Szilveszterné képviselő is fejtegette hozzászólásában. A törvény — mint ismeretes — a tartósan munkaképtelen, illetve öreg tsz-tagoknak biztosítja munkavégzésüktől függetlenül tagsági jogaik gyakorlását, egyebek között a háztáji föld használatának jogát. A tsz-ek egy része — megszegve a törvény rendelkezéseit — azon a címen törli az idős, rokkant, illetve munkaképtelen tagjait, hogy huzamos időn át nem tesznek eleget munkavégzési kötelezettségeiknek. Más tsz-ek ugyanilyen okokra hivatkozva a korábbi juttatás mértékével szemben 800 négyszögölre csökkentik a háztáji föld mértékét, illetőleg a tagsági jogviszonnyal összefüggő egyes kedvezményeket megvonják. E termelőszövetkezetek figyelmen kívül hagyják a törvényhozó arra irányuló szándékát, hogy az öregeket, a munkaképteleneket a korábban gyakorolt jogosultságok általában megillessék. Ezért a jövőben nagyobb figyelmet kell tehát fordítani a törvény rendelkezéseinek megtartására, a türelmes, meggyőző és humánus végrehajtásra. Ennek jelét nemcsupán a tagsági jogok formális biztosításával, hanem a háztáji föld mértékének méltányos megállapításával, a szociális juttatások és kedvezmények igazságos meghatározásával is tanúsítani kell. Ne alakulhasson ki olyan gyakorlat, hogy egy hosszú és dolgos munkás élet alkonyán a tartósan munkaképtelen idős tagokat a létbizonytalanság érzése töltse el. Az ügyészségek az 1967. évi panaszintézés során az egyedi sérelmek orvoslása érdekében több mint ezer esetben intézkedtek, több mint 700 esetben kezdeményeztek fegyelmi, kártérítési vagy büntető eljárást. Az alaptalan, és ennek ellenére megismételt panaszok száma változatlanul magas. Ennek az az oka, hogy az állampolgárok nem ismerik eléggé a jogszabályokat, és gyakran kitartóan ragaszkodnak vélt sérelmeik orvoslásához is. Kirívó törvénysértések az ország területén kevés esetben fordultak elő. A feltárt törvénysértések leggyakoribb oka a jogszabályok hiányos ismerete, vagy helytelen értelmezése, illetve — főként a munkavédelmi rendelkezések esetében — a jogszabályok szerepének lebecsülése. A törvényesség érvényesülése szempontjából nagy jelentőségű az állampolgárok jogi ismereteinek fejlesztése, bővítése, a szocialista jogtudat formálása. A megfelelő jogi tájékozottság ugyanis egyik fontos garanciája annak, hogy a dolgozók helyesen gyakorolják jogaikat, és megfelelően teljesítsék kötelezettségeiket. Ezért az ügyészek más szervek jogászaival együttműködve részt vesznek az üzemekben, termelőszövetkezeteknél szervezett, az állampolgárok jogtudatát formáló előadásos és írásbeli jogpropagandában. A megyei, járási, városi ügyészségek vezetői rendszeresen részt vesznek a tanácsok végrehajtó bizottságainak ülésein, és a törvényesség biztosítása érdekében javaslatokat terjesztenek elő, vagy egyes határozati javaslatok megváltoztatását indítványozzák. A tanácsok, illetőleg a tanácsi végrehajtó bizottságok ülésein az illetékes ügyészség vezetője időszakonként általános vagy valamely szakterületre vonatkozó tájékoztatót tart a törvényesség helyzetéről. E tájékoztatók betekintést nyújtanak a jogalkalmazó szervek munkájába, gyakran fontos határozatokat hoznak a tájékoztató alapján. A megyei főügyészek felkérésre tájékoztatót tartanak a megyei képviselőcsoportok előtt is a megye törvényességi helyzetéről és a jogalkalmazással kapcsolatos problémákról. Az ügyészségek fentiekben vázolt tevékenységét a különböző állami és gazdasági szervek egyre jobban igénylik. Jó munkakapcsolatunk van a szakszervezetekkel is. Ennek fontosságát azért kell hangsúlyozni, mert a szakszervezetek feladatai jelentős mértékben bővültek, és a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő sok kérdés részletes szabályozása szakszervezeti hatáskörbe került. Különösen hatékony az együttműködés a SZOT-tal és az iparági, valamint a vállalati szakszervezeti szervekkel, a társadalmi bíróságok segítése, a munkavédelem, a társadalombiztosítás és a munkaügyi viták törvényes elbírálásának biztosítása tekintetében. Az ügyészség a polgári jogalkalmazás területén is széles körben tevékenykedik. A perek számában évek óta állandó lassú csökkenés tapasztalható ugyan, de 1967-ben még mindig 176 000 per indult a járásbíróságokon. Mivel minden perben legalább két ellenérdekű fél szerepel, e perek az említett szám kétszeresét is meghaladó számú, mintegy félmillió dolgozót, vállalatot vagy szövetkezetet érintenek. Elég talán, ha csak a házassági, gyemektartási, kisajátítási, munkaügyi, újítási stb. perekre utalok. Ezek a jogviták kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de igen közelről érintik a dolgozók családi problémáit, élet- és munkakörülményeit, anyagi helyzetét, s némelyik per népgazdasági kihatása sem lebecsülhető. Ezért igen fontos érdek fűződik ezekhez a jogvitáknak törvényes elbírálásához, a problémák időben történő, lehetőleg végleges rendezéséhez. Az e feladatot ellátó bíróságok színvonalasan végzik munkájukat, a hibás, helytelen ítéletek többnyire csak eseti jellegűek. Azt tapasztaltuk, hogy az ítélkezési gyakorlatban bizonytalanság, ingadozás inkább csak a nagyobb jelentőségű, lényegesebb változásokkal járó, több jogvitára okot adó új jogszabályok hatálybalépése után, azok alkalmazásának kezdeti időszakában jelentkezik, amiként erre a kisajátítási és az üzemi baleseti kártérítési perekkel kapcsolatban már utaltam. Az ügyészi létszám korlátozott volta nem teszi lehetővé, hogy a polgári ítélkezés törvényességének segítésére az eddiginél nagyobb erőket fordítsunk. 1967-ben közel 800 ügyészi keresetet indítottunk és 9000 ügyben léptünk fel. E teyékenységgel azt igyekeztünk elősegíteni, hogy a bíróság törvényes és a jogpolitikai elveknek megfelelő érdemi döntéseket hozzon. A bíróság