Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1227 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1228 a felületes jelszavak használata, az erőszakolt politizálás. Nevelőink döntő többsége tudatosan arra törekedik, hogy életünket a maga teljes gazdagságában, sokoldalúságában mutassa meg. Ezt mi tiszta szívből üdvözöljük, mert a szocialista nevelés a valóság megismertetése, életrenevelés. De, hogy ez a gondolat még nem nyert mindenütt polgárjogot, engedjék meg, hogy egy nemrég hallott példával bizonyítsam. Néhány nappal ezelőtt a Csongrád megyei pártbizottságon a József Attila Tudományegyetem és a Tanárképző Főiskola tanárainak megbeszélésén az egyik professzor elvtárs arról szólt, hogy a fiatalok egyik-másik intézményben a kommunizmusban érzik magukat és ha végeznek, az épülő szocializmusba mennek dolgozni. Ebben van természetesen egy kis túlzás, de benne van nevelésügyünk bírálata is. Az életrenevelés egyik legfontosabb része a világnézeti nevelés. Az új tantervek, az új tankönyvek, a nevelési tervek, a világnézetünk alapjai című tantárgy bevezetése a középiskolában, a szaktárgyak világnézeti megalapozottsága a marxizmus—leninizmus oktatása felső intézményeinkben ezt a célt szolgálják. Bár évről évre javul az iskolai oktatás tudományos világnézeti nevelő hatása és tudjuk, hogy a most folyó reformmunka eredménye va Sfáb&r' ""V néhány év múlva fog teljes egészében kibontakozni, a tapasztalatok alapján nem lehetünk teljesen elégedettek az iskolák és főleg a felsőoktatási intézetek nevelőmunkájával. Nem ritka, hogy a felsőfokú tanintézményekben az eszmei politikai nevelőmunkát a marxizmus—leninizmus tanszékeire a párt, ay ifjúsági szervezetek feladatára szűkítik le. Az ideológiai munkát, az ellenséges nézetek elleni harcot, a marxista oktatók, a párt, a KlSZ-szervezetek elsőrendű feladatának tekintjük. Kötelességük, hivatásuk, hogy elsősegítsék az oktatás munkájának egybekapcsolását a párt politikai munkájával, konkrét feladataival. Ez azonban nemcsak a marxizmus—leninizmus tanszékek, nemcsak a társadalmi szervezetek feladata, ezt csak az egész oktatás, az egész pedagógiai folyamat, az egész intézmény élete együtt biztosíthatja. És tegyük hozzá, hogy rendkívül fontos szerepet játszik az oktató tanár személyisége, politikai és szakmai felkészültsége és nem utolsó sorban emberi magatartása. A marxizmus—leninizmus oktatása felsőfokú tanintézményeinkben nem mentes fogyatékosságoktól, hibáktól, a kétségtelen fejlődés ellenére a világnézeti oktatás még ma túlzottan szajktárgyi jelleget ölt. Az effajta gyakorlatban eltűnik a marxizmus lényege, életközelsége. A hallgatók felvértezése az életre tudományos világnézettel nem lehet csak egy tanszék feladata. A marxizmus—leninizmus oktatása nem fejlődhet szaktárggyá, mert akkor kialakulna az a helyzet, hogy a hallgatók egy héten például két órában tanulnak világnézetet. Az egyes szaktárgyak oktatását át kell hassa a tudományos világnézet és ezt az tudja legjobban megoldani, aki elsőrendű szakembere annak a területnek, amelyen tanít. Az előadásokat, konzultációkat és a hallgatókkal való foglalkozás más formáit meggyőzőbbekké kell tenni, hogy jobban formálják az ifjúság gondolkozását, észelmi világát. A marxizmus—leninizmus tanszékek oktatói nem feledkezhetnek meg arról, hogy amikor világnézetünk tudományos alapjait tanítják, ők mindenekelőtt a tudományos világnézet propagandistái. Mint propagandisták, mint a tudomány, művelői és nevelők kötelesek keresni és kutatni a felmerülő kérdésekre a tudományos választ. Az elmélet oktatását át kell itatniuk az élettel, kapcsolatba kell hozniuk mindennapi munkánkkal. Munkájuk mércéjét és értelmét az adja, hogy hallgatóikba beleoltják a tudományos világnézetet, helyes irányban formálják a közösségi ember erkölcsét és jellemét, akaratát és ízlését. Az a véleményünk, hogy a marxizmus—leninizmus oktatásának fogyatékosságában az e területtel foglalkozó párt- és állami irányítás gyengeségei is tükröződnek. Jobban kell segítenünk az oktatók képzését, de az oktatóknak önmaguknak is többet kell foglalkozniuk továbbtanulásukkal és szorosabb, szervezettebb kapcsolatot kell kialakítani a tanszékek és a marxizmus—leninizmust művelő párt- és állami tudományos intézetek között. A nevelőmunkáról szólva nem volna helyes elhallgatni azokat a gondokat, amelyeket a nejvelőmunkával kapcsolatban az alsó és középfokú oktatási intézmények pedagógusai gyakran szóvá tesznek. El kell ismerni : nehezíti a tanítók, tanárok nevelő munkáját a túlterhelés, egyes oktatási intézmények zsúfoltsága, a felszerelés fogyatékossága és hiáViyossága is. Megemlítem, hogy fiatal pedagógiai tudományunk sem képes még a legfontosabb szocialista nevelési tapasztalatok összegyűjtésére és általánosítására. A gyakorlat egyre jobban követeli, s a nevelők igénylik is a pedagógiai tudomány segítségét, a nevelőmunka tudományosabb megalapozását. Olyan feladatok ezek, amelyeket a pedagógiai tudomány helyett senki sem végezhet el. A Magyar Tudományos Akadémia és a Művelődésügyi Minisztérium feladata, hogy rakja le e tudomány művelésének szilárdabb alapjait, tegye lehetővé annak gyorsabb fejlődését. Biztosítani kell, hogy a rokon tudományágakkal, köztük a korszerűbb pszichológiával, szorosabb kapcsolat épüljön ki, rendszeresen megismerjék a többi testvérországok, a külföldi pedagógiai kutatások eredményeit. Kedves Elvtársak! Abban a forradalmi átalakulásban, ami hazánkban végbement és végbemegy, népünk életének új vonásai születtek, új erkölcse, új fegyelme, új felelősségérzete, új nemzeti öntudata alakul ki. Ezeket mint új nemzeti értékeinket kell kezeljük, ápolnunk és fejlesztenünk kell. Ez az iskolák kötelessége is. Társadalmunk fejlődésének ebben a szakaszában a nevelőmunka is bonyolultabb. Egész népünk és ifjúságunk szocialista tudata, a szocialista termelési viszonyok és a szocialista lét talaján formálódik és fejlődik. De ez a tudat még nem egyértelműen szocialista. Az új és a régi eszmék, nézetek és tettek egyik létezése, keveredése hat a felnövekvő nemzedékre is, hat az iskolába járó gyermekeinkre, egyetemeinken tanuló ifjúságunkra is. Az ifjúság, mivel a mi társadalmunkba született bele, nem, vagy csak papírból ismeri a régi társadalom igazi arculá-