Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

49 Àz Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán &Ö tos árintézkedések kihatásai nem csökkenthetik a dolgozók életszínvonalát, mégis aggodalmat keltő módon vetik fel az árreform egyes kérdéseit. E problémával kapcsolatban elég nehéz is a helyzet, mert a felvetődő kérdésekre senki sem tud konkrét feleletet adni, ugyanakkor egyes cikkek árainál időnként emelkedő tendenciák is mutatkoznak. Nem beszélve arról, hogy a reakció hazai hangadói megpróbálják az e téren megmutatkozó bizonytalanságot a dolgozók nyugtalanítására és rendszerünkkel való szembeállítására felhasználni. Az 1968. évi árreformot a kormány 3148/ 1966. számú határozatában foglalt irányelvek és ütemtervek alapján kell végrehajtani. Gondosan tanulmányozva a kormányhatározatban foglalt irányelveket, s meghallgatva a Minisztertanács beszámolóját, megállapítható, hogy a kormány helyes árpolitikát folytat, mert arra törekszik, hogy a termékek előállítási költségeire csökkentő hatást gyakorolhasson, hogy a termelői árak és a fogyasztói árak mindinkább szorosabban kapcsolódjanak, illetve, hogy a mezőgazdasági árak és az ipari árak megfelelően viszonyuljanak. > A szakszervezetek XXL kongresszusa is egyetértett azzal, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében a termelői, a fogyasztói és a szolgáltatási árakat fokozatosan közelíteni kell értékükhöz. Ennek végrehajtása olyan ütemben kell hogy történjék, hogy ne fékezze, vagy zavarja az életszínvonal rendszeres emelésére vonatkozó célok megvalósítását. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy az állami szervek határozottabban lépjenek fel az indokolatlan árváltozások ellen. Bizonyos vagyok benne, hogy a készülő új árreform és az ármechanizmus megfelelő működéséhez szükséges árellenőrzés, az információ és árstatisztikái rendszer, valamint a szükséges jogszabályok gondos kidolgozásával, illetve a kormányintézkedések jó végrehajtásával előre fogunk lépni a népgazdaság továbbfejlesztésének útján. Ennek érdekében is azt javaslom: a kormány vizsgálja meg annak módját, hogy miképpen lehetne a közvélemény tájékoztatását árpolitikai vonatkozásban a mai piaci jelentés színvonaláról magasabb színvonalra, tartalmában pedig tudatosítóbbá fejleszteni. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bali Ferenc . képviselőtársunk. BALI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak ! A gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos jelentéshez, a Minisztertanács beszámolójához a mezőgazdaság területéről két kérdésben kívánok hozzászólni. Egyrészt: a rekonstrukciós műszaki fejlesztési elgondolásokhoz a mezőgazdaságban, másrészt: a mezőgazdaságban fejlődő szocialista munkaversenyhez, valamint a mezőgazdasági dolgozók megbecsüléséhez. Tisztelt Országgyűlés! Ha a gazdasági mechanizmus reformjával foglalkozunk, mindig és mindenhol jelentős megfogalmazásban — és nagyon helyesen mindinkább a gyakorlatban is — találkozunk a műszaki fejlesztés koncepcióival. A műszaki fejlesztés rendkívül széles skálát tár elénk. Azonban ezen belül a mezőgazdasági szakemberek, gazdasági vezetők azt látják, hogy a műszaki fejlesztés problematikája szinte egészében az iparfejlesztés keretein belül nyer értelmezést, többségében gyakorlatot, holott az a mezőgazdasági termelés gyakorlata is, csaknem megfelelő súllyal és mértékkel. A termelőszövetkezetekben a gazdasági vezetőket és szakembereket legalább úgy foglalkoztatja a műszaki fejlesztés, mint az ipar bármely területén. Ebből adódóan az élet gyakorlata veti fel — szerintem ez egybeesik a népgazdasági érdekekkel is —, hogy a műszaki fejlesztést az iparban és a mezőgazdaságban egy síkon kellene — ha differenciáltan is — tárgyalnunk és megvalósítanunk. A mezőgazdaságban is szükséges a rekonstrukciós komplex tervek és műszaki feljesztések végrehajtása. Nevezetesen ilyen a belvízrendezés, vagy az úthálózat kiépítése — ezen belül gondoljunk a major- és dűlőutakra —, továbbá korszerű termelőeszközöket kell a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy a termelés tervezett növekedését biztonságosan megvalósíthassa. Erre ösztönöz a mezőgazdasági munkaerő elöregedése : a tsz-dolgozók 45 százaléka — mintegy 350 000 fő — elmúlt 55 éves. A múlt hó folyamán megyénk tanácsülése foglalkozott a vízrendezéssel, ezen belül a belvízrendezés feladataival. Több hozzászóló párhuzamot vont az árvízvédelem és a. belvízvédelem népgazdaságot érintő kérdéseiben, azzal a megállapítással, hogy az árvízvédelemmel kapcsolatos tennivalók általában a helyükön vannak, jól szervezetten, hathatósan, sokszor a társadalmi összefogás nagyszerű megnyilvánulásaival. Igaz az is, hogy az árvíz jelentős károkat okoz, az életre veszélyesebb, de a belvíz károkozása — a vízügyi igazgatóságok esetleges hathatósabb segítsége mellett is — különösen csapadékos időben szinte jelentősebb. Megyénkben 1966-ban csaknem 150 ezer holdon károsított a belvíz. Ebből mintegy 30 ezer hold ültetvényen és vetésen, 40 000 hold vetetlen szántón, és 70 000 hold réten és legelőn. Mindemellett sok ház dőlt össze, vagy vált lakhatatlanná, mezőgazdasági épületek váltak használhatatlanná. A kár több mint 150 millió forint. Megyénkben a belvíz-rendezetlenség jelentősen károsítja a termelőszövetkezeteket, különösen a gyengéket. A belvíz-rendezéssel kapcsolatos csatornák, árkok, műtárgyak rendszerét — a "meglévők korszerűsítése mellett — mintegy háromszorosára kellene emelni. A belvízrendezéssel kapcsolatban a rekonstrukciós megoldások mellett távlati tervezéskor jelentős komplex tervek is szükségesek. Okos tervezéssel, száraz, aszályos időkre is számítva nemcsak a víz elvezetésére, hanem az öntözés lehetőségére is gondolni kell. Továbbá jobban kell koordinálni, mint ez ideig, a központi elképzeléseket a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek terveivel, erőfeszítéseivel.