Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

12dl' Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1202 Helyes lenne, ha a pedagógusok bérének megállapítása az általános és középiskolákban egyaránt a megnövekedett követelményeknek, a megnövekedett munkával összhangban történne, még akkor is, ha itt, a mi munkaterületünkön a többletmunkát pénzben lemérni nem is lehet, és így az osztályfőnökök magasabb díjazásban részesülnének a nem osztályfőnökökkel szemben. Néhány szót a szaktárgyak tanításával kapcsolatos problémákról. A nehézségek növekedését idézi elő, illetve fokozza az, hogy az új tankönyveket, s itt elsősorban a reform-tankönyvekre gondolok, augusztus utolsó, vagy szeptember első napjaiban látjuk meg először, és így nincs kellő idő az áttanulmányozásra, mint lenne akkor, ha az a tanév befejezésekor már rendelkezésünkre állna. Pedig az új tankönyvek alapos ismerete elengedhetetlenül fontos, különösen az V—

VI. osztályokban. A reformtankönyvek szépek, a tanulók nagy örömmel vették kézbe, hiszen a színes illusztrációk jobban lekötik a figyelmüket. A tankönyvek tartalma azonban nem ilyen könnyű. Különösen nem az V. osztályban, a történelem és a földrajz tanítása, amelyhez kevés alapot nyújt az alsótagozati tanterv, és amelyekhez kevés a koncentráció lehetősége is. Így például az V. osztályban történelemből tanítjuk az őskort és az ókort, az ókori államok közül például Egyiptomot, Indiát, Kínát stb., amit el is kell helyezni a térképen. Ugyanakkor földrajzból a tanulók év elején csak ismerkednek a térképpel, a térkép színeivel, s az év nagy részében Magyarország földrajzával foglalkoznak stb. A fő nehézséget azonban nem egy-egy tantárgy képezi, hanem a több új tantárgy együtt, valamint az, hogy az alsótagozati és felsőtagozati tanterv nem épül kellően egymásra. Például a TV. osztályban év végére azt kívánjuk a tanulóktól, hogy öt-hat mondatban számoljanak be az olvasottakról. Ugyanakkor az V. osztályban négy olyan új tantárgy van már, amelyből nem elég öt-hat mondatot elmondani. Ügy érzem tapasztalataim alapján, hogy a reform-tantervvel, tankönyvekkel nem sikerült a maximaiizmus feloldása, különösen az V—

VI. osztályokban. Mindez természetesen arra készteti a pedagógusokat, hogy korszerű eszközök, módszerek alkalmazásával kísérletezzenek, azért, hogy az általános iskola VIII. osztályát elvégzett tanulók megállják a helyüket. Befejezésül néhány szót a továbbtanulásról, s ezen belül elsősorban az ipari tanuló képzésről. Évről évre visszatérő probléma, hogy melyek azok a szakmák, amelyek felé irányítani kellene a fiatalokat. A sok utánjárás során kiderül, hogy nincs a megyében egyetlen szerv, vagy személy, aki összefogná, felmérné és irányítaná a szakember-szükségletet, úgy, ahogy a népgazdaság igénye szükségessé teszi. Ha most még nem is jelent ez olyan problémát, főleg a fiúk elhelyezésénél, de három-négy év múlva igen, hiszen a legtöbb tanuló akkor hagyja majd el az általános iskolát, és ha nem készülünk fel rá, komoly problémákat okozhat. Javaslom hogy az Országos Tervhivatal a harmadik ötéves terv feladatainak ismeretében mérje fel az ország, s ezen belül a megyék szakember-szükségletét, mert az ipari tanuló képzés tervszerű fejlesztése, a helyes arányok biztosítása csak így oldható meg. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A miniszter elvtárs beszámolóját mind a magam, mind a képviselőcsoport nevében elfogadom. Munkánkat igyekszünk úgy végezni a jövőben is, hogy segítsük a IH-as törvény megvalósítását, segítsük a szülőket, nevelőket egyaránt abban, hogy a gyerekeinkben olyan tulajdonságok alakuljanak ki, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy megtanuljanak szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Giczi Ferenc képviselőtársunk. GICZI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A művelődésügyi miniszter elvtárs tájékoztatójában fontos helyet szentelt a szakmunkás, és szakmai képzés tekintetében. Ez nagyon fontos társadalmi igény, ezen belül különösen a mezőgazdaságban. De hogyha alapjában vizsgáljuk ezt a kérdést, azt kell mondani, nem lenne-e fontos arról beszélni, hogy mi az oka annak, hogy igen sok, mezőgazdasági szakmával rendelkező személy, más munkaterületen dolgozik. Az én mondanivalómnak is az a célja, hogy egy-két gondolatot elmondjak ezzel kapcsolatban: Amikor az Országgyűlés tárgyalásra tűzte az oktatás helyzetét, az volt az indítója, hogy figyelembe véve a gyakorlatban mutatkozó jelenségeket, igazításokat eszközöljön társadalmi, valamint gazdasági életünk követelményeinek előbbre vitele érdekében. Én magam is, de a Vas megyei képviselőcsoport véleménye is az, hogy érdemes foglalkozni egy olyan fontos kérdéssel, mint a mezőgazdaság és annak igényéről, ami az oktatási munkákkal kapcsolatos. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a technika fejlődése folytán a termelésben bekövetkezett változások, a szakemberek hiánya folytán nem olyan eredményekkel járnak, mint amire adottságaink megvannak. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük azokat a gátló körülményeket, amelyek fennállanak községeinkben, termelő üzemeinkben az ifjúság, és a fiatal szakemberek foglalkoztatása szempontjából. Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy a mezőgazdasági szakemberek tevékenysége és az ebből származó eredményesség a termelő munkában nem közvetlenül mutatkozik, mint az iparban vagy egyéb termelési ágazatban. A mezőgazdaságban a terméshozamok jelentős fokozásának eléréséhez sok esetben egy esztendő nem is elég, van eset, hogy esztendők kellenek, és míg ez bekövetkezik, az akadályok sokaságával találkozik, különösen, hogyha még a gazdaság vezetősége részéről megfelelő segítséget sem kap. Számtalan esetben kifáradnak ezek a fiatal szakemberek és más munkakörbe mennek el dolgozni. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy egy orvosi műtét sikeres végrehajtása vagy egy elromlott gép-