Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-2
43 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 44 és igyekszik elszigetelni a német munkások és parasztok államát. Ami a Kiesinger kormánynak azokat a kijelentéseit illeti, hogy rendezni kívánja viszonyát a szocialista országokkal, a magunk részéről nagyon nyílt választ tudunk adni. A Magyar Népköztársaság kormánya a békés egymás mellett élés elvétől vezettetve, normális államközi kapcsolatokra és kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokra törekszik a Német Szövetségi Köztársasággal is. Ehhez azonban az NSZK eddigi, az európai helyzet realitásait figyelmen kívül hagyó politikájának nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuló megváltozását tartjuk szükségesnek. Az utóbbi időben jelentősen bővült a különböző társadalmi rendszerű európai országok közötti érintkezés. Ehhez a szocialista államok következetes, a békés egymás mellett élésen alapuló külpolitikája mellett hozzájárult a nyugateurópai országok részéről újabban megnyilvánuló készség az érintkezés, a párbeszéd folytatására. Jónak tartjuk, hogy több nyugat-európai állam vezető köreiben ma már növekvő készség mutatkozik a kétoldalú kapcsolatokon túlmenő problémák vizsgálatára is. Az általános európai párbeszéd keretei között jelentősen kiszélesedtek hazánk kapcsolatai is több nyugat-európai országgal. Ha csak az idei év eseményeit tekintjük, akkor is széles körű aktivitásról számolhatunk be. Külön megemlítjük Klaus osztrák kancellár látogatását. Személyében a szomszédos semleges Ausztria kormányfőjét üdvözölhettük. A magunk részéről arra törekszünk, hogy a látogatás eredményeit kapcsolataink, együttműködésünk további elmélyítésére használjuk fel. A kölcsönös látogatások, eszmecserék gyakorlatát a jövőben is folytatni, sőt a lehetőség szerint bővíteni kívánjuk. Meggyőződésünk, hogy a szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, az érdekek kölcsönös figyelembe vétele alapján a különböző társadalmi rendszerű európai államok közötti együttműködés hozzájárul kontinensünk békéjének megszilárdításához, az európai biztonság megteremtéséhez. Mint eddig tettük, a jövőben is ápoljuk és fejlesztjük kapcsolatainkat a harmadik világ országaival. Teljes szolidaritásunkról biztosítjuk őket és szerény lehetőségeinkhez képest minden baráti segítséget meg kívánunk adni számukra függetlenségük megszilárdításához, az új gyarmatosító törekvések visszaveréséhez, gazdaságuk fejlesztéséhez, társadalmi előrehaladásukhoz. Tisztelt Országgyűlés ! Befejezésül ismét szeretnék hivatkozni az alakuló ülésen elmondott beszédemre, amelyben az Országgyűlésnek — mint legfőbb törvényhozó szervnek — a bírálatát igényeltem az egész kormány nevében. Kértem, hogy az országgyűlési képviselők sokoldalú gyakorlati tapasztalataik alapján tanácsaikkal, aktív ellenőrző tevékenységükkel segítsék a kormányzati munkát. Ehhez most hozzáteszem: közéletünkben száműzni igyekszünk minden formalizmust. Ezzel szemben a szocializmus építését szolgáló merész ötletek, bátor javaslatok, a fegyelmezett, kitartó munka hívei vagyunk. Kérjük tehát, hogy a vitában adjanak hangot a népben élő sok okos, teremtő gondolatnak, javaslatnak, bírálatnak, segítsenek bennünket munkánkban, a közös érdekeket szolgáló intézkedésekben. Ügy vélem, ez természetes velejárója a kölcsönös bizalomnak. Köszönöm szíves figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a vitát a Minisztertanács beszámolója felett megnyitnám, javasolom, tartsunk kétórás szünetet. Az ülést két óra hosszára felfüggesztem. (Szünet 12.36—14.32 — Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket folytatjuk. Következik a Minisztertanács beszámolója feletti vita. Bejelentem, hogy a beszámolóhoz eddig 53 képviselőtársam jelentkezett hozzászólásra. Rapai Gyula képviselőtársunkat illeti a szó. RAPAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! A kormányelnöki beszámoló olyan képet tárt elénk, amelyből azt a következtetést vontam le: az ország helyzete megnyugtató. Megnyugtató az, hogy népgazdasági tervünket túlteljesítettük, s megnyugtató az is, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének előkészítése jó ütemben, megfelelő színvonalon halad. Baranya megyei tapasztalataimmal csak alá tudnám támasztani, hogy az értékelés reális. A népgazdaságban meglevő feszültségek nem olyanok, hogy félre kellene verni a harangokat, ugyanakkor felhívják figyelmünket arra, hogy nem.kevés még a tennivaló az ország belső és külső egyensúlyának biztosítása terén. Természetes, hogy ma nálunk Magyarországon belpolitikai kérdéseink között központi helyet foglal el az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése. Jó, hogy ezt a kérdést, az új mechanizmus bevezetését a gazdaságosabb munka eszközének tekintjük, és nem várjuk tőle azt, hogy bevezetése után gondtalanul élünk. Annak ellenére, hogy ma már bevezetésének szükségességét többségében értjük, úgy vélem, nem felesleges magyarázni azt, hogy az új gazdasági mechanizmus mindenek előtt az irányítás jobb feltételeinek biztosítását, a rugalmasabb vezetési lehetőségeket, a közgazdasági ösztönzők megfelelőbb alkalmazását jelenti, s nem azt, hogy 1968. január 1. után minden magától megoldódik. A jobb lehetőségekkel eddig is, most is és a jövőben is élni kell tudni. Vagyis az új irányítási rendszer bevezetése után is az emberi akarat, alkotás, tudás és szív, a határozottság és a megértés, az ügy szeretete, az összefogás hozhat csak eredményt, Közvéleményünk érthető módon ezzel a kérdéssel sokat foglalkozik. Említett tapasztalataim szerint ma már nagyjából értjük és értik, miért van szükség az irányítási rendszer megváltoztatására. Az eddig végzett felvilágosító munka eredménye ez, ugyanakkor szeretném megemlíteni azt is, hogy nem egy helyen találkozunk olyan nézettel, amelyre szerintem fel kell figyelnünk. Ezt nagyon röviden úgy lehetne megfogalmazni — mint egyesek ki is fejezik —, hogy 1968. január 1. után majd a mechanizmus mindent megold. .'•-