Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

.1289 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1290 deleteket, határozatokat végrehajtsák és olyan szakembereket, szakmunkásokat neveljenek, akik megállják majd helyüket az élet minden területén. Az oktatási reformban lefektetettek és az itt elhangzottak megerősítették a szakmun­' kás-képzés helyzetét, emelték intézeteink tekin­télyét, megszabták azoknak az oktatási rendsze­rünkbeni helyét, a szakoktatásban dolgozó ok­*ató-ne velőmunkát végzőknek pedig jövőbeli feladatát. Befejezésül arra szeretném kérni pártunkat, kormányunkat, hogy a rendelkezésre álló lehető­ségek határán belül mielőbb oldja meg a peda­gógusaink által már olyan nagyon várt és most Ilku elvtárs által már megígért fizetésrendezést is. Kérem ézt különösen a fiatal és pályájuk kez­detén álló kartársaim nevében, akik nemcsak az iskola falai között, hanem az iskoláinkon kívül is — fővárosunktól a legeldugottabb kis ta­nyákig — végzik áldozatos oktató-nevelő munká­jukat. Meg vagyok győződve arról, hogy a fia­tal pedagógusaink lelkes és odaadó munkájukkal sokszorosan fogják majd a velük való fokozot­tabb törődést és annak az anyagiakban is meg­nyilvánuló megbecsülését pártunknak, egész dol­gozó népünknek meghálálni. (Taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 16.47—17.07) Elnök: VASS ISTVANNÊ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozá­sunkat folytatjuk. Mándics Mihály képviselőtár­sunk következik szólásra. MÁNDICS MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Ismerve az oktatási rendszer­ről szóló 1961. évi III. törvény feladatait, tartal­mát, valamint az oktatási reform megvalósítása során eddig megalkotott törvényerejű rendelete­ket, különösen az alsófokú oktatásra vonatko­zóan nagy örömmel hallgattam végig az eddig •elért eredményekről szóló tapasztalatokat. A tör­vény meghozásakor megfogalmazott célkitűzés szerint úgy kell fejleszteni az iskolahálózatot, hogy a kis települések felsőtagozatú tanulói szá­mára még több központi, úgynevezett körzeti is­kolát hozzunk létre. Ez a feladat az általános is­kola általánossá tételének egyik leglényegesebb tényezője. Egyre határozottabban és céltudato­sabban haladunk afelé, hogy a nyolcadik osztály elvégzéséhez valamennyi általános iskolái tanuló számára viszonylag azonos feltételeket teremt­,sünk. Gondos előrelátás, szigorú felelősség érződik a "beszámolóból. Látjuk a következetes fejlődést és ha szólunk, azért tesszük, hogy a felmerülő prob­lémák megoldását segítsük. Mindezeket az ered­ményeket a tudat formálása hozta, s a tudat for­málását a társadalmi formák változása. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy fel­szólalásomban főként a hozzám közelebb eső feladatokról szóljak, mégpedig a körzetesítés problémájáról és a mezőgazdasági szakmunkás­képzésről Bács-Kiskun megyében. Előttem már több képviselőtársam kitért felszólalásában e gondokra. Annak alapján is úgy érzem, hogy a mi megyénkben is, az Alföldön ezek fokozottabb mértékben jelentkeznek. A közoktatás vonatko­zásában a második ötéves terv időszakában Bács-Kiskun megyében is tovább folytattuk a múltból örökölt elmaradottság felszámolását. Kulturális beruházásokra a négy év alatt egyre emelkedő ütemben 116 millió 520 000 forintot fordítottunk. Ezen kívül községfejlesztési alap­ból és vegyes beruházási forrásokból 90 általános iskolai tantermet építettünk fel. Megyénk az iskolareform-törvényének meg­felelően különös gondot fordított az általános is­kola minőségi mutatóinak javítására. Csökken­tettük az egy tanerőre és az egy osztályteremre jutó tanulók, illetve tanulócsoportok számát, ugyanakkor a gyakorlati foglalkozást biztosító iskolák számát növeltük. Az ebbe bevont tanulók száma négy év alatt megnégyszereződött — je­lenleg 72 százalékos — és ezzel megközelítettük az országos 76,3 százalékot. A felsőtagozatos ta­nulók szakrendszerű oktatásba való bevonását elsősorban a tanulóknak a körzeti iskola székhe­lyére történő beszállításával biztosítottuk. Emellett hét általános iskolai diákotthont hoztunk létre. Így a szakrendszerű oktatás kiter­jesztése terén négy év alatt 12,9 százalékos emel­kedést értünk el. Jelenleg általános iskolai felső­tagozatos tanulóink 81,8 százaléka részesül szak­rendszerű oktatásban. Az országos átlag 89 szá­zalék. Húsz évvel ezelőtt merte-e valaki ezt gon­dolni? Az általános képen belül azonban területen­ként igen nagy különbségek és feszültségek ta­lálhatók. A mezőgazdaság szocialista átszerve­zése után, ha lassú ütemben is, megindult a kül­területi lakosság beáramlása a városokba és nagyközségekbe. Ugyanezen években (1962— 1963-ban), tetőzött az általános iskolákban a de­mográfiai hullám, és ugyanekkor indult meg erő­teljesebb ütemben a körzetesítés. Mindennek eredményeként városi iskoláink túlzsúfoltak: az összes tanulócsoportok 32 százaléka a megye öt városában működik, ezzel szemben az összes tan­termeknek csak 28 százaléka, található a váro­sokban. A szakrendszerű oktatásba bevont 32 454 tanulóból 4360 bejáró, 7221 tanuló szakrendszerű oktatásba való bevonása pedig még megoldat­lan. A szakrendszerű oktatás további kiterjeszté­séhez többféle módszert kívánunk felhasználni: a közlekedés további javítása, szaktanároknak az osztott iskolákhoz történő kihelyezése és ahol ezek a módszerek nem vezetnek eredményre, újabb általános iskolai diákotthonok létesítése. Számolnunk kell azzal, hogy a megye legkiter­jedtebb tanyás területein, a kecskeméti és a kis­kunfélegyházi járásban, ahol a lakosság több mint 60 százaléka külterületen él, s e célra sem elegendő anyagi erő, sem megfelelő épület nem áll rendelkezésre, még huzamosabb ideig nem várható a kérdésnek társadalmi erőből történő megoldása. E területeken általános iskolás diák­otthonok építése nélkül az általános iskola álta­lánossá tétele nem oldható meg. A falusi diák­otthonok hosszú távra szükségesek. így valósul meg az iskolareform azon cél­kitűzése, hogy az általános műveltség alapjait le­hetőleg mindenki szerezze meg, hiszen többet

Next

/
Thumbnails
Contents