Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

41 Az Országgyűlés 2. ülése, 1967. július 12-én, szerdán 42 Izrael államhoz, annak hangsúlyozásával, hogy határozott állásfoglalásuk nem Izrael állam léte, hanem az izraeli kormánynak az imperializmus közel-keleti érdekeit kiszolgáló agresszív politikája ellen irányul. A Magyar Népköztársaság kormányának ismert álláspontját június 23-án fejtettem ki az ENSZ-ben. Az ülésszak alatt eredményes megbeszéléseket folytattunk különböző delegátusokkal. Bízunk benne, hogy e megbeszélések is elősegítik a közel-keleti helyzet békés rendezését és hozzájárulnak országunk kapcsolatainak erősítéséhez. Az ENSZ rendkívüli közgyűlésének összehívása hasznos és eredményes volt. Nem volt ország, amely állást foglalt volna Izrael területi hódításainak igazolása mellett. A felszólalók döntő többsége az izraeli csapatok visszavonását követelte. A szavazás eddig az amerikai imperialisták mesterkedése következtében nem hozott kielégítő döntést. Jó néhány küldöttség meggyőződése ellenére szavazott, engedve az amerikai nyomásnak. Mi. — bár elégedetlenek vagyunk a határozattal — a továbbiakban is számítunk az ENSZ-re a nemzetközi kérdések elrendezésében. Bízunk benne, hogy a közgyűlés végül is megfelel rendeltetésének,. az alapító határozatban foglaltaknak. Tisztelt Országgyűlés! Az a tény, hogy az imperializmus világszerte fokozódó agresszivitása ellenére is ma Európa a viszonylagos nyugalom szigete, az a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — erejének és következetes békepolitikájának köszönhető. A jelenlegi európai helyzet viszonylagos enyhülése, bizonyos fokú stabilitása alapján a korábbinál ' kedvezőbb lehetőség mutatkozott arra, hogy a Varsói Szerződésben tömörült államok közös akcióival, együttes fellépésével fokozatosan további előrehaladást érjünk el az európai feszültscg csökkentésében, a különböző társadalmi rendszerű európai országok kapcsolatainak fejlesztésében, az európai biztonság megteremtésében, s ily módon csökkentsük a termonukleáris háború veszélyét az egész világon. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének tavalyi bukaresti nyilatkozatában az európai béke és biztonság előmozdítására tett javaslatok e célok megvalósításához reális programot adtak. A bukaresti nyilatkozat lényegében Európa-szerte kedvező visszhangot váltott ki. A nyugat-európai országok közvéleménye és számos vezető politikai személyisége ma már nem hisz a „kommunista agresszióról" szóló hidegháborús propaganda meséjében. A gazdaságilag nagymértékben megerősödött és ennek megfelelően az önálló világpolitikai tényező szerepére igényt tartó Nyugat-Európa — a szocialista országok aktív békepolitikájának és a nyugateurópai kommunista és munkáspártok fáradhatatlan harcának eredményeként — egyre közelebb jut ahhoz a felismeréshez, hogy békéjét és biztonságát nem a kiagyalt „kommunista agreszszió", hanem az Amerikai Egyesült Államok háborús politikája és a nyugatnémet revansizmus sodorhatja veszélybe. Ezek nyomán a válság jelei jutottak felszínre az észak-atlanti tömbben. Franciaország vezetői levonták a kézenfekvő következtetést: kiléptek a NATO katonai szervezetéből, és a Szovjetunióval, valamint a kelet-európai szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésén munkálkodnak. Más nyugat-európai országokban is vitatják a NATO katonai szövetség jellegének értékét, célszerűségét. Az Egyesült Államok vietnami agressziója a NATO-tagsággal járó katonai kockázatra hívta fel a figyelmet. A görögországi katonai puccs pedig számos haladó polgári politikust döbbentett rá a NATO jellegéből fakadó politikai veszélyekre. Mi elítéljük a katonai pucscsot, a terroruralmat, az elemi szabadságjogok elfojtását. Szolidárisak vagyunk a bebörtönzött hazafiakkal. Meggyőződésünk, hogy a görög nép igazságos harca révén a haladás ügyé győzni fog. A görög junta a jelek szerint újabb merényletre készül a haladás erői ellen. Támadásra készülnek a Ciprusi Köztársaság ellen, államcsínyt készítenek elő. A fejleményeket figyelemmel kísérjük, mert az események alakulása veszélyeztetheti Ciprus nehezen kivívott függetlenségét, újabb bonyolult helyzetet hozhat létre a nemzetközi viszonyokban. Igen nagy nemzetközi jelentősége van annak, hogy a Bukarestben, majd nemrégiben Karlovy Varyban tartott értekezleten az európai békéről és biztonságról elfogadott nyilatkozat javaslatot tartalmaz az atlanti paktum és a Varsói Szerződés katonai szervezetének egyidejű felszámolására. Az európai államok kormányainak lehetősége nyílik arra, hogy földrészükön új fejezetet nyissanak az államközi kapcsolatok történetében s ezzel hatást gyakoroljanak a világ többi részének békéjére és biztonságára is. Kormányunk magáévá teszi az európai kommunista és munkáspártok küldöttségeinek tanácskozásán Karlovy Varyban elfogadott nyilatkozatokat. Teljesen egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselőinek a tanácskozáson kifejtett állásfoglalásával és javaslataival. Támogatja az európai biztonsági konferencia ügyét. Kész közreműködni minden olyan két- vagy többoldalú akcióban és tárgyalásban, amely alkalmas lehet a feszültség enyhítésére, a különböző társadalmi rendszerű európai államok együttműködésének fokozására, tehát az európai béke és biztonság megszilárdítására. Az általánosságban javuló tendenciát mutató európai helyzetben a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikája egyre inkább zsákutcába jut. Kormányunk üdvözölné, ha az NSZK kormánya ebből a tényből levonná a helyes következtetéseket. A fejlemények azt mutatják, hogy az NSZK kormánya által újnak nevezett keleti politika csak szavakban hozott újat, mert lényegét nézve, azt kell megállapítanunk, hogy a régi, veszélyes utat folytatja. Továbbra is fenntartja revansista törekvéseit, nem akar lemondani az egész német nép „egyedüli képviseletére" vonatkozó, a nemzetközi jog szempontjából teljesen képtelen igényéről, nem hajlandó tudomásul venni a Német Demokratikus Köztársaság létét