Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1293 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1294 pasztalatokra hivatkozva keresztezzék a vezetők helyes kezdeményezéseit. Ez pedig szakismeretek nélkül nem biztosítható. Enyhítené megyénk gondjait, ha a Művelődésügyi Minisztérium főhatósága alatt működő, úgynevezett továbbképző iskolákat mezőgazdasági szakmunkásképzővé, vagy annak előkészítőjévé lehetne átalakítani.. Az erre vonatkozó tárgyalások évek óta folynak a Művelődésügyi és a Földművelésügyi Minisztérium között, közben azonban ez az iskolatípus lassan egészen elsorvad. Pedig ez az iskola azokat lenne hivatott öszszefogni, akik a nyolcadik osztály elvégzése után nem tanulnak tovább semmilyen formában. Létszáma Bács megyében 1962-ben 2681 volt, a most folyó tanévben csak 1534. Erre annál is inkább szükség volna, mert a középiskolák befogadóképességét 1970-ig lényegesen nem növelhetjük, viszont az általános iskolából kilépők száma erőteljesen növekszik: (1960-ban 7283, 1964-ben 9123). Le kell vezetni a demográfiai hullámot. Ez a demográfiai hullám hús-vér emberek, fiatalok sorsát takarja. Nézzék meg az érdekelt minisztériumok, hogy mit tehetnek ez ügyben. A mi elgondolásunk megyén belül a bajai járásban a következő: a továbbképző iskola eddigi anyaga helyett a tanulók saját falujukban elvégeznék a mezőgazdasági szakmunkásképző első és második évfolyamát, heti két estén történő foglalkoztatással. A szakmunkásképző,mindössze évfolyamonként évi húsz órával lépi túl a továbbképző iskola óraszámát. (Ez a húsz óra a gyakorlatok óraszáma.) A gyakorlatot a nyár folyamán töltenék le, abban a tsz-ben, ahol a tanuló vagy szülei dolgoznak. Foglalkoztatásukat és ez idő alatt bérezésüket az érdekelt termelőszövetkezet vállalná, agronómusa pedig irányítaná és minősítené őket úgy,- hogy ez a termelő munkát ne zavarja. Ezzel a termelőszövetkezet a fiatal szakmunkások nevelésének valóban közvetlen részese lenne. így a második évfolyam végére általános irányú mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkeznének. A világnézeti nevelés szervezettebben biztosítható. Az állam számára nem jelent megterhelést, mert otthon tanul az első két évben, és a továbbképző iskolát költségvetésileg mindenképpen fenntartjuk. E bizonyítvány birtokában központi intézetekben elvégezhetnék a harmadik évfolyamot, amely a mezőgazdaság bizonyos ágában adna szakképesítést. Erre a termelőszövetkezetek szükségletüknek megfelelően küldenék a fiatalokat, így a jelenlegi mezőgazdasági tanulóintézeteknek kizárólag a harmadik évfolyam szakosított képzését kellene ellátniok. Színvonalasabb oktatás mellett így egy év alatt többet tudnának kiképezni. A szakképzés jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy a falusi fiatalok figyelme fokozottabban forduljon a mezőgazdaság felé. Ennek nyomán remélhető, hogy emelkedik a mezőgazdasági munkát élethivatásuknak választó falusi fiatalok száma. A képzésnek az is hasznát venné, aki nem marad mezőgazdasági pályán. Kérem, vizsgálják meg, esetleg lehetne valamit hasznosítani belőle. Az iskolareform sikere a nevelőtestületek tartalmi munkájától függ. A súlypont a gyakorlati életre tevődött át. A tudat formálása megtérül, visszajön a termelésben. Ezen is múlik, hogy az emberek jól dolgozzanak és mennyit követeljenek. Sokat fáradozunk, hogy a gyermekek művelten, magas erkölcsi érzékkel és jó emberi tulajdonságokkal kerüljenek ki az iskolából. Tudjuk azt is, hogy rengeteg tennivalónk van a nevelés egyéb területein is. Sok még a pedagógusok problémája, de azért érzik a megbecsülést is. Éppen ezért engedjék meg, hogy a pedagógusok gondját a parlament figyelmébe ajánljam. „A VIII. pártkongresszus társadalmunk helyzetének átfogó elemzéséből vonta le azt a következtetést, hogy eszmei harcunk erősítése szocialista építőmunkánk követelménye". Nekünk az emberekkel együtt kell végrehajtani a feladatosat, és tanítani csak példával lehet. A parasztoknál a tépelődő tekintet bizalommá vált, a nemrég még bizonytalanságtól remegő kéz ma már keményen szorítja a traktor kormányát. Meggyőződésem, hogy a magyar pedagógusok is a rájuk váró és megjelölt feladatokat lelkesen és maradéktalanul végrehajtják. Tisztelt Országgyűlés! A beszámolót a BácsKiskun megyei képviselőcsoport nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Molnár József képviselőtársunk. MOLNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1961-ben elfogadott oktatási törvény óta eltelt négy esztendő igazolta a törvényjavaslat helyességét. A törvény megteremtette az alapjait a széleskörű oktatásnak, és biztosította a tanulás és továbbtanulás lehetőségét az ország aprajának-nagyjának. Nem kívánok ismétlésbe bocsátkozni és közismert pozitívumokat részletezni, hanem egy-két olyan jelenségre szeretném a figyelmet felhívni, hogy az ezzel kapcsolatos tennivalókat jellegüknél fogva nem lehet csak törvényben szabályozni és egzakt módon megfogalmazni: a törvény csak keret és ezen belül számos olyan részletkérdéssel találkozunk, amelyeknek helyes vagy kevésbé helyes megoldása lényeges befolyást gyakorolhat az oktatási tevékenység eredményességére. Ennek jegyében három gondolattal szeretnék röviden foglalkozni: Heves megye helyzetével, a reáltárgyak oktatásával és néhány felnőttoktatási problémával. A közelmúltban a Heves megyei képviselőcsoport foglalkozott megyénk oktatási helyzetével. Azt a következtetést vontuk le, hogy a célkitűzések megvalósítása érdekében, különösen megyénk vonatkozásában, komoly tennivalók előtt állunk. Megismertük az oktatás vezetésének azt a gondját, hogy nincsenek tájékozódva kellő pontossággal, sem a közeljövő, sëm a távolabbi évek munkaerő-igényéről, nem áll rendelkezésükre kellő pontossággal az ipar, a mezőgazdaság és az egyéb intézmények munkaerőszükséglete, a munkaerő-mérleg. Szükséges ezért hosszú távlatban, megyei szinten is megismerni a munkaerő-mérleget, hogy oktatási szerveink a megfelelő iskolatípusok megszervezésében és a megkívánt tanulmányi szint biztosításában az igényeket arányosan tudják kielégíteni.