Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

877 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 878 nyomozás során megfelelően érvényesülnek. A rendőri szervek már a nyomozás során biztosítják a védők zavartalan tevékenységét. Ennek ellenére vannak olyan tapasztalataink, hogy ezekkel a lehetőségekkel a védők nem eléggé él-, nek. Tovább javult a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések törvényessége. Ügyészeink fontos feladata, hogy az előzetes letartóztatások elrendelésének jóváhagyásánál, illetve fenntartásánál a legmesszebbmenőkig vegyék figyelembe az elkövetők személyi körülményeit, és körültekintően foglaljanak állást abban a kérdésben, vajon az előzetes letartóztatás törvényes feltételei fennállanak-e. A helyesen kialakított gyakorlat alapján az előzetes letartóztatottak száma csökkent. Lényegesen rövidebb lett a nyomozás időtartama. A színvonalasabb, az eljárási garanciákat következetesen betartó nyomozási munkára elsősorban az nyújtott lehetőséget, hogy a kormány jogpolitikai elveit a rendőri szervek és az ügyészség már a nyomozás során hatékonyabban alkalmazta. Ennek megfelelően fokozottabban tartottuk szem előtt azt a követelményt, hogy a büntető, de különösen a bírói eljárás valóban csak a jelentős súlyú, a társadalomra nagyobb veszélyt jelentő bűntettek elkövetői ellen induljon. Azáltal, hogy a rendőrség ügyészi jóváhagyással bátrabban élt a csekélyebb súlyú ügyekben a nyomozás megtagadásával és az elkövetők kioktatásával, illetve a nyomozás megszüntetése mellett a figyelmeztetés alkalmazásával, nagyobb erő állott rendelkezésre a jelentősebb ügyek eredményesebb és színvonalasabb nyomozására. A jogpolitikai elvek árnyaltabb alkalmazásával a csekély jelentőségű bűntettek elkövetőivel szemben a büntetőjogi felelősségre vonás helyett a fegyelmi büntetést, illetve a társadalmi bíróságok által alkalmazott intézkedéseket is szorgalmaztuk. Hozzájárult a nyomozási munka javulásához az, hogy az ügyészség az elmúlt időszakban megvizsgálta egyrészt az új jogszabályoknak és az idevonatkozó utasításnak a nyomozási munkában való hatályosulását, másrészt a kormány jogpolitikai elveinek a kisebb jelentőségű bűnügyekben való érvényesülését. Az általánosan kedvező képet mutató rendőri munkának néhány hiányosságára is rá kívánok mutatni. Az ügyészek többször észlelik, hogy a nyomozás során nem eléggé körültekintően történik a bizonyítékok egybegyűjtése. Elsősorban arra gondolok, hogy a rendőrségi nyomozás az ügyek egy részében nem deríti fel megfelelően a történteket és nem tisztázza maradéktalanul azokat a tényeket, amelyeknek a terhelt cselekményének ügyészi vagy bírói elbírálásánál jelentős szerepük van. A nyomozással szemben támasztott alapvető követelmény, hogy egyrészt biztosítsa a bűncselekménnyel gyanúsítottnak azt a jogát, hogy védekezését szabadon előadhassa, másrészt pedig a legalaposabban megvizsgálja és ellenőrizze a gyanúsított által előadott védekezés valódiságát. Eljárási törvényünk az alapelvek között szögezi le azt, hogy a nyomozó hatóságnak mind a terhelő és súlyosító, mind pedig a mentő és enyhítő körülményeket fel kell derítenie. Ennek az alapelvnek maradéktalan betartása sokszor nehéz helyzet elé állítja a nyomozást folytató szerveket. A nyomozó hatóságnak üldöznie kell a bűncselekményeket, ugyanakkor az azok elkövetőinek védelmére felhozható tényeket és körülményeket is meg kell állapítania. E kettős követelmény nem egyforma hatékonysággal érvényesül a gyakorlati munkában, holott a bűnüldöző munka nemcsak akkor eredményes, ha a bűncselekményt és annak elkövetőjét felderíti, hanem akkor is eredményes, ha a gyanúba vett személy ártatlanságát bizonyítja be. Egyes nyomozásokról a védekezés valóságának ellenőrzése hiányzik. Ez a mulasztás, de különösen annak ügyészi elnézése könnyen ahhoz vezet, hogy a hibákat csak a bírósági eljárásban lehetséges helyrehozni. Ez azonban lényegesen több munkát és időt igényel, és a nyomozás során elmulasztottak sokszor igen nagy nehézségek árán pótolhatók. Nagyobb figyelmet kell szentelniük rendőri szerveinknek a tárgyi bizonyítékokra is. A krimináltechnika mai fejlettsége napról napra új lehetőségeket kínál a tárgyaknak, mint bizonyítékoknak a felhasználására, e néma tanúk megszólaltatására. Megítélésem szerint a rendőri munka javítható az egyes ügyek érdemi elbírálása terén is. Ma még gyakran van eltérés az ügyek befejezési módját illetően a nyomozást folytató rendőri szervek és az ügyészek nézetei között. Előfordul, hogy az ügyész a vádemelésre átadott ügyben a nyomozást megszünteti és az ügyet fegyelmi eljárásra vagy társadalmi bírósághoz teszi át, illetve az elkövetőt figyelmeztetésben részesíti. Az egységes jogpolitikai nézőpontok közelítése együttes érdekünk. A bűnüldözés színvonala nemcsak a nyomozás, hanem a bírói ítélkezés értékelésével is lemérhető. A bírósági eljárások időtartama rövidebb lett, az ítélkezés differenciáltabbá vált. A bírósagaink által hozott ítéletek döntő többségükben törvényesek, helyesek, és megfelelően szem előtt tartják a jogalkalmazás elveit. Természetesen vannak általunk nem megfelelőnek tartott bírósági ítéletek is. Ezek az ítéletek egyes esetekben túlzott szigort, gyakrabban pedig olyan enyheséget mutatnak, amelyet az érzékenyen reagáló közvélemény jogosan szóvá tesz. Az ilyen ítéletek ellen az ügyészségek fellebbezési óvással élnek. Adott esetben az ügyész mind a terhelt javára, mind terhére él fellebbezési óvással. Az ítélkezés differenciáltsága a megelőzés érdekeit is szolgálta. így a követelményeknek megfelelően javult a bíróságok ítélkezési gyakorlata általában az élet, a testi épség elleni bűncselekmények, de különösen az emberölés miatt indult ügyekben. Az ügyészség nemcsák a bírósági tárgyalásokon való részvételével és fellebbezési óvási gyakorlatával igyekezett segítséget nyújtani az ítélkezési gyakorlat egységesebbé és differenciáltabbá válásához. Az elmúlt két évben az ügyészség megvizsgálta az emberölési, valamint a külföldiek által elkövetett bűntetteket, az izgatás, a vám- és devizagazdálkodást sértő bűntettek ítélkezési gyakorlatát, valamint a hatályba lépett új jogszabályok rendelkezéseinek a bírósági eljárásban