Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1225 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1226 ga esetén is, akik nem vehetők fel. Ezt az ellentmondást a kormány csak a szülőkkel együtt oldhatja meg. Szükségünk van e kérdésben a szülők segítségére és reális szemléletre. Azt javasoljuk, hogy minden szülő úgy gondolkodjék és gyermeke arra is számítva kezdje meg gimnáziumi tanulmányait, hogy ennek befejeztével 18 éves korában kell valamilyen szakmát választania. Senki se tekintse társadalmi igazságtalanságnak, ha nem nyert felvételt az általa elképzelt főiskolára, vagy egyetemre. Az egyetemi és a főiskolai felvétel vizsgához van kötve. Ez a vizsga versenyt jelent, olyan versenyt, amely nem zárult le, mert a mi oktatási rendszerünk lehetőséget ad ifjúként, vagy felnőtt emberként is a tudás bővítéséhez és szakismeretek szerzéséhez. Tudják az elvtársak, hogy két éve új felvételi rendszert vezettünk be és a származás szerinti kategorizálást megszüntettük. Fejlődésünknek ahhoz a szakaszához értünk, amikor már az osztályerőviszonyok alapvetően megváltoztak, az alapokat leraktuk és elkezdtük a szocializmus teljes felépítését. Ebben az időszakban gyermekeinknél, akik már a mi rendszerünkben születtek és az osztálynélküli társadalomban fognak élni, ott fognak dolgozni, nem szükséges azt vizsgálni, hogy ki volt az apjuk. A munkás- és parasztszülők gyermeke nem is akar az apja származásából, vagy érdemeiből élni. A társadalom se nevelné helyesen őket, ha nem azt mondanók : tanuljatok, szerezzetek magasabb műveltséget, sajátítsátok el a legmagasabb szaktudást. Az élet bizonyítja, hogy a munkás-paraszt szülők gyermekei tehetségesek, szorgalmasak és a nehéz egyetemi, főiskolai vizsgákon megállják helyüket, arányuk a felsőfokú intézményekben minden évben nő. Az is igaz, hogy a középiskolák közötti színvonalkülönbség miatt egyesek hátránnyal indulnak, de az egyetemi tanulás második, vagy harmadik évében ez kiegyenlítődik. Ennek megszüntetésére természetesen nagyobb segítségadásra van szükség. Azt hiszem senki sem gondolja, hogy ez a felvételi rendszer abszolút igazságos, de az eddigi vizsgarendszerek közül legjobban megközelíti célját. Az a véleményünk, és ebben három év tapasztalata erősít, hogy a felvételi rendszert tovább lehet és tovább is kell javítani. A mai pontozással elsősorban a felkészültséget állapítjuk meg, aminek megállapítása nagyon fontos. De úgy gondoljuk, szükséges jobban figyelembe venni a vizsgázó fiatalok emberi értékeit, hivatástudatát, közösségi felelősségérzetét is. Az egész embert kell tehát nézni és úgy elbírálni, hogy felvehető-e, vagy nem. A felvételi vizsgák módszerét úgy kell továbbfejleszteni, hogy a pályázók tehetsége és felkészültsége, rátermettsége és magatartása egységben legyen elbírálható. i Tisztelt Országgyűlés! A szocialista iskola feladata, hogy korszerű általános és szakmai műveltséget adjon. A szocialista szellemű nevelés azonban nemcsak művelt, jólképzett szakember, hanem egyben harcos ember nevelését is jelenti, aki hazája, népe, a szocializmus ügyének tevékeny katonája. Ezért azt akarjuk, hogy iskoláinkban az eddigieknél is nagyobb fontosságot tulajdonítsanak a nevelő munkának. Ezt szolgálja tulajdonképpen oktatási reformtörvényünk is. A szocialista iskola feladata, hogy a közösség szolgálatára, a szocialista haza szeretetére, más népek iránti szolidaritásra nevelje az ifjúságot, olyan embereket formáljon, akik szeretik saját népüket, készek példamutatóan szolgálni és gyűlölik mindazt, ami népellenes, igazságtalan, itthon és bárhol a világon. Ha röviden is, de szólni szeretnék a hazafias nevelésről, mert megítélésünk szerint iskoláink munkájában ezt is tovább kell javítanunk. A hazafias nevelés nem képzelhető el történelmi szellemű nevelés nélkül. Iskoláinkban az oktatási tananyagban megfelelő hangsúlyt és helyet kap múltunk, mindaz, ami ebből forradalmi és előremutató. Az iskola kötelessége, hogy az ifjúságnak bemutassa és közel hozza elődeink éle-. tét, népünk fejlődését, alkotásait és vívmányait, mindazt, ami múltunkat összeköti a társadalmi haladásért, a népek testvéri együttműködéséért folytatott harcokkal. Mutassa meg e harcok hőseit, a dolgozó tömegeket, történelmünk vezető egyéniségeit. De népünknek nemcsak múltja van, hanem jelene és jövője is. A hazaszeretetre nevelésnek a múlt csak egyik forrása. Ennél a forrásnál megállni, csak ebből táplálni az ifjú szíveket, nem. elegendő, nem is volt cél soha. A hazaszeretet munkásosztályunk és népünk forradalmi harcában, a szocialista építésben új tartalmat kapott. Nemcsak arra gondolok, hogy valóra váltak és valóra válnak azok az álmok, amelyek történelmünkben annyiszor fogalmazódtak meg. Sokan elvtársak, akik a felszabadulás előtt a kizsákmányolás tűrhetetlensége, a létbiztonság miatt kénytelenek voltak elhagyni az országot és máshol keresték boldogulásukat, ha ma hazalátogatnak, csodálkozással állapítják meg, hogy új hazát találtak. / Népünk valóban hazára lelt e honban. Nemzeti függetlenségben, szabadon élünk. És ehhez hadd tegyük hozzá, hogy népünk ma a szocialista országok nagy családjába, a nemzetközi haladás élvonalához tartozik. Erre a jelenre mi büszkék vagyunk. Hazafiasságunknak tehát két forrása van: népünk forradalmi múltja és jelene, amely elválaszthatatlan más népeknek a haladásért folytatott harcától. Arra kérjük pedagógusainkat, hogy népünk forradalmi hagyományaival együtt állítsák az ifjúság elé életideálnak a ma élő munkásokat, a ma dolgozó termelőszövetkezeti parasztokat, az alkotó értelmiség munkáját, amellyel egész népünk ügyét szolgálják. Mutassák meg szocialista építésünk szépségét, gondoskodjanak arról, hogy az iskolában tanuló ifjúság közelről megismerje alkotásainkat, szeresse meg korunk hőseit^ a szocializmus ügyéért fáradhatatlanul küzdő embereket, népünk igaz, hű fiait. Sugározzák belőlük az a meggyőződés, hogy a hazát igazán szeretni a társadalmi haladás, a szocializmus építésének elősegítésével lehet. Pedagógiánk régi demokratikus elve, hogy az ifjúságot az életre készítsük fel, önállóságra, önálló kezdeményezésre neveljük. Közoktatásunkból szerencsére kezd eltűnni