Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1223 Az Országgyűlés 19. ülése 19 lehetőségek és a fiatalok pályaválasztása egyre szorosabb összhangban legyenek a társadalom szakember-szükségletével, mert csak így felelhetnek meg mind a társadalom, mind az egyén érdekének. Az a véleményünk, hogy a továbbtanulás szempontjából az általános iskolát követő iskolarendszerbe való belépés az egyik legfontosabb fordulópont a fiatalok életében. Ennek gondját átérezzük. Ezen a fordulóponton kell minden szülőnek okosan mérlegelnie gyermeke jövőjét, ekkor tud a pályaválasztásban sokat segíteni tanítványának és a szülőknek a pedagógus. Hogyan oldhatjuk meg, hogy a továbbtanulásban a társadalom és az egyén érdeke minél jobb összhangban legyen? Oktatási törvényünk az olyan iskolatípusok továbbfejlesztését, határozta meg, amelyek befejezése lehetővé teszi az ismeretek azonnali hasznosítását. Ennek megfelelően a Művelődésügyi Minisztérium tett néhány intézkedést, de azok sokszor meg nem értés, vagy más akadály miatt nem voltak elég hatékonyak. Például a középiskolák belső arányát a szakközépiskolák javára nem változtatták meg. Szakmunkás-képző intézeteink az eddiginél nagyobb figyelmet érdemelnek, mert az új munkásnemzedékeket, a szakképzett mezőgazdasági dolgozókat nevelik. Egy ország erejét a termelés fejlettsége, a technikai eszközök, a dolgozók képzettsége és műveltségi szintje adja. Ha emellett még azt is figyelembe vesszük, hogy a mi társadalmunk népünk munkájára épül, teljesen ért- I hető, ha hangsúlyozzuk: a mi társadalmunk mindig értékelni és becsülni fogja a közvetlen termelőmunkát végző embert, általában az anyagi és szellemi javak előállítóját. Népgazdasági érdekek követelik, hogy a következő években szélesítsük a szakmunkás-képzést, korszerűsítsük anyagát, fejlesszük ipari, mezőgazdasági szakképző intézeteink hálózatát és biztosítsuk, hogy az általános iskolát végzettek nagyobb arányban válasszák e formákat továbbtanulásuk útjául. Biztosítanunk kell, hogy a középiskolai tanulóifjúság nagyobb része olyan középfokú műveltséget, általános szakmai ismereteket szerezzen, amelyek birtokában az iskola elvégzése után ä termelőmunkába azonnal bekapcsolódhat. Ezt a célt szolgálják a szakközépiskolák. A munkába állt fiataloknak viszont megteremtjük a továbbtanulás lehetőségét. Az oktatási törvény már tartalmazza azt a jogot, amely szerint az ipari és mezőgazdasági szakmunkás végzettségű fiatalok — akik tovább akarnak tanulni — két év alatt, munkájuk mellett megszerezhessék a középfokú végzettséget, megnyitva előttük az utat az egyetemi és főiskolai tanuláshoz. Mindannyian felelősek vagyunk, hogy évek óta ez a lehetőség még nem lett valóság. A munka melletti továbbtanulás egyik legelterjedtebb formája az esti és levelező oktatás, amely a felszabadulás óta jelentősen hozzájárult az elmúlt rendszer bűneineK jóvátételéhez. Sok tízezer tehetséges, szorgalmas munkás- és parasztembernek adott módot arra, hogy élete derekán teljesedjék ifjúkori álma: technikussá, mérnökké, tanítóvá, tanárrá, közgazdásszá képezze magát. Ez az oktatási rendszer történelmi hivatását teljesítette. Fejlődésünk jelen szakaszá5. november 12-én, pénteken s s

1224 ban új tartalmat kell kapjon, a termelőmunkában dolgozók továbbképzésének feladatát kell, hogy betöltse. Az iskolai és iskolán kívüli oktatást szélesebben kell értelmezni. Űgy gondoljuk, eljött az ideje annak is, hogy Magyarországon az oktatással összefüggő évszázados „papírszemléletet" félretegyük, ezzel is növelve a tudás értékét. Fejlődésünk már ma megköveteli, de holnapunk szét kell hogy feszítse és szét fogja feszíteni a csak iskolai keretekben való gondolkodást. Olyan gyakorlatot kell kialakítanunk, amely a tényleges tudás alapján mindenkinek lehetővé teszi, hogy bármely iskolán felvételre jelentkezhessen, a megfelelő tudás bizonyítása esetén felvehessék, illetve képesítést kaphasson, függetlenül attól, hogy tudását hol és. hogyan szerezte, szervezett oktatásban-e, vagy iskolán kívül. Ezt meg kell oldanunk, ezt az elvet gyakorlattá kell tennünk. Az oktatási reformtörvény feladatunkká is teszi ezt azzal a célkitűzéssel, hogy minden iskolatípusból biztosítanunk kell az utat a továbbtanuláshoz. Szükséges ennek bátor és következetes- végrehajtása. Ez nem azt jelentené, hogy az egyetemi felvétel vagy az oklevél, a diploma-megszerzés követelményeit csökkentjük. Ellenkezőleg: növelni akarjuk. Az oklevél és a diploma óriási jelentősége éppen abban kell legyen, hogy tényleges tudást igazol. Csak addig „papír", amíg nincs mögötte tényleges szakismeret, megfelelő felkészültség. Űgy gondoljuk, hogy ennek az elvnek az érvényesülése oktatásunkban segít, például az érettségihez hozzátapadt meg nem felelő nézetek eloszlatásában,, sőt néhány éven belül elvezet az érettségi vizsga felülvizsgálásához is. A múltban, amikor egy sor hivatal betöltését középiskolai végzettséghez kötötték, az érettségi társ'adalmi rangot jelentett, az úgynevezett „úri középosztály" presztízse érdekeit védte meg az érettségi bizonyítvánnyal. Megfelelő származás és társadalmi kapcsolatok esetén a hivatalszerzés eszköze volt, befejezett végzettséget nyújtott. Ezzel szemben az érettségi ma már a befejezettségnek csak az illúzióját keltheti, hiszen csak közbülső állomás az egyetemi tanulás, illetve a munkábaállás között. I Érettségi bizonyítvánnyal kezében a tulajdonosa, ha nem kerül felsőfokú intézménybe, ahhoz hogy munkába állhasson, valamilyen szakmát kell tanuljon. Az érettségi bizonyítvány ma társadalmi rangot nem jelent, teljesen egyenértékű a középiskolai végzettséggel. Az érettség számunkra a nagyobb tudást, a szélesebb körű műveltséget jelenti. Az a tény, hogy ez a külön vizsga a fiatalok különleges és felesleges megterhelését jelenti, az érettségi eltörlésének kezdeményezésére ösztönöz bennünket. Természetesen nem volna helyes elhamarkodott intézkedést tenni, ezért javasoljuk a Művelődésügyi Minisztériumnak, hogy a pedagógusok, a tudományos dolgozók, a szülők meghallgatása és véleménye után döntse el, fenntartsuk-e az érettségit, vagy nem. A gimnáziumot végzettek száma természetesen mindig több> lesz, mint az egyetemre és főiskolára felvehetők nagyságrendje és mindig lesznek olyanok, még eredményes felvételi vizs55*