Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1271 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, -pénteken 1272 szükségessé. Erre már az elmúlt években a mezőgazdasági mérnökök, technikusok és szakmunkások képzéséhez' a népgazdaság állandóan növekvő beruházási alapokat biztosított. A szakoktatási hálózat kiépítése megkezdődött és agrárfelsőoktatási intézményeink nagyobb része és számos technikum, valamint szakmunkásképző iskola korszerű tanügyi épületekkel, diákotthonnal, felszereléssel gyarapodott. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésére a második ötéves terv időszakában több mint hétszázötvenmillió forintot fordítottunk. Az új beruházásokat és korszerűsítéseket elsősorban azokra a szakoktatási intézményekre kell fordítanunk, amelyek olyan szintekre és szakmákra képeznek, ahol a legsürgetőbb a termelés fejlesztése érdekében a szakemberek képzése. Különösen nagy figyelmet kell itt fordítani a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolahálózat gyors kialakítására. A mezőgazdaság jelenlegi helyzetében most már meg tudjuk állapítani a szakember és szakmunkás szükségletet, amely a termelés fejlesztése és zavartalan vitele érdekében szükséges. Ezek a munkahelyek a termelés területén adottak és várják a szakképzett fiatalokat és felnőtteket egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási reformtörvény továbbfejlesztése jó keretet ad a mezőgazdasági szakképzéshez, a mezőgazdasági szakember és szakmunkás ellátáshoz. Kérem az igen tisztelt Képviselőtársakat, segítsenek ennek gyakorlati megvalósításában. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Károlyné képviselőtársunk. NAGY KÁROLYNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik- mertek. így szólt egykor a költő és önkéntelenül ezek a sorok jutnak eszembe akkor is, ha munkásmozgalmunk hősi harcait halljuk, de akkor is, ha szocializmust építő utunkon egy-egy nagy lépést teszünk előre, így amikor törvényhozásunk nagy tényéről, a Magyar Népköztársaság oktatásügyi rendszeréről van szó. Volt-e olyan törvény törvényalkotásunkban, amelybe a szívét egy ország népe rakta bele, hiszen a segítőkészsége, tapasztalata, tudása és munkája fekszik ebben a törvényben és ma a tanácskozás ismét egy ország reflektorfényébe állítja ezt a törvényt, amely szocialista építőmunkánknak, a tudatformálásnak eszközeit, módozatait és útját jelölte meg. Nagy jelentőségű ez a tény. Helyes és jó, hogy négy év után ismét elővesszük és tanácskozunk róla és így az alkotók, a törvényhozók, a megvalósítók és a megfigyelők egyaránt elmondhatják véleményüket, hogy miként sikerült a törvény paragrafusait a lüktető élet ütemébe átültetni, a mindennap gyakorlatában megvalósítani és beszélhessünk arról, hogy hogyan tovább. Igen. És amikor e nagy jelentőségű törvényt megvizsgáljuk, szűkebb hazámban, Vas megyében is megnéztük a műveltség útján járók számát, ötvennyolcezren voltak az elmúlt tanévben, akik különböző szintű oktatásban részt vettek és ez a szám a megye lakosságának — a hét éven felüli lakosságnak — mintegy egynegyedét teszi, tehát joggal bizonyíthatjuk mi is Magyarország tudásvágyát, hogy szinte minden negyedik-ötödik emberünk tanul. Itt tartunk. És így közvetlenül vagy közvetve kerülünk kapcsolatba ezzel a törvénnyel. Annyi sok szép és jó hangzott el itt két napon keresztül a helyes célkitűzésekről, azok megvalósításáról, a hogyan tovább-ról — ilyenkor valóban nehéz válogatni, hogy mit mondjon még az ember. • És mégis fel kell tennünk a kérdést — megvizsgálva a mi helyzetünket is, attól a felelősségtől áthatva, ami a törvény szelleméből következik —, mi a helyzet nálunk, s ismerve a tényeket, miként léphetünk odább? Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy szűkebb hazám, Vas megye tapasztalataival, elsősorban az általános iskolák egy problémájával és néhány középiskolai kérdéssel foglalkozzam. Több képviselőtársam érintette már általános iskoláinknak egyik legfontosabb problémáját, a körzetesítés kérdését. Mint ismeretes, Vas megye hazánk nyugati részén, a kis községek, apró települések, így a kis iskolák hazája is. A dombokkal tarkított, völgyekkel szabdalt tájon valamikor az ember minden talpalatnyi földet meghódított és így oda települt, ahol az élet, az erdő, a föld megélhetést kínált számára. És így nemcsak közigazgatásilag nehéz terület megyénk, hanem ha megvizsgálom az oktatásügyi törvény eredményességét, nem lehet egy szinten mérni a tárgyi és személyi adottságokat illetően, mint az ország más, nagy településű megyéit, sőt még a megyén belül sem azonos a mérce. Mint ismeretes, 1951-ben megjelent a törvény, amely az általános iskolák valóságban általánossá tételéről intézkedett és a szakrendszerűoktatás bevezetéséről. Nálunk azonban csak 1956 után indult meg a fejlődés, még inkább 1961ben, amikor a megyei tanács megtárgyalta, s ismerve a tényeket, határozatokat hozott a további útra, a további fejlesztésre. Végtelen örömmel hallottam azt, hogy más megyékben esetleg ez a kérdés odább jutott. Sajnos, azt kell megmondanunk, nekünk még mindig fő problémánk, annak ellenére, hogy megyénk lakossága egy szívvel állt a kérdés mellé. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a határozatok nyomán a községek községfejlesztési alapból, saját erő felhasználásával, állami segítséggel megkezdték a körzetesítést, és az utóbbi négy esztendőben 21 új körzetünk létesült, mintegy 118 tanteremmel, ami azt jelenti, hogy 262 általános iskolánk közül 71 körzeti. Annak ellenére, hogy ezek igen

1 beszédes számok, azt kell mondanunk, hogy 66 olyan osztatlan és részben osztott, felsőtagözattal bíró iskolánk van, amely >a körzetesítéshez szükséges összegeket előreláthatólag nem tudja előteremteni, talán belátható időn belül sem. Ez a 66 iskola képezi valóban fő gondunkat, hiszen pontosan ezek a falvak, ezek az iskolák azok, amelyek legkevésbé érezték azt, hogy mit jelentett országos szinten az oktatásügyi reform. Lehet, hogy új padokban, korszerű szemléltető eszközök mellett tanulnak, de állítom, hogy az önálló és közvetlen órák dzsungelj ében elvesznek még akkor is, ha'az itt dolgozó pedagógus valóban szívét-lelkét adja bele a tanításba, és azok a tankönyvek, amelyekről annyi sok szépet hal-