Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1291 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12^-én, pénteken 1292 termelni, minőségi munkát végezni csak megfelelő műveltséggel rendelkező ember tud. A tanyai tanulók problémáját mindig szívemen viseltem. Én is onnan indultam el és oda is tértem vissza. Olyan iskola vezetője vagyok jelenleg szülőfalumban, Csávoly községben, ahol a körzetesítést megoldottuk, és nagyrészt társadalmi erőből diákotthont létesítettünk. Tanyák apró népe tanul új, kulturált körülmények között. Ezzel valóban segítjük az eddig hátrányos helyzetben levő tanulókat. A kedvezőtlen körülmények mindenekelőtt a kétkezi dolgozók, a munkások és parasztok gyermekeit sújtják. A származási kategorizálás megszüntetése helyes, azzal egyidőben hangsúlyozva a munkás- és parasztfiatalok segítését. Ma már tények igazolják, hogy a megvalósulás útján járunk. Ahol hivatásszerűen foglalkoznak e feladat megoldásával, csodálatra méltó eredmények elérésére képesek. Kérem, ha lehet, különös figyelmet fordítsanak a tanyai tanulók gondjaira, majd a harmadik ötéves tervben. Különösen szükséges ez Bács-Kiskun megyében, ahol a lakosság 36 százaléka jelenleg is külterületen él. Egyes járásainkban és községeinkben ez az arány még roszszabb, sőt helyenként eléri a 90 százalékot. Az ebből adódó problémákat csak a differenciáltabb vizsgálódás derítheti fel. Ennek szemléltetésére hivatkozom saját működési területem, a bajai járás példájára. Az e járásban létrehozott kétáltalános iskolás diákotthon lényegében megoldotta a körzetesítés legfőbb problémáit. Ezzel szemben például a kecskeméti járásban tíz-tizenkettő ilyen intézmény létrehozása is csak a gondok enyhítését jelentené. Ha ilyen különbségek vannak egy megyén belül, amelyek járásonkénti differenciálást igényelnek, úgy érzem, teljesen jogos az a kívánságunk," hogy központi szerveink is fokozott figyelmet fordítsanak a megyék sajátos helyzetéből adódó feladatok megoldására. Legalább az osztatlan felső tagozatok szűnjenek meg minél előbb, mert az alsó tagozatos tanulók úgyis továbbra tanyán maradnak osztatlan, vagy részben osztott iskolában. Az előnyös változásokat a gyermekeken lehet a legjobban lemérni. Fejlettebbek, okosabbak, nagyobb az érdeklődési körük. Segítsük őket is az egyetemre eljutni. Ezért a jövőt illetően arra is nagy gondot kell fordítanunk, hogy a középiskolából ne szoruljanak ki. Nem szabad hagynunk, hogy a munkás- és parasztfiatalok továbbtanulása csökkenjen. Joguk van erre és a mi kötelességünk, hogy ezeket a gyerekeket segítsük. Sok nehézség, probléma adódik a körzetesítés megszervezése, lebonyolítása, folyamatosságának biztosítása, megszilárdítása és továbbfejlesztése közben. Megéri azonban a fáradságot, mert végleges elterjesztésével nagy szolgálatot teszünk a mostohább körülmények között élő tanyai gyermekeknek, akiknek így hasonló lehetőségeket nyújtunk az alaposabb tanulásra, felkészülésre, mint a szerencsésebb körülmények között tanuló városi gyerekeknek. Most pedig rátérek az eddigiekhez szorosan kapcsolódó témára, a szakmunkás-tanulók képzésére. A mezőgazdasági szakmunkásképzés a felnőtt dolgozók részére tanfolyami keretek között, ifjúsági fokon iskolai keretek között történik. Megyénkben az utóbbi öt évben felnőtt fokon közel kétezer mezőgazdasági dolgozó tett szakmunkásvizsgát különböző szakmákban. Az előírt normatívák alapján 1970-ig csaknem háromezer kertészeti, több mint kétezer állattenyésztési és legalább ezer növénytermesztési, gépesítési szakmunkást kellene biztosítanunk, összesen hatezer főt. A fejlesztési tervek végrehajtását számos tényező akadályozza. A mezőgazdasági üzemek vezetői nem veszik kellőképpen figyelembe a fejlesztési terveket, nem elég körültekintéssel válogatják ki a hallgatókat és a szakképesítés megszerzése után sem a képesítettekkel töltik be az egyes munkaköröket. A szakmunkások nincsenek anyagilag érdekeltté téve. Ifjúsági fokon 1960-tól folyik mezőgazdasági szakmunkásképzés, amelynek során körülbelül 1600 fő szerzett képesítést. Az ifjúsági szakmunkásképzés szükségletei 1970-ig 1300 fő növénytermesztő, közel 1600 állattenyésztő és csaknem 2000 fő kertészeti szakmunkás. Ez összesen csaknem 5000 fő. A jelenlegi tanulólétszám 937, ebből első évfolyamos 33. Ebből is látható, hogy ilyen ütemben a szükségletet biztosítani nem tudjuk. Döntő jelentőségű volna annak biztosítása, hogy aki megszerezte a szakmunkásképesítést bármely szakmában, az képesítésének megfelelő munkakörbe kerüljön, a képesítéssel rendelkező szakmunkások megkülönböztetett bérezésben részesüljenek, és intézményesen biztosítva legyen a képesítéssel rendelkező szakmunkások továbbképzése. Szorgalmazzuk mi a szakmunkásképzést tanórán és pályaválasztási tanácsadásban is, de ez nem egyszerűen közoktatási kérdés. Maguk a termelőegységek is jobban igényeljék és becsüljék meg a szakmunkást! Felszabadulás előtti időkben az ország fele, most körülbelül 30 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal. De ezeknek az embereknek túlnyomó része a kisüzemi mezőgazdasági tapasztalatokkal rendelkezik. Ezzel szemben a szocialista nagyüzemben a mezőgazdasági munkák jelentős hányada a szó szoros értelmében vett szakmunka. Ez szakmunkást kíván! Az ültetvények — gyümölcs és szőlő - — egyre nagyobb volumennel jelentkeznek a mezőgazdaságban. Ez mind beruházási érték, aminek amortizációja terheli az üzemet. Ha ezt jól kezeli a szakmunkás, hasznos a beruházás. Ha nem, akkor csak kárt jelent. Ha jó a kezelés, több a termés. Ugyanez vonatkozik az öntözésre is. Legalább minden munkacsapat élén legyen szakmunkás. Egyre több egyetemet, főiskolát végzett vezető van már termelőszövetkezeteinkben. Sokan közülük részt vállalnak a falu kulturális felemelkedésének segítéséből is. A hivatásszereteten túl érzik, hogy további gazdasági előrehaladásunk alapja a vezetés színvonalának emelése mellett a végrehajtás színvonalának magasabb szintű fejlesztése. Nem elegendő a kísérletező, kutató elnök, az agronómusok munkája. Szükséges, hogy akik az új kísérletet, új termelést, illetve tenyésztési kultúránkat gyakorlatilag kialakítják, e munkát támogassák, s ne a fejlődést gátló hagyományokból kiindulva, régi, empirikus ta-