Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1231 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1232 tási feltételeinek, mindenekelőtt felszerelésének javítására koncentrálni erőforrásainkat. Bizto­sak vagyunk abban, hogy a pedagógusok, a szü­lők, a társadalmi szervezetek összefogásából, is­kolaügyünk feladatainak teljesítésében további eredmények fognak születni. Az elmúlt két évtizedben dolgozó népünk munkájával szocialista ipart, szocialista mező­gazdaságot teremtett, amellett a nemzeti jöve­delemből jelentős összeget fordítottunk népünk műveltségi színvonalának emelésére, a közokta­tásra is. Mostanában sokan járnak külföldön és a kapitalista országokban látottak alapján sok­féle összehasonlítás folyik a legkülönbözőbb kér­désekben. De igen kevés szó esik a közoktatás­ról. Igaz, hogy a technika fejlődésében és ennek következtében egyes cikkek termelésében és vá­lasztékában még nem értük utol a fejlett kapi­talista országokat, de az a történelmi út, ame­lyet megtettünk, büszkévé tehet. Ebben lénye­ges szerepe van oktatásunknak is és még sokat fog segíteni az előttünk álló feladatok megoldá­sában. Ebben az országban, amelyben nem is olyan rég még analfabetizmus volt, ahol milliók előtt el volt zárva a művelődés lehetősége, ma a kö­zépiskolákban, vagy az egyetemeken a tovább­tanulás aránya magasabb, mint Angliában. Meg­előztük Svédországot és Franciaországot is. A tanulás, a továbbtanulás feltételei, méretei szo­cialista rendszerünk eredményéről, fölényéről beszélnek. Az iskola. új társadalmi rendszerünk hű tükörképe. Az oktatási törvényünkben meg­jelölt feladatok megvalósításáért a kormány és dolgozó népünk, a pedagógusok' és a szülők eddig is együttes erőfeszítéseket tettek és ezt tesszük a jövőben is abban a tudatban, hogy né­pünk, gyermekeink neveléséért érdemes dolgoz­ni, fáradozni, mert minden befektetés sokszoro­san megtérül. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Varga Pál­né képviselőtársunk. DR. VARGA PÁLNÉ: Tisztelt Országgyű­lés! Az iskolareformtörvény végrehajtásának megindulása óta eltelt időszak tapasztalatai iga­zolták a reform alapkoncepciójának helyességét. Az eltelt négy év tapasztalatai viszont megmu­tatták, hogy a helyes alapkoncepció ellenére a reform megvalósulásánál vannak problémák. Az egyik ilyen fontos probléma, amiről tegr nap a munkaügyi miniszter elvtárs beszélt, az egyes iskolatípusok közötti arányok és a nép­gazdaság munkaerőszükségletének problémája. Tervszerűen fejlődő népgazdaságunknak, ipa­runknak és mezőgazdaságunknak a termelőerők jelenlegi fejlettségi fokán meghatározott kép­zettségű és szakmájú munkaerőre van szüksége. Ma, amikor hazánkban az ipari termelésben a nők aránya az összes dolgozóknak közel 38 szá­zaléka, a mezőgazdaságban a tsz-tagságnak 38,5 százaléka és a falu, mint munkaerőtartalék las­san kimerülőfélben van, az új munkaerőszükség­let fő forrása a fiatalság. Egyre nagyobb jelen­tősége lesz annak, hogy a fiatalok pályaválasz­tása és a népgazdaságban meglevő munkalehető­ségek összhangban legyenek. A népgazdaság munkaerőszükséglete minő­ségileg is, mennyiségileg is körülhatárolt. Egyes vállalatoknak, intézményeknek az ország meg­határozott részeiben meghatározott képzettségű és szakmájú munkaerőre van szükségük. Fontos, hogy oktatási rendszerünkben is olyan arányo­kat hozzunk létre, amelyek összhangban vannak az'ország termelőerőinek fejlődésével és az or­szág munkaerőszükségletével. A társadalom anyagi alapjai ma lehetővé teszik az ifjúság továbbtanulását széles inter­vallumok között. A szülők ma már nélkülözni tudják a gyermekek keresetét. A gyermekek vi­szont élnek is a tanulás lehetőségével. Társadal­mi, gazdasági, egyéni és családi szempontból is fontos, hogy a gyermekek olyan irányú és jelle­gű, olyan színvonalú képzést kapjanak, amely megfelel a társadalom mai és jövőbeli igényei­nek. Ma már nem mindegy, hogy oktatási rend­szerünk keretén belül mit és milyen arányokban oktatunk. Ezeknek az arányoknak is összhang­ban kell lenniük a népgazdaság igényeivel. Az utóbbi években, annak ellenére, hogy az oktatási reform alapkoncepciója helyes, a mun­ka területén, de az élet más területein is azt ta­pasztaltuk, hogy az oktatási rendszerünk által biztosított oktatási formák jelenlegi arányai kö­zött probléma van. Egyre többen jelentkeznek munkára olyanok, akik gimnáziumban tettek érettségit, bár az iparnak, a mezőgazdaságnak, az intézményeknek és a munka egyéb területén is inkább szakmunkásokra lenne szükség. En­nek egyik oka. hogy az oktatási reformot köve­tően növeltük a gimnáziumok számát, holott a gimnáziumi érettségit igénylő munkák száma az országban meghatározott, valamint a felsőfokú intézményekben és az egyetemeken a továbbta­nulási lehetőségek is konkréten adottak. Olyan megyében, mint például Hajdú-Bihar megye, amely döntően mezőgazdasági jellegű, ma Deb­recenen kívül gimnázium van Berettyóújfalu­ban, Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson, Hajdúbö­szörményben. Derecskén, Püspökladányban és kihelyezett gimnáziumi osztályok működnek Biharkeresztesen és Komádiban. Az élet által felvetett követelmény ma, hogy a gimnáziumo­kat felül kell vizsgálni és meg kell vizsgálni azok szakközépiskolává való átszervezésének lehetőségét. A gimnáziumhoz kapcsolódik egy társadal­mi tudatbeli probléma is, amely szerint a gim­názium elvégzése egyben a szellemi, az admi­nisztratív munka felé fordulást is jelenti. A fia­talok többsége irodai, hivatali munkát igényel. A népgazdaságban viszont sok más munkahely állna rendelkezésre, ha meglennének a kellő szakmai ismereteik, • Hazánkban a fizikai és a szellemi munka aránya 80—20 százalék között mozog. A legna­gyobb állomány ma nálunk a szakmunkás-állo­mány. Nagyságánál fogva ez az állomány kí­>-mia a legnagyobb utánpótlást és iskola­rendszerünknek is ezt kell tükröznie. Az úgy­n'ove^éít 5+l-es szakmai előképzés a nem egészen helyesen kitűzött célok miatt és sok esetben a hibás végrehajtás következtében nem segítette elő megfelelően a fiatalok szakmai kép­zését, illetve pályaválasztását. Eredményként

Next

/
Thumbnails
Contents