Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

73 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 74 zásokkal, a termelékenységgel — mert végsősoron ezeken alapul gyorsabb előrehaladásunk —, én is szeretnék hasonló, Zala megyét közvetlenül is érintő fontos problémákkal foglalkozni. A megye gazdaságának fejlesztésében iparvállalataink már eddig is jó eredményeket értek el öntevékeny munkájukkal, saját beruházási alapjaik koncentrált, hitelekkel bővített felhasználásával. Jelentős kezdeményezések vannak folyamatban az új gazdasági mechanizmus szellemében a meglevő kapacitások jobb kihasználására, kisebb, gyorsan megtérülő beruházásokkal való bővítésére, a bel- és külföldi piacképes gyártmányok termelésének gazdaságos továbbnövelése céljából. Ezen az úton tovább haladva jelentős eredményeket értünk el megyénk gazdasági és társadalmi fejlődésében. A fejlődési ütem meggyorsításahoz a harmadik ötéves terv céljainak megfelelően az előbbiek mellett állami beruházásokkal is fejleszteni kell az ipar tevékenységét. Megyénk jelenleg folyó beruházási tevékenységét elemezve megállapítható, hogy néhány kivételtől eltekintve minden jelentősebb fejlesztési munka befejeződik ez évben, és így kivitelezői oldalról is megvan a lehetősége az elkövetkezendő években a nagyobb ütemű fejlesztésnek. Ismeretes, hogy a vidék iparosításáról az elmúlt években több határozat született, amely konkrétan előírta, hogy az ország fővárosa túlzsúfoltságának enyhítésére — persze, ez csak az egyik ok lehet —, de a vidék iparfejlesztése érdekében is megfontolt ütemezéssel ipart kell telepíteni azokra a vidéki helyekre, városokba, ahol erre a megfelelő adottságok megvannak. Számos példát lehetne felsorolni annak a bizonyítására, hogy ezt a határozatot a kormány hogyan érvényesíti, hogyan hajtja végre. És ez nagyon jó. Ezért a dolgozó emberek százezrei hálásak. A magyar vidék iparban, kultúrában messze maga mögött hagyja a sötét, átkos múltat, amely még arra is vigyázott, hogy egyes területekre vasutat se építsen, mert az esetleg nagy konkurrenciát jelentett volna a gyárosokr nak és földesuraknak. E pozitív tényezők mellett azonban találkozunk még olyan nehézségekkel, amelyeket — még ha az objektív nehézségeket figyelembe is vesszük, hiszen ilyenek vannak, akadhatnak bőven — nehezen lehet megérteni. A Politikai Bizottság 1966. január 4-i határozata, amely Zala megye helyzetéről és továbbfejlesztésének irányelveiről szól, kimondja és ajánlja az országos szerveknek, hogy meg kell gyorsítani a megye iparfejlesztését a meglevő üzemeken túl az alábbiak szerint. Nagykanizsán elsősorban az Egyesült Izzó gyáregységének továbbfejlesztése, Zalaegerszegen pedig sürgős lenne a Faforgácslap-gyár, Fedéllemez- és Üvegfátyol-gyár beruházásainak megvalósítása. Mindhárom fontos ügyben illetékes helyen már előrehaladott tárgyalások folytak, de döntés — sajnos — még nem született a besorolásokat illetően. Az Egyesült Izzó üzemrészének telepítését Nagykanizsán 1962-ben hagyták jóvá, s 1965ben a kísérleti üzem már megkezdte termelését. Azóta is — a mutatók szerint — jól és gazdaságosan működik. i Az üzem továbbfejlesztéséről már 1963. július 8-án az illetékesek részéről megkezdődtek a tárgyalások, ahol a feltételek biztosítása mellett a továbbfejlesztés szükségességét is rögzítették. A kérdéses fejlesztés megvalósítása 1,1 milliárd forintos egyedi nagy beruházás — az első ütem 370 millió — lenne, sajnos még ma is húzódik, pedig a beruházási célokmány 1965-ben, annak végleges beruházási programja pedig 1967 márciusában elkészült. A kérésünk az, hogy a beruházás 1968ban — ha lehet — megkezdődjék. Ezt indokolná : 1. Igen fontos tőkés export lehetőséget biztosít népgazdaságunk számára, 2. Nagykanizsán és környékén az eddig nyilvántartott, s főleg női munkaerők száma több ezerre tehető, és az elhelyezésük nagy gondot jelent a megye és a város vezetői számára. Hangsúlyozni kívánom a fejlesztéssel kapcsolatban, hogy a vákuumtechnikai és üvegipari vonalon már hagyományokkal rendelkezünk Nagykanizsa városában, ami szintén biztosíték a gazdaságos termeléshez. Zalaegerszeg város fejlődésével kapcsolatban is el kell mondanom röviden tisztelt képviselőtársaimnak, hogy 1945-ben, a felszabadulás után 13 000 lakosú kis városka volt, s felszabadulásunk után, 22- év alatt jelentős fejlődésen ment keresztül kulturális és ipari téren egyaránt. A város lakosságának növekedése sürgetően igényli a további iparfejlesztést. Ennek egyik fő iránya lehetne — mint ahogy már említettem — a faforgácslap-, fedéllemez- és üvegfátyol-gyár létesítése. A faforgácslap-üzem telepítésével kapcsolatosan meg kell említenem, hogy a megye területének 27 százaléka erdő, a fedéllemezüzemnél a zalai olaj magas bitumen-tartalma és a helyi kőolaj finomító közelsége biztosítaná a termelés gazdaságosságát, hiszen a tárgyalások eddigi menetében ezek hatását már ki is számították. Az általam az előbbiekben kiemelt nagy beruházások mellett további beruházások előkészítése is folyamatban van, mint a zalaegerszegi házgyár és Lentiben a lenüzeni, ahol a feltételek biztosítva vannak. Ezek megvalósítása azon túl, hogy a nyersanyag rendelkezésre áll, fontos népgazdasági érdekeket is szolgál. Célirányos lenne ezeknek is mielőbbi megvalósítása, figyelembe véve a népgazdaság anyagi lehetőségeit. Az elmondottakon kívül sürgetően jelentkezik az a tény, hogy 1960 óta megyénkből 12 ezren költöztek el, s ezenkívül nyolc és félezren az ország különböző területeire járnak munkába, mert helyileg nincs lehetőség foglalkoztatásukra . Azzal is tisztában vagyunk, hogy a harmadik ötéves terv hátralevő időszakában bizonyos \