Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1209 Az Országgyűlés 18. ülése 19t ismert dolog, hogy Miskolc a borsodi iparvidék centruma, az ipari munkások, munkásmozgal­mak fellegvára volt ősidők óta. Felszabadulá­sunk előtt az uralkodó osztályok céltudatosan nagy gondot fordítottak arra, hogy Miskolc, il­letve környéke nehogy komolyabb kulturális központtá alakuljon. Könnyű ezt megállapítani, hiszen ha összehasonlítjuk az akkori Miskolcot Magyarország többi nagy városával, párhuzamot vonunk, így megállapítható, hogy mindaddig, amíg többi városaink, bár mezőgazdasági jelle­gűek, mégis a vidék kulturális centrumaiként szerepeltek a nagy magyar parlagon, Miskolc minden vonatkozásban elmaradt a többi város mögött. Mivel Miskolc nagyipari jellegekkel rendelkezik, úgy ez a jelleg érezteti hatását az oktatás, a kultúra fejlesztése tekintetében is és sok problémát rejt magában. Ha visszatekin­tünk az elmúlt négy évre, úgy megállapíthatjuk, hogy a közoktatás, a kultúra terjesztési területén igen lényeges eredménynek mondhatjuk az is­kolareform bevezetését. Maga az iskolai reform teljes szélességében belenyúlt iskoláztatásunk problémáiba, sok területen komoly eredményt hozott. Ezek közül a következőkben szeretnék foglalkozni a felnőtt oktatás kérdésével. A fel­nőtt oktatás, a felnőttek nevelése, pártunk mű­velődéspolitikai irányelveinek szellemében sok­ágú mozgalommá fejlődött városunkban. E mun­kák fontosságát csak megerősítette az iskola­rendszerünk továbbfejlesztéséről szóló 1961-es III-as számú törvény, amely az ügy fontosságára való tekintettel külön fejezetben foglalkozik a felnőtt oktatás kérdésével, a felnőtt oktatás fel­adataival. Városunkban ez is nagy jelentőséggel bír és általában mondhatjuk azt, hogy sok ered­ményt értünk el a felnőtt oktatás területén. A műszakhoz igazodó tanítás megkönnyíti dolgo­zóink iskolába járását, szoros kapcsolatot te­remt az üzem élete, valamint az iskolában dol­gozó oktató-nevelő között. Hiszen az általános és szakmai műveltségnek az elsajátítása nemcsak rendeskorú fiataljainkra vonatkozik, hanem ez az igen fontos kulturális politikai feladat minden aktív munkában részt vevő dolgozóra érvényes. A munkahelyen igen sok szakmában nagyobb tudással rendelkező, logikusan gondolkodó önte­vékeny embertípust kívánnak és a fokozott kö­vetelményeknek, tudásuk gyarapításával tudnak csak eleget tenni. Sok fiatalnak szociális és csa­ládi helyzete miatt csak a felnőtt oktatás bizto­síthat továbbtanulást és alakíthatja általános műveltségét. Városunk dolgozói mindinkább ér­zik a továbbtanulás szükségességét, ezt igénvlik, mégis mondhatjuk, hogy az e területen található elmaradás felszámolására több évtizedre van szükség. Az iskolareform bevezetése óta a felnőtt ok­tatásban részt yevők száma 85 százalékkal emel­kedett, azaz 5900-ról 10 900-ra alakult városunk­ban. Megyénk viszonylatában ez a szám évi 11 000—12 000-es emelkedést mutat. Állandónak mutatkozik a felnőtt oktatásban részt vevő ta­nulók összetétele is. Az idősebb korosztályok 45­től 50 évig képviselik az egyik csoportot, amely­nek tagjai között találunk olyanokat, akik szor­galmasak, jó képességűek, igénylik a tanulást, viszont megtalálhatók közöttük olyanok is, akik í. november 11-én, csütörtökön 1210 beosztásuk megtartása érdekében és nem a tu­dás iránti vágy miatt járnak iskolába. Ezeknek kevés a kitartásuk, a szorgalmuk silány, és ör­vendetes, hogy ezek száma csökkenő tendenciát mutat. A felnőtt oktatásban részt vevők zöme • a 30—40 éves korosztályból tevődik össze. Ez a korosztály tanul a legkomolyabban, eredményeik megnyugtatóak és tartósan, megfelelő színvona­lon sajátítják el tanulmányaikat. Az utóbbi években nagymértékben megnőtt a fiatalabb ge­nerációkból jelentkezők száma. Ezek nagyon ve­gyes tulajdonságokkal rendelkeznek, többségük inkább gyenge képességű, a korábbi években különböző okokból kimaradtak a rendes okta­tásból. Közöttük is vannak olyanok, akik komo­lyan veszik a továbbképzést, a felnőtt oktatást, ezek részére az élet már bizonyos komolyságot kölcsönzött. Ezeknél nincs baj a tanulással, van­nak azonban sokan, akiknek szorgalma gyenge, bukdácsolnak, lemorzsolódnak. Sajnos ezekkel igen sok baj van. A felnőttoktatás komoly problémájaként je­lentkezik az elég nagyfokú lemorzsolódás. A le­morzaolódás okai között sok, mélyebbről induló problémát találunk. így például a hallgatók hi­vatali, társadalmi, családi elfoglaltsága, prob­lémái sokszor nehézséget okoznak tanulásukban. Ezeknek a hallgatóknak a pihenés leszűkítésével és a szórakozás teljes felszámolásával kell időt biztosítaniuk a tanulásban. Ez a harmadik mű­szak természetesen nem lehet mentes az előbbiek figyelmet elterelő hatásától és a kifáradás jelen­ségeitől. Ezen hallgatók tanulása érdekében szükségesnek tartjuk a megfelelő intézkedéseket megtenni. Így feltétlenül lehet és kell segíteni, hogy az üzemi beosztásokban, munkakörülmé­nyekben ne legyen egy tanév alatt lehetőség semmiféle változásra. Sok helyen bevonják a dolgozókat, helye­sen és célszerűen, üzemi tanfolyamokra, szakmai továbbképzésekre. Ugyanakkor nem mérlegelik, hogy a felnőttoktatásban részt vevők ezen két­irányú igénybevételt nem nagyon tudják elvi­selni. Meg kell mondani azt, hogy a tanulók zö­me elég nehezen birkózik meg az előbbi okok miatt a ráháruló anyaggal, hiszen a tanulók egy részének nagyon gyenge az előképzettsége, vagy régen járt iskolába. A lemorzsolódás különösen az első osztályokban tapasztalható, amikor a be­iratkozott dolgozó az első hónapok után látja az iskola követelményeit, megijed, fél, hogy nem tud vele megbirkózni és így jobbnak látja, ha félbeszakítja iskolai tanulmányait. Nagy általánosságban mondhatjuk, hogy a felnőttoktatásban részt vevők tanulmányi ered­ményei elfogadhatók. A beszámolókra való fel­készülésnél határozottan mutatkozik a kampány­szerűség, ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy a vizsgákra rendszeresebben, komolyabban tanulnak. így összegezve, a felmerült problémák ellenére, a tanulmányi eredmények megfelelőek, azonban ezzel nem elégedhetünk meg, mivel feltétlenül szükséges magasabb képzettségi szin­tet elérni. Mivel a közoktatásunk területén található problémákat rövid pár év alatt nem lehet meg­oldani, és a felnőttoktatás tartós oktatási forma. 53»

Next

/
Thumbnails
Contents