Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-12
871 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 872: (Elnök: KÁLLAI GYULA — 10.02.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint következik a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója. Mielőtt erre rátérnénk, indítványozom az Országgyűlésnek, hogy a beszámoló elhangzása után hallgassuk meg a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének beszámolóját is, és a két beszámoló felett az Országgyűlés együttes vitát folytasson. Elfogadja-e az Országgyűlés az indítványt? (Igen.) Köszönöm. Akkor következik Szénási Géza elvtárs, a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója. DR. SZÉNÁSI GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság alkotmányának rendelkezése szerinti kötelességemet teljesítve, ismét számot adok a közel két esztendővel ezelőtt elfogadott beszámolóm óta eltelt időszak törvényességi helyzetéről, a magam és a vezetésem alatt álló ügyészi szervezet működéséről. Az az érdeklődés, amelyet a tisztelt Képviselő Elvtársak a törvényesség alakulása iránt tanúsítanak, arra kötelez, hogy a sokoldalú ügyészi munka eredményeit és a felmerült problémákat is visszatükröző beszámolót tartsak, tárjak a tisztelt Országgyűlés elé. Jelentem, hogy a legutóbbi beszámolóm óta a törvényesség tovább szilárdult. Különösen azt kívánom hangsúlyozni, hogy minden szervnél határozott törekvés tapasztalható jogszabályaink maradéktalan betartására. Az illetékesek emellett azon is őrködnek, hogy a törvényeket az állampolgárok is megtartsák. Ennek a kedvező általános szemléletnek kiterebélyesedése az alkotmányos rendelkezéseken alapuló konszolidált belpolitikai helyzetnek, a társadalom egészének, és az ügyészségi dolgozók lelkiismeretes munkájának is köszönhető. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista törvényesség alakulásának fontos értékmérője a bűnözés helyzete. Emellett a törvényesség szempontjából lényeges jelentősége van a bűnüldözést folytató szervek tevékenységének és a bűncselekmények megelőzése érdekében kifejtett munka eredményeinek is. Beszámolómban azért kívánok elsőnek ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mert a közérdeklődés homlokterében állnak, és velük az állampolgárok legszélesebb rétegeinek módjukban áll megismerkedni a sajtó, a rádió és a televízió útján. Napjainkban divat lett nálunk is a krimi. A kitalált történetek mellett azonban sajnos gyakran nyílik alkalmunk arra, hogy a valóságban is megtörtént bűncselekmények sokszor különös elvetemültségre utaló részleteivel ismerkedjünk meg. Ezeknek az ügyeknek a publikálása a tájékoztatás mellett az eredményes bűnüldözést is szolgálja. A kedvező hatásról legjobban a közvélemény egyöntetűen elítélő megnyilvánulása győzhet nieg bennünket. önmagukban ezek a tények már utalnak arra, hogy a bűnesetek iránt széles körű az érdeklődés. Nem volna helyes ebben természetellenesség et keresni. Van azonban ennek a dolognak egy másik oldala is. A „krimi minden menynyiségben" alkalmas lehet olyan nézetek táplálására, mintha napjainkban a bűnözés fenyegető módon szélesedő társadalmi jelenség lenne. Az ilyen és ehhez hasonló hiedelmek eloszlatása végett arról tájékoztatom önöket, hogy ami társadalmi, gazdasági viszonyaink között a bűnözés tendenciája az utóbbi időben is kedvezően alakult. Az a folyamat, amely 1962 és 1965 között a bűncselekmények számának némi emelkedését eredményezte, megállt. A bűnözés volumene bizonyos csökkenést mutat, bár jelentős változás nincs. A szerkezeti összetétel arra utal, hogy a súlyos bűncselekmények aránya nem jelentős. Ennek a megállapításnak szemléltetésére említem meg, hogy az ország büntethető korban levő 10 000 lakosára számított kriminalitási arányszám az 1965. évi 154-ről 148-ra esett viszsza. A bűnözés szerkezeti összetételét vizsgálva, változatlanul az a megállapításunk, hogy az elkövetett bűncselekmények nagyobb része alkalomszerű és kisebb jelentőségű: nálunk szervezett bűnözésről beszélni nem lehet. Az összes bűntetteknek mintegy 60 százalékát kitevő vagyon elleni bűncselekményekre például jellemző, hogy ezeknek körülbelül kétharmadában az okozott kár nem haladta meg az 1000 forintot. Első hallásra bizonyára jelentősnek ítélhető meg a személyek elleni bűncselekményeknek az Összes bűntettekhez viszonyított 16 százalékos aránya. A helyes véleményalkotáshoz azonban tudnunk kell azt is, hogy a személy elleni bűntettek felét a gondatlan magatartással előidézett közlekedési balesetek teszik ki. Ezeknek értékelésével külön foglalkozom. Az összes bűntettekhez képest a közrend és közbiztonság ellen irányuló bűncselekmények aránya mintegy 11 százalékos. Ezeknek a bűntetteknek jó része ittas állapotban történt gépjárművezetés. Természetesen ez nem jelenti azt, mintha az ittas gépjárművezetés társadalomra veszélyességét lebecsülnénk, ezzel az adattal csak azt kívántam érzékeltetni, hogy az olyan bűntettek, mint például a garázdaság, a lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés, a közveszélyes munkakerülés előfordulási arányai társadalmi méretekben nem veszélyesek a közrendre és a közbiztonságra. A bűnözés helyzetével foglalkozó beszámolónak mindig számot kell adnia a fiatalkorúak bűnözéséről. Ismeretes, hogy társadalmunk jelentős erőfeszítéseket tesz ifjúságunk egészséges testi és ép erkölcsi fejlődése érdekében. Ezeknek az erőfeszítéseknek szerves része a bűnöző fiatalkorúak felderítése, életkori adottságaikhoz: igazodó büntetőjogi felelősségre vonásuk, végül, de nem utolsósorban a fiatalkorú bűnözés megelőzése. A kérdés jelentősége nemcsak azért elsőrendű, mert a fiatal korban bűnözők utánpótlási veszélyt jelentenek, hanem különösen időszerű napjainkban, amikor az 1950-es évek népesedési hullámtaraja ezen a téren is egyre jobban érezteti hatását. A bűnüldöző és igazságügyi szervek munkájának eredményességét igazolja a fiatalkorú bűnözésnek az 1964 és 1966-os évek átlagához mért T
