Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

879 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 880 való érvényesülését. Emellett igyekeztünk támogatni a Legfelsőbb Bíróságnak az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítására irányuló alkotmányos, tevékenységét is. Ennek során különböző jogkérdéseket felvető több száz ügyben törvényességi óvást nyújtottunk be, és mintegy húsz esetben fordultunk vitás elvi kérdések egységes eldöntése érdekében a Legfelsőbb Bírósághoz. A jogpolitikai elvek következetesebb alkalmazásának hatása kedvezőbb. Adódnak azonban kisebb nehézségek is. így például a társadalmi bíróság elé utalt ügyek száma csökkent. Ennek oka az, hogy a társadalmi bíróságok működése nem mindenütt kielégítő. Véleményünk szerint a társadalmi bíróságokat sem a gazdasági vezetők, sem az illetékes szakszervezeti szervek nem támogatják megfelelően, holott működésük a bűncselekmények elkövetőinek nevelése, és az általános megelőzés szempontjából is jelentős. A büntető eljárások eredményesebb lefolytatásában segítségünkre volt az 1967. év január hó 1. napján hatályba lépett 1966. évi 16. számú törvényerejű rendelet. A büntetőeljárások időtartamával kapcsolatban gyakran merült fel a közvélemény által is jogosan hangoztatott az az észrevétel, hogy a bűncselekmények elkövetését csak igen hosszú idő múlva követi a bírósági felelősségre vonás. A törvényhozó is felismerte ennek az észrevételnek jogosságát akkor, amikor lehetőséget nyújtott vádirat és tárgyalás kitűzése nélküli bíróság elé állításra. A törvényerejű rendelet ugyanis bizonyos feltételek esetén módot nyújt az ügyésznek arra, hogy a bűntett elkövetőjét három napon belül bíróság elé állíthassa. Ilyen eljárásra csak egyszerűbb, kisebb jelentőségű, olyan ügyekben kerül sor, amelyekben a terhelt bűnösségének megállapítására megfelelő bizonyítékok állnak rendelkezésre*. A törvény szigorú feltételek előírásával gondoskodott arról, hogy a bírósági felelősségre vonás ezekben az ügyekben is megalapozott legyen. Erre utal az, hogy az ügyésznek a gyanúsítottat ki kell hallgatnia, gondoskodnia kell védelméről, noha a rendes eljárásban az ilyen egyszerű ügyekben védő közreműködését a törvény általában nem írja elő. Módot kell nyújtania az ügyésznek arra is, hogy a védő az ügyet megismerhesse, védencével tanácskozhasson. Az előállítás jogintézménye tapasztalataink szerint a bűnüldözés hatékonyságát növelte. A bűntettek elkövetését a bírósági felelősségre vonás napokon belül követte. Űgy hiszem, nem szükséges annak részletes taglalása, hogy mind az elkövető nevelése, mind az általános megelőzés szempontjából mit jelent az, ha a ma éjszaka garázdákodókat holnapután a bíróság megérdemelt szabadságvesztéssel sújtja. Előállításra nagyobb számban az ittas vezetés, az egyszerű megítélésű kisebb közlekedési balesetek, a garázdaság és a közveszélyes munkakerülés, valamint a vagyon elleni bűntettek elkövetése miatt került sor. A helyes személyi kiválasztást jól érzékelteti az, hogy a bíróság elé állított gyanúsítottak 37 százaléka büntetett előéletű volt. Tekintettel ezekre a jó tapasztalatokra, az előállításos eljárást 1968. március hó 1. napjával az ország egész területére bevezettük. A bűnügyi tudományok szocialista művelői körében egyre inkább uralkodó felfogás, hogy a szocializmus építése során, a társadalomellenes magatartások, így különösen a bűnözés csökkentésének, majd megszüntetésének legfőbb útja a megelőzés. Széles körben, tudományos módszerek igénybevételével keressük-kutatjuk azokat az okokat, amelyek ma még sokakat szembeállítanak a büntetőtörvénnyel. A bűnözés okaira vonatkozó kutatások mind a különböző bűntetti kategóriákban, mind az elkövetők egyes csoportjaira nézve folynak. Ebben a munkában segít bennünket az Országos Kriminalisztikai Intézet sok irányú tevékenysége. A kriminalisztikai kutatások eredményeit rendszeresen ismertetjük a bűnüldöző és igazságügyi szervekkel, és azok alapján különféle intézkedések megtételére kerül sor. A büntetőügyekben eljáró hatóságoknak törvényben előírt kötelessége a bűncselekményeket lehetővé tevő okok és körülmények felderítése, és megelőzés végett az intézkedésre hivatott szervek tudomására hozása. A törvényes rendelkezések jelentőségét felismerve egyre fokozódó erőfeszítéseket teszünk a bűntettek okainak és az elkövetést lehetővé tevő körülményeknek feltárására. Tapasztalataink szerint a megelőzés érdekét szolgáló szignalizációkat az intézkedni hivatott szervek általában megértéssel fogadják. Többször azonban az intézkedések még nem történnek meg, illetve azok formálisak és nem mindig alkalmasak céljuk megvalósítására. Ez a körülmény annál is inkább sajnálatos, mert például az Országos Kriminalisztikai Intézet kutatásának tapasztalatai arra utalnak, hogy viszonylag csekély erőfeszítéssel és anyagi áldozattal az elkövetést lehetővé tevő körülmények nagy része — különösen a társadalmi tulajdont károsító bűntetteknél — megszüntethető lenne. Bízom abban, hogy az új gazdasági mechanizmus viszonyai között ezen a téren is jelentős és pozitív változás következik be. A bűntetteket elkövetők tekintélyes része visszaeső. A bűnözés okai között szerepe van annak, hogy a büntetés végrehajtási intézetekből szabadultakkal nem törődnek eléggé. Erre utalnak annak a vizsgálatnak a tapasztalatai is, amelyet az ügyészségek a szabadságvesztésből szabadultak helyzetének tárgyában tartottak. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a büntetésüket kitöltötteknek a társadalomba való visszavezetése — amelyet szaknyelven utógondozásnak nevezünk — igen fontos feladat. Több állami és társadalmi szerv vállvetett erőfeszítéseire van szükség ahhoz, hogy ezeknek az embereknek az élet- és munkakörülményei rendezettek legyenek, és módjukban álljon a büntetés kiállása után becsületes életet kezdeni. Ugyanakkor arra is rá kell mutatni, hogy az ügyészi vizsgálat megállapításai szerint a feltételes szabadságra bocsátottak ellenőrzése eléggé laza, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy a büntetésvégrehajtási intézetből való szabadulás után rövidesen újabb bűncselekményeket követnek el. A bűnüldözési munka javulása, a differen-