Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

47 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967'. július 12-én, szerdán 48 delet alapján eddig sikerült megfelelő feltételeket biztosítani munkájukhoz, igaz ugyan, hogy lakásigényeiket még nem tudtuk kielégíteni. Kérem a kormányt, ellenőrizze e nagyszerű határozat végrehajtását, hogy realizálása ne szenvedjen csorbát. Tisztelt Országgyűlés! Még egy helyinek tűnő kérdést tennék szóvá. A sajtó már hírt adott arról, hogy hazánkban 600 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az első magyar felsőoktatási intézmény. Nagy Lajos király alapította az első egyetemet hazánkban, Pécsett. Úgy érzem, ezt az évfordulót helyes felhasználni arra, hogy felsőfokú oktatásunk ezen keresztül is nagyobb népszerűsítést, elismerést kapjon. A pécsi egyetem egyidőben szerveződött a prágai, a krakkói, a bécsi és más egyetemekkel, és ha jelentős megszakításokkal is működött, mindenesetre hirdeti azt a tényt, hogy országunkban nagy múltja van a tudás ápolásának. Szocialista hazafiságunk egyik Összetevője, hogy megbecsüljük nemzeti múltunk haladó, forradalmi eseményeit. Úgy érzem, az első, 600 évvel ezelőtt alapított felsőfokú oktatási intézmény évfordulójának ünnepségei jól szolgálhatják szocialista hazánk iránti szeretetünk erősödését. Nem hiszem, hogy az egyetemalapítás évfordulójának jelentőségét csökkentené az, hogy vidéki városban alapították, s az sem, hogy a történelem bizonyos, nem rövid időre meggátolta működését. Ez év őszén, október elején megrendezésre kerülő ünnepségek előkészítésére országos operatív bizottság alakult. Mi úgy látjuk, az* előkészületek megfelelően folynak, ugyanakkor kérnénk a kormányt, számoltassa be az előkészítő bizottságot és segítse elő, hogy színvonalas ünnepségek szolgálják a megemlékezést. A beszámolóval egyetértek. (Taps.) t ELNÖK: Szólásra következik Reszegi Ferenc képviselőtársunk. RESZEGI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány beszámolóját végighallgatva megragadta figyelmemet az a megjegyzés, hogy a gazdasági vezetésnek 1968. január 1-gyel bevezetésre kerülő reformja élénken foglalkoztatja a hazai és^a külföldi közvéleményt. Ez természetes, mert e reform sikeres végrehajtása nagymértékben hozzájárulhat dolgozó népünk életszínvonalának fokozottabb emeléséhez, végső soron pedig a szocializmus teljes felépítésének meggyorsítását segíti elő. Érthető tehát, hogy' mint ilyen kérdés, állandó vitatémává vált a dolgozók körében. Mint szakszervezeti vezető, ezekben a vitákban elég sokat és aktívan részt veszek, így tehát sokoldalúan ismerem a különböző véleményeket, á pozitív és negatív megnyilatkozásokat. A vélemények nagy többsége valóban pozitív és bizakodó, az embereket a jobbra, a többre ösztönző. Abban teljes az egyetértés, hogy aki többet ad a társadalomnak, az többet is kapjon vissza. Vannak azonban aggodalmak is. Ezeknek az aggodalmaknak egyike-másika bizony elgondolkoztató és nem alaptalan, ezért úgy vélem, a kormány beszámolójának vitájában helyes velük foglalkozni. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy közülük kettőt szóvátegyek. Az egyik ilyen aggodalmat keltő kérdés, hogy nem idézünk-e elő bizonyos arányú munkanélküliséget, hiszen most is gondot okoz a foglalkoztatás folyamatos biztosítása. Nem egy helyen hangzott is el olyan felelet, hogy egyes területeken számolni kell átmeneti munkanélküliséggel. Érthető, ha a dolgozók jogos várakozással tekintenek a kormány felé a foglalkozás sokoldalú biztosítását segítő intézkedések végett. A szakszervezetek XXI. kongresszusa szintén behatóan foglalkozott e kérdéskomplexummal. A kongresszus határozatában sokoldalúan megmutatja, hogyan kell a foglalkoztatást növelni és továbbfejleszteni. Figyelemmel kísérve a kormány ez irányban tett intézkedéseit és az elhangzott beszámolót, csak elismerően lehet szólni az eddig hozott kormányhatározatokról, amelyeket a közvélemény nagyra értékel. Ilyen például a fiatalok elhelyezkedését és továbbtanulását segítő 3065/1967. számú kormányhatározat. Ehhez kapcsolódik a falusi ifjúság munkalehetőségeiről, a mezőgazdasági szakmunkás- és technikusképzésről szóló, valamint a végzett fiatalok munkába állítását segítő 2029/1967. számú kormányhatározat. Nem kij£ jelentőségű a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról szóló 2014/1967. számú határozat sem, úgyszintén a gyermekgondozási segélyről szóló kormányhatározat, amely mintegy ötezerrel több női munkaerő foglalkoztatását teszi lehetővé. Végül, de nem utolsósorban a heti 44 órás munkaidőre való áttérés végrehajtását szabályozó kormányhaUfirozat. Ügy vélem, hogy az aggodalmaskodók megnyugtatására elmondható: ha a minisztériumok, a tanácsi szervek, a gazdasági és műszaki vezetők a szakszervezetek közreműködésével jól alkalmazzák és hajtják végre a kiadott kormányintézkedéseket, a racionális munkaerő-foglalkoztatás eléggé bonyolult problémáit meg tudjuk oldani. A foglalkoztatás ez évi alakulását nézve például az állami iparban — élelmiszeripar nélkül — az első öt hónapban 23 000 fővel foglalkoztattak többet, mint egy évvel korábban. Ugyanezen időszakban a szövetkezeti iparban is 11 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma, az úgynevezett otthon dolgozóké pedig 13 százalékkal. Azonban a jövőt illetően őszintén meg kell mondani azt is, hogy a foglalkoztatás nem lehet öncélú, hogy a népgazdaság és a dolgozók érdeke egyaránt megköveteli a gazdaságos munkaerőfoglalkoztatás kialakítását. Azt javaslom, hogy ennek érdekében a kormány segítsen az eddigieknél konkrétabb és tervszerűbb közvéleményformálást kialakítani, különösen az ifjúság irányában, mind az elhelyezkedés, mind a továbbtanulás és pályaválasztás vonatkozásában. Tisztelt Országgyűlés! Nem kevésbé aggodalmat keltő problémaként foglalkoztatja a közvéleményt az 1968. január 1-vel bevezetésre kerülő árreform kérdése. Habár megnyugtatólag hat az az elvi párthatározat, amely kimondja, hogy a gazdasági vezetés reformjával kapcsola-