Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1269 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1270 legégetőbb igények gyors kielégítése az eddig végzett több mint 3000 felsőfokú szaktechnikussal. Megítélésünk szerint a közeli jövőben már a beiskolázás kisebb mérvű csökkentése mellett a képzés minőségi színvonalának javítása az egyedüli, fő célunk. A következő években kialakítjuk a felsőfokú technikumok végleges hálózatát a szakosítással, a képzés időtartamával és a mezőgazdaság sajátságaival összhangban. A technikus-ellátás másik forrása a most létrejövő új szakközépiskolai rendszeren alapuló tanfolyamos technikusképzés lesz. Nagyon fontos, hogy az új szakiskolák az általános műveltségi célok betöltésén kívül a szakmai képzés színvonala, eredményessége tekintetében is felülmúlják a középfokú technikumokban eddig folytatott képzést. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium fontos feladatának tekinti, hogy a színvonalas elméleti oktatáson kívül még nagyobb gondot fordítson a gyakorlati oktatásra, az iskolák mellett működő tangazdaságokban és termelő üzemekben. Ennek érdekében kerül sor a jövőben az itt érettségizett, termelési gyakorlatot szerzett fiatalok részére technikusképző tanfolyamok szervezéséré. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelő üzemekben a mérnöki és a technikusi munka hatékonysága szorosan összefügg az üzemek általános kulturáltságával és szervezetével. Munkájuk ténylegesen csak akkor lesz hatékony, ha azt sok tízezer szakmunkás támasztja alá. A jól képzett szakmunkás új, gyorsan növekvő igény a mezőgazdaságban, amelyet az átszervezés óta eltelt rövid.idő alatt nem lehetett kielégíteni. Az oktatási reform számos eredményét elismerve őszintén meg kell mondanom, hogy az a mezőgazdasági szakmunkásképzés ügyét, a munkaerő-ellátást nem segítette megfelelően. Ez már akkor látható volt, hogy a mezőgazdaságban jó néhány évig, sőt évtizedig érettségizett szakmunkás Csak kismértékben talál megfelelő foglalkoztatást. Így a szakközépiskolákban kiképzett szakmunkásokból szinte alig marad a mezőgazdaságban. Ahhoz, hogy a termelő üzemekben sok fiatal szakmunkás lássa biztos jövőjét, nagyobb gondot kell fordítanunk a szakma megszerettetésére. Ebben a pályaválasztási tanácsadásnak, az általános, iskolai pedagógusoknak nagy a szerepük, mert nemcsak a fiatalokkal, hanem gyakran a szülőkkel is szót kell érteniük, akik esetenként nemhogy küldenék a mezőgazdaságba gyermekeiket, hanem azzal ijesztgetik őket. A termelőszövetkezetek vezetőinek is van mit tenniük ezen a téren. Ne csak várják a fiatalokat, hanem keressék fel az általános iskolákban őket és ismertessék meg velük a mezőgazdaságot, annak szépségeit. A' mezőgazdasági szakmunkásképzés újszerű egész oktatási rendszerünkben, ezért a jövőben nagyobb gondot, anvagi és szellemi ráfordítást igényel, hogy mielőbb olyan szakmunkás tanulóképző iskolahálózatunk alakuljon ki, amely mennyiségben és korszerűségben is ki tudia elégíteni az üzemek növekvő szakmunkásigényét. Az elmúlt öt-hát évben ilyen irányban már megtettük az első lépéseket, részben a szakmunkásképzés rendszerének, másrészt a termelő üzemekben a szakmunkás és betanított munkás munkakörök kialakításában. E munkakörökben megfelelő képzési rendszert hoztunk létre. Az általános iskolát végzett fiatalok részére hároméves oktatási idővel szakmunkásképző iskolákat szerveztünk. Jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium és megyei tanácsok szakmunkásképző iskoláiban mintegy 14 000 fiatal tanul. Sok segítséget nyújtanak számunkra elsősorban a fiatal gépszerelők, s más ipari munkások képzésében a Munkaügyi Minisztérium iparitanulóképző iskolái is. A fiatalok képzése mellett a mezőgazdaság felnőtt dolgozói számára a szakmunkásképző és más tanfolyamos oktatás keretében tesszük lehetővé a szaktudás megszerzését. A most kezdődő téli oktatási időszakban közel ötvenezer felnőtt dolgozó vesz részt szervezett oktatásban. Közülük 1966 első felében 10 500 fő tesz szakmunkásvizsgát. A jövőben elsősorban mezőgazdasági gépszerelő, növénytermesztő gépész, növényvédő gépész, szarvasmarha-tenyésztő, zöldség, gyümölcs- és szőlőtermesztő szakmunkások képzését igényli a mezőgazdaság. Ugyanakkor általánossá kell tenni azt, hogy a termelő üzemekben dolgozó egészséges, életerős férfiak ismerjék a traktorok és traktoros munkagépek, a nők pedig a könnyű traktorok és az állómotor kezelését. Sok vita volt és van is még a szakmunkásképesítést szerzettek bérezése, a termelőszövetkezetekben a jövedelemben való részesedése körül. Ezeket a problémákat az országos jellegű határozatok és intézkedések megfelelő alkalmazásával elsősorban az üzemek vezetői oldhatják meg. Arra van szükség, hogy a végzett szakmunkásokat a szakmájuknak megfelelő munkakörben foglalkoztassák, gondoskodjanak arról, hogy az egyes munkakörök^betöltésénél a szakmai képzettség követelménye megfelelő módon érvényesüljön, illetve a jövedelem elosztásakor a végzett munka mennyiségét és a szakképzettséget egyaránt figyelembe vegyék. Ahol így cselekszenek, törődnek a fiatalokkal, fokozatosan kielégítik azok munkaköri, szociális és kulturális igényeit, onnan nagyon kevés fiatal vándorol el. Ebben a munkában a termelési üzemek vezetői mellett számítunk a KISZ és a társadalmi szervezetek segítő munkájára és e helyről is kérem további segítségüket. Külön probléma a nők szakképzése, illetve foglalkoztatása. Szó volt arról, hogy milyen nagy és hogyan emelkedik a nők aránya a mezőgazdasági dolgozók között. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok, leányok szakmai képzésére a jelenleginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Számos olyan szakma van, elsősorban a kertészetben, az állattenyésztésben, amelyet a nők sokkal sikeresebben el tudnak végezni, mint a férfiak. Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdaság dolgozóinak, termelőszövetkezeti parasztságunknak egyre több, egyre nagyobb tömegei érzik szaktudásuk növelésének szükségességét. Ezeknek az igényeknek a kielégítése szakoktatási • intézményeink bővítését, korszerűsítését teszi