Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

881 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 882 ciáltabb büntetőjogi felelősségre vonás kedvező hatása és a bűnmegelőzés terén elért, egyre in­kább biztató eredményeink a rendőri szervek, az ügyészség és a bíróságok eredményes munká­ját tükrözik vissza. Tudjuk, hogy a társadalom tagjainak egy része csak hosszabb idő után sajá­títja el és követi az erkölcsi szabályokat. Éppen ezért az erre való hivatkozásaink mellett meg vagyunk győződve arról, hogy jelenleg még a további bűnelkövetés megelőzésének leghatáso­sabb formája az, ha a bűntettest elfogják. Tisz­tában kell azonban lennünk azzal is, hogy a tör­vényesség további szilárdítása érdekében kifej­tett erőfeszítéseink önmagukban nem elegendők. Munkánkat az egész társadalomnak támogatnia kell, hiszen a törvényesség szilárd helyzete vala­mennyiünk közös érdeke. Bízom abban, hogy dolgozó társadalmunk megértő támogatása erő­feszítéseink eredményességét növelni fogja, és ez a bűncselekmények számának további csök­kenéséhez vezet. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészség általá­"nos felügyeleti tevékenysége során következete­sen figyelemmel kíséri, hogy egyrészt az állam­igazgatási szervek, vállalatok, termelőszövetke­zetek, másrészt az állampolgárok betartják-e a jogaikat és kötelességeiket meghatározó jogsza­bályok rendelkezéseit. E feladatának oly módon tesz eleget, hogy vagy átfogó törvényességi vizs­gálatokat tart a különböző szerveknél, vagy konkrét esetben vizsgálja az állampolgárok által az ügyészséghez benyújtott panaszokat, indokolt esetben pedig a felettes szervet kéri fel vizsgá­lat tartására. E tevékenység elsődlegesen nem a felelősségre vonásra irányul. Célunk az, hogy fel­tárjuk az egyes szervek munkájában előforduló törvénysértéseket, felkutassuk és kiküszöböljük azok okait, rámutassunk a jogszabály helyes ér­telmezési módjára, hogy ezáltal is elősegítsük az állami és állampolgári fegyelem érvényesülését. Az ügyészi vizsgálatok elsősorban az Or­szággyűlés és az Elnöki Tanács által alkotott jogszabályok betartásának ellenőrzésére irányul­nak. A vizsgálatok egy részét országos vizsgá­latként folytatták le. Az ilyen országos vizsgá­latok átfogó képet adnak egy-egy jogterületen vagy megyében a törvényesség helyzetéről, és alapot nyújtanak általános érvényű megállapítá­sokra, valamint intézkedésekre. A tapasztalatok alapján a vitás jogszabály-értelmezési kérdések­ben elvi állásfoglalások kiadását, illetőleg a tár­sadalmi fejlődés követelményeit már ki nem elé­gítő jogszabály módosítását vagy megváltoztatá­sát kezdeményezzük az illetékes szervnél. A kisajátítási eljárások törvényességének vizsgálata például annak megállapítására irá­nyult, hogy az 1965-ben kiadott új jogszabályok a gyakorlatban hogyan realizálódnak. E kisajá­títások ma már a felszabadulást követően dön­tően megváltozott ingatlantulajdoni és haszná­lati viszonyoknak megfelelően általában terme­lőszövetkezeteket, illetőleg dolgozó kisembereket érintenek. Ezt vette figyelembe az új szabályo­zás, amikor a reális kártalanítás elvét rögzítette. • Az említett elvet azonban a kisajátítást kérő vállalatok jelentős része még nem veszi tudo­másul, hanem gyakran az ingatlan reális értéké­nek csak egyharmadát, egyötödét ajánlják fel kártalanításul. Az ilyen irreális ajánlatok a pe­rek számát növelik feleslegesen. Az ügyészi vizs­gálatok tapasztalatai szerint a kisajátítási ügyek­ben eljáró tanácsi vb. igazgatási osztályok sem mindig segítették elő hatékonyan az egyezség létrejöttét. Természetesen, mint minden érem­nek, ennek is két oldala van, mert főleg házas ingatlanoknál a tulajdonosnak olykor sokkal ma­gasabb összegű kártalanítást adnak, mint ameny­nyit az ingatlan a szabad forgalomban ér. Nyíregyháza külső részén például egy 107 négyszögöles telekrész kisajátításánál 45 000 fo­rint kártalanítást ítéltek meg, ami négyszög­ölenként több mint 400 forint értéket jelent, holott a meghallgatott szakértő szerint a for­galmi érték ennek legfeljebb a felét éri el. Meg­lehetősen bőkezű a kártalanítás sokszor használ­hatatlan állapotban levő kutakért. Volt olyan ügy, amelyben a bíróság a nyilván meglehetősen gyenge állapotban levő házingatlanért 76 000 fo­rintot, a húsz méter mély kútért 50 000 forint kártalanítást, egy másik ügyben pedig egy víz­vezetékkel felszerelt házhoz tartozó — tehát fe­lesleges — kútért 19 000 forint kártalanítást ítélt meg. Előfordult viszont olyan eset is, amikor az egyik évben megvásárolt városi telket a követ­kező évben kisajátították, a tulajdonos azonban csak a telekért kifizetett összeg felét kapta meg kártalanításképpen. A földvédelmi törvény végrehajtásának vizs­gálata során megállapítottuk, hogy a törvényes­ség helyzete a kormány külön intézkedése elle­nére sem kielégítő. Az illetékes állami szervek a mezőgazdasági rendeltetésű földek tényleges használatának felülvizsgálatát elvégezték ugyan, de ennek során sok, objektíve végrehajthatatlan határozat született, például mezőgazdasági mű­velést rendeltek el erre teljesen alkalmatlan te­rületen. Nem érvényesült megfelelően a tör­vénynek az a fontos és a távlati fejlesztést is számításba vevő rendelkezése, hogy ipari léte­sítmények, lakások stb. céljára választási lehető­ség esetén elsősorban a mezőgazdaságilag egyál­talán nem, vagy kevésbé hasznosítható területe­ket kell felhasználni. Egyes szervek nagyobb te­rületeket engedély nélkül vontak ki a mezőgaz­dasági termelésből. így például a Borsod megyei Beruházási Iroda a tiszaszederkényi Szőke Tisza Termelőszövetkezettől több mint 11 katasztrális hold mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlant vett birtokba szeméttároló építése céljából anél­kül, hogy a földvédelmi törvényben előírt előze­tes engedélyt beszerezte volna, sőt a kisajátí­tási eljárás megindítását is csak a tényleges bir­tokbavétel után kérte. A tanácsi szabálysértési hatóságok a Minisztertanács Tanácsszervek Osz­tályának felhívása ellenére elnézően bírálják el az ilyen szabálysértéseket. A lakosság időnként a napi sajtóból értesül a vízszennyeződés miatt bekövetkező egy-egy nagyobb arányú halpusztulásról, ami nemcsak sokmilliós kárt jelent a népgazdaságnak, nem­csak közegészségügyi és idegenforgalmi érdeke­ket veszélyeztet, hanem a települések ivóvízzel való ellátását nehezíti. Ezért jogszabályaink elő­írják, hogy a vizeket károsan szennyező üzeme­ket bírsággal kell sújtani. A szennyvíz-bírság helytelen alkalmazása

Next

/
Thumbnails
Contents