Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1265 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1266» Nagy részüket Kaszás elvtárs elmondotta. Én egy kérdést szeretnék felvetni: azok a gyerekek, akik elvégzik a szakmájukat, s otthagyják, nem maradnak ott — azokkal mi lesz? Vagy azokban a szakmákban, ahol kevés a jelentkező: — tudtommal 1600 esztergályost lehetett volna felvenni, s 1200-an jelentkeztek, Budapestről sajnos csak 800-an. Ismerek olyan szakmákat, négy et-ötöt, ahová Budapestről egyáltalán nem jelentkeztek. Szeretném, ha ezeket a nyitott kérdéseket a miniszter elvtársak megválaszolnák, hogy mi is tudjunk a szülőknek ezekről a kérdésekről beszélni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Losonczi Pál, földművelésügyi miniszter elvtárs kíván szólni. LOSONCZI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az oktatásügy helyzetéről és fő problémáiról Ilku elvtárs által előterjesztett beszámoló sokoldalúan elemezte oktatásunk fejlődését és a közeljövő feladatait. Hozzászólásomban a szaktudásnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött fontos szerepével, a mezőgazdasági szakképzés helyzetével és az ezzel kapcsolatos néhány feladattal kívánok foglalkozni. Az oktatási reform kezdeti vitái és az iskolatörvény megalkotása egybeesett a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. Azóta közoktatásunk számos vitás kérdése tisztázódott és sokat haladtunk előre az oktatási reform megvalósításában, a mezőgazdasági szakoktatásban is. Az oktatási reform természetszerűen még nem tartalmazhatta az éppen kialakulóban levő szocialista mezőgazdaság szakképzési igényét. Ez az utóbbi években bontakozott ki világosan, s az igények teljes kielégítése a következő évek fontos feladata lesz. A mezőgazdaság az utóbbi három-négy évben jelentősen fejlődött, kialakultak és túlnyomó többségükben megszilárdultak a szocialista nagyüzemek. A korszerű nagyüzemi termelés fejlődése most azon múlik, hogy meg tudjuk-e teremteni és fokozatosan fejlesztjük-e a technikai bázist, a tudományos termelési és szervezési módszerek, a termelésben részt vevő dolgozók anyagi érdekeltségének és a doigozók szaktudásának egységét. Az utóbbi évek nagyarányú beruházásai következtében egészen más módon és más eszközökkel folyik a mezőgazdasági termelés, mint az azt megelőző időben. Az alapvető munkákat csaknem teljes egészében ma már traktorokkal és traktoros munkagépekkel végezzük. Az elmúlt években kiszélesedett a kémiai anyagok használata is a mezőgazdaságban. Ma már közel 150-féle kémiai anyagot használunk a növényvédelemben, a' gyomirtás, az állattenyésztés és a termelés más területén, amelyek nagy része azelőtt ismeretlen volt előttünk. A tudományos kutatás eredményeként sok új növény- és állatfajta került az

1 üzemekbe, amelyek belter jesebb körülmények között,, korszerű termelési módszerekkel lényegesen többre képesek, mint a régi fajták. A termelés anyagi és műszaki alapjainak növekedése, az intenzívebb fajták, a korszerű termelési módszerek felhasználásának eredményei mutatkoznak már mezőgazdaságunkban. Az idei búza, a több éves kukorica és cukorrépa termésátlagok jelentik szocialista nagyüzemeink kezdeti sikerét. Azokban az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, ahol az anyagiműszaki bázis, a tudományos eredmények párosulnak a dolgozók és vezetők szaktudásával, az átlagot lényegesen meghaladó, kiváló eredményeket érnek el. Jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre a korszerű és állandóan növekvő termelés összes műszaki és anyagi feltételei. Az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a meglevő lehetőségek jobb kihasználásának legfőbb tartaléka a hozzáértés, a szaktudás. A ma és a jövő korszerű szocialista mezőgazdasága ugyanolyan felkészültséget kíván az- ott dolgozóktól, mint bármely iparág. Sajnos, ezt társadalmi közvéleményünk még eléggé nem ismerte fel, esetenként még egyes mezőgazdasági üzemek dolgozói és vezetői sem. Nagyüzemeink dolgozói és vezetői szakmai színvonalának növelése terén még sok a tennivaló. Kétségtelen eredmény az, hogy az utolsó öt évben mintegy 40 százalékkal emelkedett az egyetemet és főiskolát végzett agrárszakemberek száma, de ezzel még mindig nem lehetünk elégedettek, mert szakember-ellátottságunk még közel sem kielégítő. Ezt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetekben a több mint 42 000 egyetemi, technikumi végzettséget igénylő munkakörnek az elmúlt év végén is mindössze 22 százalékát látták el megfelelő képzettségű szakemberek. A mezőgazdasági szakmunkás-ellátottság területén is messze állunk a szükséglet kielégítésétől. A jelenlegi technikai felkészültség alapján több mint 150 000 fő lenne a szakmunkásigényünk. Eddig mintegy 70 000 dolgozó szerzett különböző szakmákban képesítést. A végzett szakmunkások egy része azonban nem dolgozik már a mezőgazdaságban, vagy a szakmájának megfelelő munkakörben. Az elmúlt időszakban nagy erőfeszítéseket tettünk a gépekhez értő, műszaki ismeretekkel rendelkező traktofosok képzésére. Az elmúlt két évtizedben közel 130 000 ember szerzett traktoros-képesítést, akiknek ma már csak a fele dolgozik a mezőgazdaságban. Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdaság munkaerőhelyzete különösképpen megkívánná, hogy ' itt is egyre több szakképzett kereső dolgozzék, annál az egyszerű oknál fogva is, hogy a dolgozók száma egyre csökken. Falvainkból nagyszámú munkaerő vándorolt el az ipar és más területre. Munkaerő-helyzetünket mindinkább súlyosbítja, hogy elsősorban a fiatalok vándoroltak el, aminek következtében romlott — különösen termelőszövetkezeteinkben — a tagság korösszetétele. A munkaerő-ellátottság másik jellemzője, hogy a termelőszövetkezetekben az utóbbi években jelentősen megnőtt a hői munkaerők aránya. Ez máris azt jelenti, hogy a nők szerepe egyre nagyobb a mezőgazdasági termelésben, és