Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

965. november 12-én, pénteken 123&-" 1235 Az Országgyűlés 19. ülése 1\ üzemnek az a lehetősége, hogy a szakmunkások gyakorlati képzésének minőségét emelje. Az egyes üzemekben központilag kellene az ehhez szükséges feltételeket biztosítani, meg kellene vizsgálni, nem volna-e mód a szakmunkástanulók gyakorlati képzéséhez szakkádereket meghatározott létszámhoz kötött független előadók formájában biztosítani. A szakmunkás-képzésnél feltétlenül beszélni kell a leányok problémáiáról. Ma '>.£*"ö£ fórumon hangot adnak annak, hogy a szakmunkások között alacsony, mindössze 23 százalék a nő. Ezeknek az alacsony százalékoknak az egyik oka elsősorban a társadalmunkban még fellelhető helytelen szemlélet. A leánytanulókkal és szakmunkásokkal szemben még mindig indokolatlanul nagy az idegenkedés, annak ellenére, hogy a nők alkalmasságára számos gyakorlati tapasztalat van. A különböző helytelen előítéletek rendkívül megnehezítik a leányok .pályaválasztását, és a leányok számára a továbbtanulási lehetőség döntően csak a gimnáziumokra korlátozódik. A leányok munkába-állításának ma elsőrendű feltétele a szakképzettség. Ma még számos szakma úgy él a köztudatban, hogy az a nők számára elviselhetetlen, alkalmatlan, és amelyre ezért nem is képeznek nőket. Pedig sok szakma jellege a technikai fejlődés során megváltozott, éppen ezért nem lehet általánosságban megítélni, hogy egy szakma alkalmas-e vagy nem a nők számára. Ma már az egyes szakma elnevezése nem adja vissza a szakma tartalmát, mert villanyszerelő lehet távvezetékszerelő, és a klasszikus értelemben vett villanyszerelő is. De a technika fejlődése során számos, szerintem nők számára alkalmas szakmák is születtek, gondolok itt a finommechanika, a műszeripar egyes területeire, valamint a műanyagiparra. A társadalom érdeke, ,hogy az általános iskolát végzett leányok is megfelelő szakmát tanuljanak, ezért — éppen az előbb elmondottak alapján — meg kellene újra vizsgálni az egyes szakmákat a technika fejlődésének a tükrében, a leányok beiskolázásának szempontjából. Gyakran hangoztatott ellenvetés még, hogy bizonyos szakmák erkölcsileg alkalmatlanok a nők számára. Ide sorolják a tv-, telefonszerelést, azzal az indokolással, hogy a nők a lakásokban végzett munkájuk során erkölcsi zaklatásnak lehetnek kitéve. Hogy ez mennyire csak helytelen szemlélet kérdése, bizonyítja az, hogy a társadalom ma már megszokta, hogy az egyes eljárók, számlaleolvasók döntő többsége nő, nem is beszélve a házhoz járó egészségügyi szakmunkásokról, betegápolókról, akik kizárólag a nők köréből kerülnek ki. Tisztelt Országgyűlés! Az 1961-ben kiadott iskolareform-törvény új típusokat vezetett be, a középfokú műveltséggel egyidejűleg szakmai képesítést is biztosító szakközépiskolák különböző fajtáit. Az ország közvéleménye ezt az iskolatípust nagy várakozással és örömmel vette tudomásul. A munka különböző területein elkezdődött a szakközépiskolák szervezése. . Az eltelt időszak tapasztalatai alapján meg kell említeni a szakközépiskolával kapcsolatosan meglevő hiányosságokat. Elsősorban azt, hogy sok esetben az iskola szervezésénél az iskola profilját nem választották meg gondosan és így a szakközépiskola nincs közvetlen kapcsolatban azzal a területtel, amelynek számára a szakembereket képezi. Egyes esetekben a szakiskolákat nem koordinálták megfelelően a népgazdaság konkrét igényeivel. Ennek következtében a gyakorlati tapasztalatok ma sok esetben azt mutatják, hogy jelenleg a szakközépiskolát végzettek kis százaléka helyezkedik el a szakmában. Példa erre a debreceni Fazekas gimnázium autószerelő szakiskolája, ahol 29 tanulóból — a divatos szakma ellenére — mindössze hét helyezkedett el a szakmában, s ma már egy sem dolgozik benne. A szakma elhagyásának, sok esetben más munkakör és az íróasztal-keresésnek sokszor az is oka, hogy nem eléggé hangoztatjuk azt, hogy abban a szakmában kell elhelyezkedni, ott kell dolgozni, ahol a szakmát tanulták, hanem inkább azt hangoztatjuk, hogy a szakiskola a továbbtanulásra is jogosít. Tisztelt Országgyűlés! Jóleső érzéssel hallottam, hogy a művelődésügyi miniszter elvtárs azon a véleményen van, hogy valamennyi szakközépiskola kerüljön a megyei tanácsok irányítása alá. Véleményem szerint ez sok előnnyel járna. Elsősorban elősegítené a tantermi férőhelyek jobb kihasználását, amiről itt nagyon sok szó esett, s az egyéb anyagi eszközök helyes koordinálását, nem utolsó sorban a pedagógusok koordinált irányításával módot adhatna tartalékok feltárására. Én, mint az ipar egyik dolgozója, nagy örömmel üdvözlöm a művelődésügyi miniszter elvtárs javaslatát a szakközépiskolák hálózatának bővítésére, azok tartalmának javítására és a jelenleg tapasztalt szakosítás csökkentésére. Nem egészen értem viszont a művelődésügyi miniszter elvtárs beszédében azt, hogy a korszerűsített szakközépiskola a jövőben sem szakmunkásbizonyítványt, sem technikusi bizonyítványt nem fog adni. A gyakorlati életben például az üzem milyen besorolás szerint veszi fel ebben az esetben a végzetteket és hogyan fogja őket bérezni? Itt a szaktárcák és a Művelődésügyi Minisztérium legszorosabb együttműködésére van szükség már a korszerűsítés kezdetén, mert ha nem telítjük a korszerűsített szakiskolákat konkrét tartalommal és nem tisztázzuk időben a kettős irányításból adódó problémákat, újra fennállhat annak a veszélye, hogy nem olyan szakmára képezünk, amelyre az ocszág adott területén, ott helyben szükség van, s a korszerűsített szakiskola hallgatói is elhagyják a szakmát, tovább tanulnak és az üzemeket is a legnagyobb dilemma elé állítják. Pedig nekünk mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy, gyermekeinket, fiainkat és leányainkat céltudatosan olyan pályák felé irányítsuk és olyan munkaterületre állítsuk, amely nemcsak az egyéni, családi érdekeknek felel meg, hanem egybevág a társadalom mai és perspektivikus szükségletével és érdekével is. Ezekkel az észrevételekkel a művelődésügyi miniszter elvtárs beszámolóját helyeslem és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Berta Mihály képviselőtársunk következik szólásra.