Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

1967. július 14-én, pénteken 186 185 Az Országgyűlés 4. ülése, meglevő építőipari kapacitást relatíve csökkenteni fogja. Az építőipar termelőképességének különböző intézkedésekkel történő növelése és az ipari építési igények átmeneti csökkenése azonban ezt a problémát várhatóan áthidalja. f A módosult összetételű kereslet kielégítése mindenesetre megfelelő előrelátást és rugalmasságot, valamint vállalkozói készséget követel meg a kivitelezőktől. Az új irodaépületek létesítésének időleges , korlátozását jó intézkedésnek tekintem, mert az elmúlt másfél évben e téren az építési törekvés rekordmagasságot ért el. Nyilvánvaló, hogy ezeket az igényeket csak a termelő, illetve a . népgazdasági szempontból fontos egyéb beruházások rovására ^ehetett vqlna kielégíteni. A jövedelmezőség növelésére irányuló takarékosság ugyanilyen tendenciát jelez a gazdálkodó szervezetek részéről az egyéb, nem termelő jellegű létesítmények iránti építési kereslet tekintetében is. Az igények változása — előnyös következményként — lehetőséget ad a szálloda- és raktárkapacitás már régóta szükséges bővítésére, továbbá olyan szociális, egészségügyi és oktatási intézmények építésére, amelyek megvalósítására az elmúlt években csak szűkös keretekben volt lehetőség. A jövőben nagyobb fontosságot kívánunk tulajdonítani a városfejlesztésnek és azon törekvések realizálásának, amelyek a falu és a város közötti különbségek csökkentésére irányulnak. Ezek a célkitűzések azonban nemcsak az anyagi eszközök koncentrálását, hanem a központi, a tanácsi és egyéb helyi szervek összehangolt munkáját is szükségessé teszik. , A kommunális jellegű építési feladatok közül külön ki kell emelnem a közműfejlesztés terén mutatkozó elmaradás behozására irányuló törekvéseket. Az út-, víz-, csatorna-, gáz- és elektromos hálózat kiépítése, a meglevő hálózatok bővítése és korszerűsítése nemcsak az ipartelepítés, az idegenforgalom, az új, telepszerű lakásépítés szempontjából jelent nagy feladatokat, hanem az e közművek tekintetében ellátatlan, vagy nem kielégítően ellátott — ilyen irányú igényeket azonban joggal támasztó — városaink, településeink szempontjából is. Továbbra is döntő súlya lesz az építőipari feladatok között a lakásépítési program teljesítésének. Ezért az építőipari kapacitások egy részének rugalmas átállítása révén — elsősorban Budapesten, de a gyorsan fejlődő vidéki városokban is —, a lakásépítő szervezetek teljesítőképességét bővíteni kell. Az állami építőiparnak fel kell készülnie a növekvő arányú szövetkezeti és társasház építésben, valamint a KISZ által kezdeményezett lakásépítkezésekben való részvételre is. Az építési igényekhez alkalmazkodó építőipari kapacitások kialakulását központi intézkedésekkel is elő kívánjuk segíteni. Ennek egyik leghatékonyabb tényezője az építőipari szervezetek vállalkozási lehetőségének kiszélesítése, illetőleg annak lehetővé tétele, hogy az építtetők saját szervezetükkel oldhassák meg építési feladataikat vagy azok egy részét. A kivitelezési jogosultság közelmúltban történt — szeptember hó elsején életbe lépő — szabályozása ezért megszüntette az építőipari tevékenység gyakorlásának az építési szervezet szektorális és szervezeti hovatartozásához, illetve meghatározott értékhatárokhoz fűzött adminisztratív kötöttségeit. Módot ad arra, hogy az állami, a társadalmi és a szövetkezeti szervek saját építési munkáik jelentős részét saját építőipari részlegükkel végeztethessék el. Külön ki kell emelnem e szabályozás jelentőségét a mezőgazdasági nagyüzemek — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és erdőgazdaságok — házilagos építési szervezeteit illetően. A'mezőgazdasági nagyüzemek saját építőipari részlegükkel, vagy akár több nagyüzem közös vállalkozása útján fogják kivitelezni a jövőben a gazdálkodásukhoz szükséges, műszakilag kevésbé igényes épületeket, istállókat, raktárakat, magtárakat, szárítókat, szociális és kulturális létesítményeket, utakat, öntözőtelepeket és így tovább. Arra is lesz lehetőségük, hogy a saját céljaikra szükséges építkezések megvalósítása mellett más szervek részére is végezzenek építőipari munkát. Gondolunk itt elsősorban olyan helyi építési munkákra, például iskolák, óvodák, egyéb közintézmények tatarozására és felújítására, vendéglők, boltok, orvosi rendelők, orvosés pedagóguslakások építésére, amelyek kivitelezésére gyakran még sürgős esetben sem volt elegendő építőipari kapacitás. A kivitelezési jogosultságról szóló rendelet előre láthatólag lendületet ad az egyes gazdálkodó és egyéb szervezetek lakásépítési tevékenységének is. Erre már jelenleg is van néhány példa, remélhetőleg a saját részlegekkel történő lakásépítési tevékenység a jövőben szélesedni fog. Ezt oly módon is elő kívánjuk mozdítani, hogy a kiadásra kerülő végrehajtási rendelkezésben saját építési igény kielégítésének tekintjük, ha valamely üzem vagy intézmény építőipari részlege az azt fenntartó üzem vagy intézmény dolgozóinak épít lakást. A kivitelezési jogosultságra vonatkozó új rendelkezések végrehajtása során azonban nem szabad szem elöl tévesztenünk két igen fontos körülményt. Az egyik az, hogy az építőipari munkák vállalkozásban történő kivitelezése továbbra is az e munkákat fő tevékenységként végző, országos vagy területi illetékességgel működő építőipari szervezetek fő feladata marad. A másik pedig az, hogy az építőipari munkák felelős vezetőjétől élet- és vagyonbiztonsági okoknál fogva feltétlenül meg kell követelni az előírt szakképesítést és gyakorlatot. Az építőipari kivitelezési jogosultság új szabályozása a munkamegosztás, valamint a célszerű szakosítás követelményének fenntartása mellett a szélesebb körű verseny kibontakozásának feltételeit is megteremti, amely egyúttal biztosítékot nyújt arra, hogy a monopoljellegű vállalati törekvések az építkezések terén tartósan nem érvényesülhetnek. A kivitelezési jogosultság kiszélesítésének ugyanakkor eredményesen kell szolgálnia a gazdaságosság fokozottabb érvényesülését, figyelembe véve természetesen a társadalmilag hasznos munkaráfordítás nem elhanyagolható követelményét is.