Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-12
873 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 874 mintegy 15 százalékkal való csökkenése. Figyelemre méltó, hogy a fiatalkorú bűnözésben még elég jelentős a csoportos elkövetés. Néha előfordulnak súlyos bűncselekmények is. Ezért fontos feladatunk az ilyen jellegű bűnözés visszaszorítása és megakadályozása. A fiatalkorú bűnözést kiváltó okok továbbra is a rossz környezet, az elhibázott, vagy egyenesen bűnös családi nevelés. Illetékes szerveink nagy erőfeszítéseket tesznek a fiatalkorú bűnözés megakadályozására és megelőzésére. Ezek az erőfeszítések, nemkülönben az erre a célra fordított nagy anyagi áldozatok csak akkor lehetnek sikeresek, ha a felnőttek, éspedig elsősorban a szülők, valamint a környezet közömbössége megváltozik. Az etikai nevelés hatékonyságának fokozásával és a fiatalkorúaknak saját felelősségükre való rádöbbentésével további lehetőségek vannak az eredményesebb megelőzésre. A bűnözés kedvező tendenciájának bemutatását az államellenes bűntettek alakulásának értékelésével kívánom befejezni. Bűnüldöző szerveink továbbra is határozottan léptek fel minden államellenes támadással szemben. Az ilyen bűncselekmények az összes bűntetteknek mindössze 0,4 százalékát tették ki, s zömük nem jelentősebb súlyú izgatás. Minden időben lehetnek személyek és csoportok, akik különösen jó talajai az imperialista zavart keltő szándékoknak, és akik valamely kérdésben ellenérzésüknek úgy próbálnak kifejezést adni, hogy rendzavarásokat kezdeményeznek. Rendzavarás már az izgatás is, de még inkább például az utca rendjének megbontása, vagy egyéb megnyilvánulások. Mivel a szocialista államokban a rendbontásban megnyilvánuló elégedetlenség az elenyésző kisebbség lázadása a többség ellen, ami anyagiakban is súlyos károkat idézhet elő, a lakosságot, a népet képviselő államhatalom akkor jár el helyesen, ha az ilyen jelenségeket, az állam és rendje elleni támadásokat is minden törvényes eszközzel visszaveri és a kezdeményezőket keményen megbünteti. Tudjuk, hogy aki ezekben részt vesz, néha tájékozatlanságból teszi, azonban a felelősségre vonásnál ezt nem lehet figyelembe venni. Ez mindenkor elsőrendű nemzeti, nemzetközi, tehát hazafias érdek. Tisztelt Országgyűlés! A bűnözés vázolt alakulása örvendetes. Nem volna helyes azonban, ha a bűnözés felderítésére, megakadályozására és megelőzésére irányuló erőfeszítéseink emiatt veszítenének hatékonyságukból. Nem hallgathatjuk el ugyanis azt, hogy egy-két bűncselekménykategóriában a korábbi évekhez képest nem javult a helyzet, sőt néhol nem jelentős mértékű visszaesés tapasztalható. Az emberölés, illetve annak kísérlete miatti bűntettek száma nem változott lényegesen. E bűntettek — nem tekintve elenyészően csekély hányadukat — annak megállapítását teszik lehetővé, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetéséhez leggyakrabban az alkohol hatása miatt felfokozott emberi indulatok vezetnek. Lényeges szerepe van az elkövetőknél tapasztalható rendkívül alacsony kulturális színvonalnak is. Társadalmunkban itt-ott vannak még fehér foltok, ahol a kulturális nevelés tudatformáló ereje alig, vagy egyáltalán nem érvényesül. Ezeknek a gócoknak a felszámolása államunk kulturális nevelő funkciójának elsőrendű célkitűzése. Kedvezőtlen jelenségként kell megemlíteni azt, hogy a vagyon elleni bűncselekmények körén belül némileg emelkedett a rablások száma. Igaz, hogy az okozott károk túlnyomórészt ezer forint értéken aluliak: egyrészt azért> mert a nagyobb vagyoni értéket képviselő társadalmi tu. laj don biztonságosabb védelemben részesül, másrészt pedig az esetek jó részében leitatott emberek kifosztásáról van szó, amely bűncselekményeket a BTK rablásként rendeli büntetni. A vagyon elleni bűntettek problémájához tartozik az is, hogy bár a társadalmi tulajdont károsító bűntettek száma az 1967. évben csökkent, mégis az ilyen bűncselekmények által okozott körülbelül 130 millió forint kárnak csak egynegyed részét sikerült a büntetőeljárás során biztosítani, további rész csak a lényegesen lassúbb polgári peres úton térül meg. A társadalmi tulajdont ért károk megtéríttetése elsősorban nem a bűnüldöző és igazságügyi szervek feladata. Ezért nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a társadalmi tulajdon védelméért felelős más szerveknek ezen a téren még többet kell tenniük. Erőfeszítéseink eredményességét növelni ugyanis csak akkor tudjuk igazán, ha a társadalmi tulajdon védelme valóban közüggyé válik. Ezen a téren kétségtelenül van fejlődés. A tennivalók sokaságát és tartalmi gazdagodását azonban éppen az új gazdasági mechanizmus bevezetése teszi az eddiginél jobban lehetővé. A társadalmi tulajdont károsító bűntettek nemcsak a népgazdaság egészét érintik hátrányosan, hanem közvetlenül befolyásolják az üzemek, vállalatok dolgozóinak anyagi érdekeit is. Ennek felismerése, tudatosítása és a megfelelő intézkedések kidolgozása, azok végrehajtása fontos feladata a gazdasági vezetőknek. Elegendő talán ennek alátámasztására megemlíteni, hogy az 1967. évben a társadalmi tulajdont károsító lopások, sikkasztások és hűtlen kezelések több mint 90 százalékában voltak megállapíthatók olyan elkövetést elősegítő okok, amelyeknek nagy része az irányítás és ellenőrzés jobb működése, a vállalatvezetés körültekintőbb munkaszervezése, és a társadalmi szervek hatékonyabb tevékenysége esetén kiküszöbölhető lett volna. A társadalmi tulajdon elleni bűntettek elkövetését ugyanis — megállapításaink szerint — leggyakrabban a felügyelet hiánya, a felettes szerv utasításainak be nem tartása, valamint az ellenőrzés felületessége és szakszerűtlensége segíti elő. Sajnos még mindig előfordult mintegy száz esetben, hogy büntetett előéletű pénz- és anyagkezelők voltak a társadalmi tulajdont károsító bűnelkövetők között. A társadalmi tulajdonban keletkezett károk megoszlása a népgazdasági ágak között azt mutatja, hogy legnagyobb a károsodás a közlekedésben, ahol ez az arány 30 százalékot tesz ki, ezt követi a mezőgazdaság, majd az ipar. A társadalmi tulajdont ért károk népgazdasági ágak szerinti megoszlása is érzékelteti a 87«