Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1199 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1200 menyeknek, de a zsúfoltság enyhítése érdekében a rendeltetésüktől eltérően vagyunk kénytelenek használni a helyiségeket. Különösen sok nehézség van Esztergomban és Oroszlányban, ahol például egy tantéremre 90 tanuló jut, és lényeges javulás a jövőben sem várható, hiszen fiatal a város.*- Sok nehézség volt Tatabánya-Újvárosban is. Az új településeken a fő nehézségeket főleg az okozta és okozza, hogy a lakásépítkezésekkel nem épülnek párhuzamosan az iskolák, hanem csak néhány évi eltolódással, ami zsúfoltságot idéz elő, aminek következtében az érintett nevelőtestületek évről évre próbálnak megbarátkozni a háromszakos tanítás gondolatával. >< Ezt a nehézséget látta Tatabánya lakossága is, és komoly társadalmi összefogás eredményeként — bányászok, értelmiségiek, háziasszonyok és az építők összefogása révén — határidő előtt épült fel egy 12 tantermes iskola tantermi része, s megkezdődött egy másik iskola építése is, ahol csaknem százezer forint értékű társadalmi munka bizonyítja a szülői összefogás nagyszerű példáját. Középiskoláink is zsúfoltak. Félő, hogy a helyzet a vártnál is rosszabb lesz abban az esetben, ha az öt plusz egy oktatás jövőre csak ott engedhető meg, ahol a feltételek a célnak megfelelően adottak, mert eddig is felhasználták osztálytermi célokra azokat a termeket, amelyeknek* tanulói az adott napon az üzemben tartózkodtak, tehát több tanulócsoport működhetett, mint amennyi tanterem rendelkezésre állt. Ez akadályozhatja az egyébként helyes cél megvalósítását. Néhány szót a személyi feltételekről. Míg megyénk 1961-ben pedagógushiánnyal küzdött, ma a rendelkezésre álló létszámkeret betöltött. Ennek ellenére vannak nehézségeink. Megyénkben az általános iskolai szakrendszerű oktatás 94,4 százalékra nőtt, de a képesített szaktanárral «llátott órák száma csak 53 százalék. Még alacsonyabb a reálszakos-ellátottság: mindössze 47 százalék. A személyi feltételeknél két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a pedagógus pálya elnőiesedése, ami elsősorban általános iskolai probléma. Megyénkben az általános iskolai nevelőknek közel 80 százaléka nő. Ma a közvélemény természetesnek tartja, hogy nagy százalékban nők mennek a pedagógus pályára, mondván, hogy kimondottan női hivatás a mienk. Nem a nők alkalmatlanságát kívánom bizonyítani — hiszen nem is tehetem — csupán néhány nehézségre szeretném felhívni a figyelmet. Természetes dolog, hogy a pedagógus pályán dolgozó nők nagy része is feleség és anya, akit ugyanúgy megillet a szülési szabadság, vagy a gyermek ápolására igénybevehető szabadság, mint ö más munkaterületen dolgozó nőket. És a nehézségek ilyenkor/kezdődnek, mert öt hónapon keresztül saját tantestületi erőkkel helyettesíteni egy osztályfőnökséget, két-három tantárgyat, a legnagyobb jószándék és lelkiismeretesség mellett sem lehet úgy, hogy azt az érintett tanulók és nevelő testületek meg ne érezzék. Kétségtelenül sokat segített az a rendelet, amely lehetővé teszi a nyugdíjas pedagógusok alkalmazását kevesebb megkötéssel, mint korábban, de a problémát megoldani nem tudja. Nagy szükség lenne a közeljövőben az állandó helyettesi státus biztosítására. E témával függ össze a pedagógusok továbbtanulásával kapcsolatos sok nehézség is. Megyénkben jelenleg a pedagógusoknak nyolc-tíz százaléka tanul tovább egyetemen, főiskolán. Ezek a nevelők nagy áldozatot vállalnak azért, hogy terveiket valóra váltsák és az iskolák szaktanár-szükségletét kielégítsék. De a többi, nem továbbtanuló nevelő is több terhet vállal erre az időre, különösen ott, ahol egyszerre több a továbbtanuló nevelő. Javaslom, hogy a Művelődésügyi Minisztérium vizsgálja meg a kérdést és a lehetőségekhez mérten tegyen intézkedést arra, hogy ahol kimondottan pedagógus levelező jellegű továbbképzés folyik, úgy állapítsák meg az évi munka rendjét, hogy az ne legyen hasonló vagy azonos az iskolákéval. Például a félévek ne azonos időben legyenek. Ez csökkentené a továbbtanuló nevelők nehézségeit, de az iskolákét is, és elősegítené a tartalmi munka színvonalának emelését, a nyugodtabb, egyenletesebb munkatempó kialakítását. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az iskolareform előkészítésekor kialakult széles körű viták, majd a reformtantervek, tankönyvek megjelenése fokozottabban előtérbe állította nevelő testületünkben a tartalmi munka színvonalának emelését, a hatékonyabb, összehangoltabb nevelői munka szükségességét. Fokozódott a szakmai továbbképzés színvonala. Mind több nevelő fordít az eddigieknél nagyobb gondot az önképzésre, hiszen a megnövekedett feladatokat megoldani csak így lehet. Ezt bizonyítják az utóbbi években a megyei tanács művelődésügyi osztályára beérkezett pedagógiai tárgyú tudományos dolgozatok is, valamint az az örvendetes tény, hogy mind több nevelő kapcsolódik hatékonyan az úttörőmozgalom irányításába. Megyénkben például 1961-ben 940 pedagógus úttörővezető volt, ma 1400. S mind több azoknak a nevelőknek a száma, akik teljesen önzetlenül táborozásokat szerveznek, bonyolítanak le azért, hogy az úttörőmozgalom által nyújtott lehetőségeket mind jobban az ifjúság szocialista szellemű nevelése szolgálatába állítsák. Ehhez a munkához, az ideológiai kérdések tisztázásához nagy segítséget adtak a Központi Bizottság irányelvei, amelyek sok útbaigazítást tartalmaznak, s adnak ahhoz, hogy ne csak művelői, de művészei is legyünk hivatásunknak. S hogy szükség van az ismeretek gyarapítására, bővítésére, azok alkalmazására, azt a növekvő követelmények is bizonyítják. Vonatkozik ez elsősorban az osztályfőnökökre, akiknek fontos feladata az úttörő raj munkájának irányítása, ellenőrzése, segítése, a gyerekek személyiségének sokoldalú megismerése, az osztályban folyó munka összehangolása, a családok meglátogatása — hogy csak néhányat említsek. Ezek a feladatok helyesek, de megvalósításuk nagyon sok időt, energiát igényel, hiszen az osztályfőnökök szaktanárok is, s így az azzal kapcsolatos'problémák megoldása is feladatuk.