Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1211 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1212 lesz, előtérbe kerül az a kérdés is, hogy főiskoláinkon, egyetemeinken — a felnőttoktatás érdekében — különböző módszereket kellene ismertetni nevelőinkkel. Kevés az a jellegű követelmény, hogy egyszerűen csak leadja a szaktanár a rábízott tantárgyat. Ez a szempont főleg a levelező tagozaton csábító. Kevés óraszám mind a tanártól, mind a diáktól, nagy összefoglalóképességet igényel. Nehéz biztosítani a konzultáló módszert is, márpedig erre igen nagy szükség van, mert sok problémát évközben meg lehetne oldani és nem jelentkeznének ezek közvetlenül a vizsgaidőszak előtt. Általános iskolai nevelők szemléltetésekkel, az aktív munkába való bevonással igyekeznek aktivizálni hallgatóikat. Távlati terveink megvalósításának gyorsítását és jelenlegi munkánk ^eredményességét is nagyban elősegítené a népművelés. Speciális módszerei könnyítenék a felnőttek tanulását. így az ismeretterjesztő előadások koordinálása a tanítandó anyaggal, annak elmélyítését segítené elő. Nappali tagozataink munkáját már nagymértékben előreviszi az iskolarádió, a televízió. Ezeknek az utóbbiaknak a kiterjesztése nagymértékben elősegíthetné a felnőttoktatást. Természetesen szükséges az is, hogy a felnőttoktatás kérdésében üzemeink, vállalataink megfelelő segítséget adjanak. Közös érdek, hogy a felnőttoktatás területén minél nagyobb lépéseket tegyünk előre. Különösen azon vállalatok részéről tapasztalható Miskolcon nagyobb arányú segítség, ahonnan nagyobb létszámban járnak a dolgozók a felnőttoktatásra. Ezek a vállalatok rendszeresen ellenőrzik, figyelemmel kísérik felnőtt dolgozóik tanulását. A felnőttoktatás előbbrevitele érdekében, a szakmunkás szükséglet biztosítására helyes lenne több szakközépiskolai osztály indítása, elméletigényes szakmákban. Erre a témára bővebben hozzászólásomnak az üzemünkkel foglalkozó részében térek majd ki. Célszerű lenne pályázatot hirdetni pedagógusok részére, akik részt kívánnak venni a felnőttoktatásban. Szükségesnek tartjuk a szemléltető eszközök minél nagyobb mértékű elterjesztését. Mint az előbb említettem, városunkban több mint tízezer felnőtt tanul. Nevelőink szívesen £oglalkoznak a, felnőttek oktatásával. A két műszak fizikailag és idegileg is igénybe veszi a nevelőket. A beszámoló vizsgák igen komoly szellemi igénybevételt jelentenek. Éppen ezért üdvözölni tudom a művelődésügyi miniszter elvtársnak azt a kijelentését, hogy a pedagógusok bérezését esetleg az 1966-os évben a lehetőségen bélül megoldják. Ezek után vállalatunknál, a Diósgyőri Gépgyárnál felmerülő problémákról kívánok szólni. Vállalatunknál is vizsgáljuk az oktatási munka eredményeit, értékeljük az ezen a téren adódó nehézségeket, eredményeket. Ezek a problémák véleményünk szerint nem elszigetelt jelenségek, másutt is megtalálhatók. Néhány szóval szeretném ismertetni. Az utóbbi években elég gyakran fordul elő, hogy sok dolgozó nem a szakmájának megfelelő szakág területén folytatja tanulmányait, gyakran nem is a vállalat jellegének megfelelő iskolában képezi magát. Példának lehetne itt megemlíteni azokat az esztergályosokat, lakatosokat, akik a közgazdasági, kohóipari technikumban, vagy gimnáziumban kívánják tudásukat továbbfejleszteni, sőt még olyannal is találkozunk, aki az építőiparban, útépítésnél, vagy esetleg mezőgazdasági jellegű továbbképzésben kíván részt venni. Ezekre próbálunk rábeszéléssel hatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Indok talán az, hogy ezek az említett technikumokban könnyebben nyernek felvételt. Az iparitanuló-képzéssel kapcsolatban meg kell említeni azt a körülményt, hogy a 100. számú iparitanuló-intézet befogadóképessége hoszszú idő óta nem növekedett vállalatunk szakmunkás-igényeinek megfelelően, sőt a szakiskolák belépésével komoly csökkenést lehetett tapasztalni. Ennek ellenére az ebből adódó problémák enyhítése érdekében vállalatunk igyekezett a szakmunkás továbbképzést, valamint a szakmunkás utánpótlást saját erejéből, saját tanműhelyében megoldani. Természetesen ezzel kapcsolatban a problémák sorozata vetődött fel. Az ipari tanulók esetében problémának mondhatjuk azt, hogy vállalatunknál a felszabadult fiatalok, fiatal szakmunkások körülbelül 50 százaléka elhagyja a vállalatot. Vannak, akik nem is a tanult szakmában helyezkednek el, mivel ezeken az új munkahelyeken magasabb bért kapnak. Ezen a területen megfelelő intézkedésekre van szükség. Persze itt felvetődik a szakmunkások megbecsülése. Az előttem szólók már több esetben említették ezt. El kell mondanom itt egv anekdotát, amely a szakmunkások megbecsülésével függ össze. Lehet, hogy a történet közismert. Az egyik gyárudvaron beszélget három ember. A egyik irodából kinéznek és nem azt mondják, hogy három ember beszélget ott, hanem két ember és egy esztergályos vagy lakatos. Ezzel már foglalkoztunk. Szerintem nagyon megszívlelendő, illetve figyelemre méltó. Kérem, hogy az illetékesek is foglalkozzanak ezzel a problémával. Vagy egy másik dolog. Volt egy főnököm, lehet, hogy vezérigazgatóm volt, akinek volt egy rossz szemlélete. Ugyanis, olyan kijelentést tett a vállalatnál, hogy nála az ember a mérnöknél kezdődik. Űgv érzem, hogy ezzel a szakmunkások megbecsülését igen erősen sújtotta. Ezt széltében-hosszában beszélték nálunk annak idején a vállalatnál. A szakmunkások megbecsülését ez nem segítette elő. Az iskolareform keretében 1953-ban beiskolázott első szakközépiskolai osztályok a 100. számú iparitanuló-intézetben indultak aránylag nagyobb létszámmal. Tanulmányaik megszerzése, harminc, majd hatvan fő esztergályos és negyven fő lakatos gyakorlati oktatása a 100. számú iparitanuló-intézettel létrejött megállapodás szerint az első és a második évben az intézetben, ezt követően pedig a vállalati tanműhelyben, illetve a negvedik évben az üzemben történik. 1964-ben a Művelődésügyi Minisztérium hatás-