Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

1967. július 14-én, pénteken 188 187 Az Országgyűlés 4. ülése, Az építtetők és a kivitelezők közvetlen kapcsolatának kibontakozásával párhuzamosan az építőiparban eddig domináló központi kijelölési rendszer csak egészen szűk körben, a kormány által egyedileg jóváhagyott beruházásoknál marad fenn. A műszaki tervező szervezetek közötti verseny kibontakoztatását és egyben a tervezési kapacitások bővítésének lehetőségét teremti meg a tervezési jogosultság kiszélesítésére vonatkozó, a közeljövőben kiadandó szabályozás. Ez a kivitelezési jogosultság szabályához hasonlóan a szakmai felkészültségtől függően ad lehetőséget" a tervező szervezetek munkavállalására, illetőleg a beruházások házilagos tervezésére. Inokai János képviselő elvtárssal teljes mértékben egyetértve, magam is azt vallom, hogy a tervezési jogosultság kiterjesztése természetesen nem jelentheti azt, hogy ugyanakkor lemondunk a szakmailag legjobban felkészült, nagy tapasztalatokkal bíró központi tervező szervek munkájáról, a műszaki szakemberek szakosított szervezetekben való foglalkoztatásának nagy előnyéről. A tervező szervezetek közötti versenylehetőségek szélesítésén és a házilagos tervezési kötöttségek feloldásán kívül továbbra is súlyt helyezünk a korszerű és gazdaságos megoldást elősegítő típustervek, illetve típusszerkezetek széles körű felhasználására. Az új módszereknek megfelelően azonban ez irányú céljainknak a jövőben elsősorban nem adminisztratív úton, hanem valóságos gazdasági előnyök biztosításával kívánunk érvényt szerezni. Az építőipari árreform kidolgozásában abból az elvből indultunk ki, hogy megfelelő feltételek fennforgása esetén az építmények árai hatósági intézkedések nélkül is a közgazdaságilag indokolt szinten helyezkedjenek el és ott stabilizálódjanak. Ezért az árszabályozó rendelkezések lehetővé teszik, hogy a tervezési és a kivitelezési munkák árait egyre szélesebb körben az építtetők és a kivitelezők megállapodásai rögzítsék. Ennek megfelelően az építőipar jelenlegi merev árszabályozásáról fokozatosan áttérünk a maximált, illetve irányárakkal szabályozott megegyezéses árak rendszerére. Az építőipari áraknak ki kell fejezniük az építmények, valamint a bennük felhasznált építési anyagok és szerkezetek tényleges társadalmi költségeit, továbbá az építtető és a kivitelező értékítéletét, hogy ez is serkentse az építésiparosítás gazdaságilag hatékony céljait, továbbá, hogy az árak helyesen orientálják mind az építtetőt, mind a tervezőt, mind pedig a kivitelezőt műszaki gazdasági döntéseiknél. A várható árváltozások az építő- és az építőanyagiparban általában előnyösen fognak hatni műszaki fejlesztési céljaink szempontjából. Az új árarányok a beruházót érdekeltté teszik a korszerűbb építkezési módok alkalmazásában. Az előregyártott szerkezetek és a korszerűbb építési technológiák árszintje ugyanis kedvezőbb lesz a hagyományosénál. Ezzel versenyképessé válnak, s ez közvetve elősegíti az építőipar műszaki fejlődését és iparosodását. Műszaki fejlesztési céljaink a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1964 februári határozatában megjelölt főfeladatok teljesítésére irányultak és irányulnak ma is. Megvalósításuk terén az elmúlt évek során jelentősen előrehaladtunk, fejlesztettük az építőipar anyagi-technikai bázisát. Az üzembe helyezett, illetve építés alatt levő szerkezetgyártó üzemek és házgyárak, az előregyártott szerkezetek alkalmazása az ipari, a mezőgazdasági és a kommunális létesítmények építésében jelentősen csökkenti az építéshelyi munkaráfordítást és rövidíti a kivitelezés időtartamát. A gazdaságirányítás reformja kedvezően hat majd a fejlődés további ütemére, mert az építőipari vállalatokat a műszaki előrehaladást kezdeményező tevékenységre ösztönzi, illetve közvetlen érdekeltséget teremt ilyen irányú elhatározásaik gyors realizálására. A távlati fejlesztés kulcskérdése változatlanul a nagyelemes lakásépítési mód mind szélesebb körű elterjesztése, a korszerű vasbeton- és acélszerkezetek mind nagyobb mérvű alkalmazása, a közműépítés technológiai fejlesztése. Tisztelt Országgyűlés! Legyen szabad befejezésül még megemlítenem, hogy a jövőre való felkészülés érdekében már ebben az évben kidolgozzuk első változatában a negyedik ötéves tervidőszak várható építési igényeihez igazodó alapvető műszaki fejlesztési koncepciót, körvonalazzuk a építőipar kapacitásfejlesztésének követendő irányát, kidolgozzuk az építésiparosítás anyagi-műszaki bázisának továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatainkat. A jövőre való felkészülés során — mint az elmondottakból is kitűnik — nemcsak a mennyiségi, hanem az új gazdasági mechanizmusból folyó minőségi változásokra is figyelemmel kell lennünk. Az építőipar dolgozói — s ezt bátran mondhatom — tudatában vannak kötelezettségeiknek és felelősségüknek, és mindent megtesznek, hogy a velük szemben támasztott követelményeknek, a gazdasági reformban rejlő újszerű lehetőségeket kiaknázva, mind jobban megfeleljenek. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Csikesz Józsefné elvtársnő. CSIKESZ JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Fock elvtárs kormánybeszámolója logikus összefüggésben mutatta be a reform közgazdasági és politikai szükségességét, amelyet gazdasági fejlődésünk törvényszerűen tűzött napirendre. Bevezetése lehetővé teszi népgazdaságunk szocialista jellegének erősítését, népünk életszínvonalának jövőbeni kiegyensúlyozott emelését. A kormány beszámolójából világosan kitűnt, hogy ehhez a feltételeket a kormány biztosította. Tudjuk, hogy pártunk központi bizottsága tevékenysége során a reformmal kapcsolatos folyamatokat áttekinti, kézben tartja, és ezért biztonsággal nézhetünk 1968. január elseje elé. Úgy érzem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az 1968-as esztendőben az új irányítási rendszer, az új gazdasági mechanizmus meghozza a maga eredményét és gyümölcsét. Az előkészítés során megjelent kormányhatározatok megszabják a főhatóságok, a tár-